Tegnap a Váci utcán, a Vörösmarty tér előtt nem akármilyen utcazenészeket láttam. 3 férfi, egy feka csaj, 4 jól megpakolt sportbringa és egy kis utánfutó. előttük egy papír, amire a címben szereplő mondat volt írva, és mellette képek, amin ők vannak, Pekingtől-egyelőre csak Budapestig. Hihetetlenek voltak. Tényleg szívből játszottak, nem kamuztak. a lány énekelt, volt egy kongadob, egy fura húros hangszer, és ha jól emlékszem egy gitár, és az egyik forma vokálozott is.  tovább »