Pénteken éppen húztam a P13 Alleycatre. A Keletitől mentem a Rákóczin a Blaha felé. Buszsávozni szoktam, mert ott lehet haladni, mindig 5 másodpercenként vagy gyakrabban is nézek hátra felé, hogy nem akadályozok-e bármilyen buszt a haladásban. Láttam, hogy jön busz. Oldalra egy kicsit megálltam, hogy eltudjon menni a bácsi. Aztán jött még pár busz. Persze a Blahánál beértem őket. Előre mentem, mert még be kellett néznem Corvinhoz Alleycat előtt.  tovább »

Sziasztok!

Szcsére kocsiban voltam, és nem bicón, bár így is halálfélelem gyötört. Miután 30 cm-es vízben hajókáztam a verdával, állok a pirosnál, nem látok semmit, erre elkezd potyogni a jég.
Kénytelen voltam leállni a budafoki felüljáró alá. Vártam-vártam, eszembe ötlött, hogy mi lehet a macskámmal, a kis imádottal, felhívtam anyukámat, megnyugvás. Az eső is kicsit, bár még helyenként necces.  tovább »

Tegnap a Váci utcán, a Vörösmarty tér előtt nem akármilyen utcazenészeket láttam. 3 férfi, egy feka csaj, 4 jól megpakolt sportbringa és egy kis utánfutó. előttük egy papír, amire a címben szereplő mondat volt írva, és mellette képek, amin ők vannak, Pekingtől-egyelőre csak Budapestig. Hihetetlenek voltak. Tényleg szívből játszottak, nem kamuztak. a lány énekelt, volt egy kongadob, egy fura húros hangszer, és ha jól emlékszem egy gitár, és az egyik forma vokálozott is.  tovább »