Az elmúlt két napon erősen fájt a fejem.Tegnapi vegetálásomat megunva elhatároztam, csak azért is tekerek egyet.Kint esett reggel óta, és 3 óráig tipródtam azon, mi legyen.Végül megnéztem beöltözve egy kis videót hollandokról, ahogy zuhogó esővel és széllel dacolva repesztenek keresztbe kasul a városkájukban.Ez volt a végső lökés. Bukó fel, macska megetet ( cateyeba friss elemek! ), irány az aszfalt!  tovább »

A nedvességtől csillogó aszfaltot zöldre festik a jelzőlámpák. Nem sokkal távolabb megszűnik az út, elnyeli a köd. Nincs előttem semmi. Mögöttem sincs semmi. Egy aszfaltdarabon megyek, ami sosem fogy el. Furcsán puhán haladok, mintha az út fölött lebegnék. Az egész olyan kísértetiesen valószínűtlen. Mindent látok egyszerre, pedig sehova sem nézek. Nem tudom, mennyivel mehetek. Lepillantok a műszerre egy utcai lámpa fényénél: 29. Egész gyorsnak tűnik ebben a ködben... Mintha egy impresszionista festményben tekernék.  tovább »