Tegnap este sötétedéskor tekertem haza, és sikerült megint, immár sokadszor felhúznom magam a vakrepülő kartársakon.

Miután az első 100m-en rájöttem, hogy a kivilágított bringával reménytelenül kisebbségi vagyok, mint Csizmás Kandúr a kutyaexpón, számlálásba kezdtem.

Eredmények:
- hátsó fény: 38%
- első+hátsó: 24%

Kedvencem egy család volt a Dagály előtti szakaszon, elől apuci, utána kölyök, hátul anyu. Ebből egyedül anyunak volt egy hátsó villogója, de ezt is csak onnan tudom, hogy megcsillant rajta az én lámpám fénye. A kiskölyök középen ráadásul tiszta feketében nyomta, az az igazi. (Asszonyom kommentárja: evolúció.)  tovább »

Szeghalom, vasúti kisvendéglő avagy magyarul kocsma. Közvetlenül a forgalmas bringaút mellett. Nem kérdés, hogy kell legyen itt bringatároló...

Figyeljük meg a következőket:
- a kifinomult művészi design
- a roppant stabil és univerzális rögzítési lehetőség
- hogy fel se merül a lezárhatóság igénye

Azért döbbenet az egész, mert olyan helyen van mindez, ahol a bringa nem extrémsport, hanem a lakosság 70-80%-ának a napi közlekedés első számú eszköze, azaz marha viccesen venné ki magát, ha bárki nekiállna "tanítani" őket...

Ma volt "szerencsém" kipróbálni A Belváros Új Főutcája nevezetű izét, íme egy kis beszámoló.

A Bajcsy-Andrássy sarokról indulva a Kálvin tér volt a cél, és tegnap épp nagyon berágtam a minden nap másfele terelgetett, dugós Kiskörúttól.  tovább »