A Láttalak ám (18) beszélgetésben Vitéz megemlítette, hogy szereti a Vitéz utcát.

Aztán belelendültünk.

Mielőtt teljesen szétoffolnánk a közkedvelt "na, kit láttam és hol?" élménybeszámoló-szappanoperánkat, inkább nyitok neki külön fejezetet.  tovább »

Biciklivel vagy gyalog közlekedve a városban előfordulhat, hogy megfáradunk. Ilyenkor szívesen leülnénk megpihenni, és sóvárogva nézünk körül, kérdezve magunkban, hogy hol van itt egy pad?

Budapest utcáin nem tűnik manapság rendszeresnek és bőséges számúnak a köztéri pad.

Te hol láttál, hol ismersz padokat? Leülsz rájuk néha te is? Tiszták és rendesek? Melyik a kedvenced, ha van egy olyan?

Az ivó kutakhoz hasonlóan, szép és gondosan fenntartott padok is fontosak egy élhető városba. Szeressük a padokat és kívánjunk belőlük sokat.

Nemrég estem át ezen az oldalon. Hátha mást is érdekel. Az aktivisták az USA-ban így szervezik magukat:

http://www.streetsblog.org/

(Mások a méretek, San Franciscoban a helyi MK-nak 10000 tagja van. Adományokból újságírót és projektekre külföldi szakembereket tudnak alkalmazni.)

Tegnap a Váci utcán, a Vörösmarty tér előtt nem akármilyen utcazenészeket láttam. 3 férfi, egy feka csaj, 4 jól megpakolt sportbringa és egy kis utánfutó. előttük egy papír, amire a címben szereplő mondat volt írva, és mellette képek, amin ők vannak, Pekingtől-egyelőre csak Budapestig. Hihetetlenek voltak. Tényleg szívből játszottak, nem kamuztak. a lány énekelt, volt egy kongadob, egy fura húros hangszer, és ha jól emlékszem egy gitár, és az egyik forma vokálozott is.  tovább »