
"Aztán jön egy CM, s mindenkinek van egy biciklis ismerőse, jön egy meghívó, találkoznak valahol, - a CM-ek napján mindig jó idő van, hát nem csodálatos? – és elindulnak a felvonulás gyülekezési helyére. Nekem mindig az a kedvencem. Totál libabőr, fél órán keresztül. Még a város másik felében vagyunk, de már egyik biciklis megy a másik után, mind ugyanoda, mosoly mindegyik arcán, (én a kutyámmal a hátsó kosárban közlekedek, nekem dupla mosoly jut) - a lámpánál öt-tíz bringás gyűlik fel, és valami nagyon szelíd, barátságos, örömteli, de kőkeményen forradalmi dolog történik, aminek minden bringás részese, a nagyi, a kiskölyök, a susogós kocabringás, az egyetemista lány meg a fixis futár. És az első percben magától értetődően jelentkező közösség-élmény.
Úristen, most is ráz a hideg, amikor írok róla."
Vay Márton teljes írása az indyn olvasható. tovább »