Húsvét vasárnap, reggel hat. Amint kilépek az irodaház ajtaján, megcsapja az orromat a friss levegő. Balaton-szagot érzek. A fülemnek szokatlan a csend. Más ez most, valami megváltozott.
Elindulok. A Gellért térnél már értem: Nincsenek autók! Hallom a madarakat! A kerékpárom láncának surrogása a legnagyobb zaj közel, s távol...
Üresek a 2x4 sávos utak is, sehol senki. Néha egy-egy taxi, vagy busz, de nem sietnek, betartják.
Ez marha jó érzés! Látom a fák zöldjét: milyen sok fa van az út mentén. És az épületek is milyen szépek! Ezeket eddig nem láttam. Így nem láttam. Vagyis láttam, csak nem figyeltem.
Egy ember fut a záróvonalon túl, a forgalmi sávban. Csúcs!
Szia Budapest!!! (Több ilyen kéne!) tovább »