2009 vége van. Tél van. Hó van. Fagy van.

Az útvonal: Káp2-ről 0-ás hídon át a Római partra.

Útviszony: Az aszfaltra néhol ráfagyott foltok.

Jármű: MTB

Az arckifejezés: kezdetben koncentráló befosós, később rémült befosós és pánikba esett befosós felváltva.

Gondolatok, belső hang: - basszus, csak ezt éljem túl, nem kéne elcsúszni, jajj lábat le, lassan lassan, húbazz, hogy mozog az eleje, ott egy jégfolt, elkerülni, fékezz, nem, mégse fékezz!! jáááj csak ezt éljem túl, dekurvahidegvan, fázik a kezem, fázik a lábam, csak ezt éjjem túl.
----

2011 eleje van. Tél van. Hó van. Fagy van.  tovább »

Reggel be,
út közben kesztyű fel,
hoppá, a jobb fele nincs meg.
Kár érte, szerettem.
A megmaradt felét a zsebembe gyűrtem,
majd ráfordultam az Óceánárokra.

Szokásos rutin a kiskörútig.

Szabihíd előtt a sávon, index nélkül
jobbra kanyarodót találtam a nyakamon.
Lehet, hogy a holt terében voltam?
"Engedem, hadd menjen..."

Hídon át, sikátoron le,
tilosban balra, kétszer is, (ejj!)
gyárba be, (lakat, ajtók, lépcsők,
lift, ajtók, tükör, tálca, függöny,
víz, hab, víz, törlés, ruha,
ajtók, csipogás, kollégák, reggeli)
= napi rutin.

Délután elcsípett telefonbeszélgetés a folyosón:
- Bicajjal jöttem be és hallod,
esik rendesen, nem tudom, hogy megyek haza.
Arcomon mosoly.

Esőnadrág, kamásli, esőkabát.  tovább »

Minden reggel látom, már nyolc éve. Minden reggel elhúz mellettem a biciklijével. Nem messze lakik tőlünk, és a munkahelye is az enyémhez közel van, de itt a Mogyoródi úton mindig megelőz a kerékpársávban! Hogy a fenébe lehet, hogy ő az ócska cajgájával mindig előbb beér, mint én a kocsival? Na, mindegy, én itt ülök a kényelmes kocsimban, ő meg csak tekerjen, ő is csak egy hülye biciklis, aki az életével játszik az úton. Most mondd meg, még bukósisakja sincs! Nem félti magát?  tovább »

Most találtam egy építészeti oldalon, design-díjas ötlet.
Hogyaszongya a városi kerékpározás "ne csak egy közlekedési mód, hanem valódi élmény legyen".
Mondjuk el tudnám képzelni a Bach csomópontnál, de Moszkva téren sem lenne rossz. Csak nehogy leessek.

Mindez itt:
http://www.archdaily.com/46236/kolelinia-martin-angelov/

Sziasztok!
Ültem ma a suliban, bambultam ki az ablakon, a hóesést guckeneltem, és azon tűnődtem, hogy már nem hoz akkora lázba a hó. Sőt nem is örültem, hogy esik.
Aztán mindez az érzés kora este megváltozott.
Éppen látogatóba indultam valakikhez, nem laknak messze, gondoltam, fiximre pattanok és átteperek.  tovább »

Reggel felkelek, s kávém kortyolgatása közben végigmérem a bicajt. Örömmel nyugtázom, hogy bár lenne mit javítani rajta, még megy és ez az enyém. Az életem része. Mindenhova vele megyek, ha itthon vagyok - magyar hazámban.
De mi is ez a szeretet a bicaj felé? Életstílus? Fanatizmus? Mitől válik az ember szerelmessé a tekerés élményébe?  tovább »

Nem csak túristák részére! Az ember hajtotta, így 0 százalék károsanyag-kibocsátású járművekkel nem csupán a fővárosi nevezetességeket felfűző utak járhatók be, hanem egyéni kívánságokat is teljesítenek a nyelveket beszélő "sofőrök".

Ha Te is szívesen vezetnél ilyen járgányt, beállhatsz a Riksások közé, ugyanis még folyik a munkaerő-keresés...

Klikk ide a teljes cikkért!