Óvatosan gurultam észak felé a budai rakpart osztott és feltúrt bringaútján. Ők ketten mezítláb, cipővel a kézben sétáltak szembe velem, szabadon mint a madár. Fülig érő mosollyal, kacér pillantással fordultak utánam és már énekelték is, hogy
"- Valahol messze délen..."
Egy sokat mondó "Sziasztok!"-al válaszoltam, amire válaszul kórusban kaptam útravalóul, hogy "SZIAAAA!"...
Még most is dúdolom magamban, hogy
"Valahol messze délen.
Örökös napsütésben.
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen.
A szerelem tengerében. tovább »