Két hete újra tikkel a hajtásom. Úgy csinál, mint ahogy egy réges-régi postomban írtam már, hogy "Tikk-tikk-tikk" minden egyes fordulatnál. Közben a bal talpammal érzem is a finom kis pattanást.

Eleinte küzdöttem ellene, lett új pedál, szétszedtem, összeraktam, meghúztam, kentem, lazítottam, majdnem lett új hajtás is, de aztán mégsem, mert végül egészen hozzászoktam, olyan, mint egy metronóm, egy akusztikus kadenciajelző: fülre meg tudom mondani a sebességemet, cirka.

Nade. Most két napig esőben raktam, és elhallgatott. Nem kattog, nem tikkel. Erre varrjatok gombot, én ezt nem értem.

Ki hallott már ilyet?

Napok óta foglalkoztat a gondolat (a hírekben szereplő villámcsapások elszenvedői/áldozatai miatt is), hogy mi történik, ha menet közben csap belém, illetve a biciklimbe a villám.
A másik verzió, hogy mi történik, ha leér a lábam a földre (álló helyzetben) és úgy csap belém a villám, illetve a biciklimbe. Attól is függhet, hogy hol vagyok éppen? Úgy értem, más, ha a Margitszigeten suhanok át és más, ha a belvárosban, magas épületek közt?

Persze úgyanúgy útnak indulok, de van bennem egy kicsi félelem.

U.i.: Nem voltam zseni sohasem fizikából, ezért kéretik a gúnyolódást mellőzni...

Segítséget kérnék, mert itt biztos van olyan, aki ért hozzá!  tovább »

3 napra, hol és mennyi fog esni, ezt tudja.
Nem annyira pontos, mint a met.hu-s radarkép, de előrejelzi a délutáni esőket is, ha pl, a met.hu-n nincs még eső, mint most is (dél-nyugat felől) ez viszont megmutatja mikor fogja hazánkat elérni. Ez azoknak lehet hasznos, akik reggel munkába/suliba mennek Bringával, reggel még megnézik, örülnek, hogy nincs Pest fölött eső, de délutánra már a határon túlról ideérhet. Mint ahogy mára is "jósolták".

http://www.zamg.ac.at/wetter/wetteranimation/

Ui.: Egy kis német. schwach- gyenge, stark- erős.

Szokásos módon indulni akartam egyetemre reggel, amikor észleltem, hogy az esőcseppek letérdeltek a gravitáció hatalma előtt, és ragaszkodnak a földetéréshez. Se kamásli, se vízhatatlan cókmók, se semmi nem volt nálam, amikor a szemem a Moszkvában beszerzett fejre rögzíthető esernyőre tévedt... Percekkel később egy esernyővel a fejemen kereszteztem merőlegesen az esőcseppek sietős útját, és amerre jártam, az emberek mosolyogtak rám, néhányan még nevettek is. Olyan foszlányokat sodort felém a menetszél, mint pl. "Dejóóóó", "Aztaaa", "De buliiiii", "Mekkora ötlet...".
Vidáman indult a napom, biztos mulatságos lehetett, ahogy egy esernyősfejű manus nevetve teker az esőben...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.

Húúhúú de rég jártam az oldalon.
A közelgő 22dike idevonzott meg az az érzés amit ma átéltem; és szerintem minden mai bringás...
Eső: tudom finnya vagyok cukorból és fika ez az idő egy atomanti bringásnak (én nem vagyok az), de valljuk be hogy szar. Nem lehet normálisan beöltözni.
A zoknimból facsarható a, lé a szemüvegem olyannyira barna cseppes lett, hogy kínomban röhögtem, és mondogattam magamnak hogy: Szeretném kérni az ESŐnek a Belgátől az egy két há... pedig igencsak utálom azt a számot, de megérdemli és még éneklésre is méltattam.
Napsütést mindenkinek! 22kedikére sok sok zajkeltőt!
üdv.
Wookie

Már többször megfigyeltem, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag pocsolyákon átkelve valahol valamikor sárral fröcskölődik össze a hátamon a táska.  tovább »

Reggel be,
út közben kesztyű fel,
hoppá, a jobb fele nincs meg.
Kár érte, szerettem.
A megmaradt felét a zsebembe gyűrtem,
majd ráfordultam az Óceánárokra.

Szokásos rutin a kiskörútig.

Szabihíd előtt a sávon, index nélkül
jobbra kanyarodót találtam a nyakamon.
Lehet, hogy a holt terében voltam?
"Engedem, hadd menjen..."

Hídon át, sikátoron le,
tilosban balra, kétszer is, (ejj!)
gyárba be, (lakat, ajtók, lépcsők,
lift, ajtók, tükör, tálca, függöny,
víz, hab, víz, törlés, ruha,
ajtók, csipogás, kollégák, reggeli)
= napi rutin.

Délután elcsípett telefonbeszélgetés a folyosón:
- Bicajjal jöttem be és hallod,
esik rendesen, nem tudom, hogy megyek haza.
Arcomon mosoly.

Esőnadrág, kamásli, esőkabát.  tovább »

Sikerült aszfaltot fognom ezen a fostaliga Szerémin. Olyan utakon járunk gond nélkül, ahol a turisták a létező vagy nem létező kalapjukat emelgetik, respectelnek, de ezen a kcsg Szerémin elkenődök. És nem először. Viszont ez a mostani már tényleg nem az én hibám...  tovább »

http://csodabringa.blogter.hu/408870/esik_esaztan

Sanci