Stratégiai fontosságú dolgokról írok, kérlek benneteket, áldozzatok időt az elolvasására és átgondolására.
A Kerékpárosklub 2005-ben lett a Critical Mass nyomán megerősödő kerékpárosok szakmai szervezete, mert munka mellett nem tudtunk napi 8 órában tárgyalni, szakérteni, lobbizni, ügyekkel és sajtóval foglalkozni. Több ezres tagságú szakmai szervezetnek terveztük. 2006-ban több száz ember a mi toborzásunkra lépett be. A sok támogató tag azért fontos, hogy ne legyen rákényszerülve állami és uniós forrásokra, így ilyen projekteket csak az alaptevékenységén felül, szabad akaratból végezzen. Ezek természetesen nem rossz dolgok, de a tőlük való függőség az egész civil szférát távol tartja azoktól, akikért dolgozik. Sok kiváló szervezet mindennapjai telnek olyan feladatokkal, amire az állam vagy az EU éppen pályázati forrást biztosít. Ha bőven van ilyen, akkor jól megy a szekér, de ha elapadnak, vagy csúszás van a kifizetésekben, válságba kerülnek. Mostanában az utóbbi jellemző, így a Kerékpárosklubnak is elvégzett, mégis hónapok óta kifizetetlen kampányai vannak, sőt az állami források elbírálása is hónapok óta csúszik. Eközben a közterheket természetesen időben kell kifizetni, és ha késik, büntetésül még az 1%-os adófelajánlásainkat sem kapja meg. Ez a helyzet tarthatatlan.
A Kerékpárosklubnak ma 1200 fizető tagja van, ami magyar viszonylatban kiemelkedő, de hogy mi tartsuk fenn, és ezért nekünk tartozzon elszámolással, legalább 3500 aktív tagra van szükség. Ez fedezné az iroda, rezsi, bérek, adók, tehát az alaptevékenység (lobbizás, szakmai felügyelet, tanácsadás, tervezés, adminisztráció, stb.) költségét. Sajnos a kezdeti sikeres toborzás után hátradőltünk, és a bringás táborban kialakult az a tévhit, hogy az ügyeink anyagi áldozat nélkül, csupán civil kurázsival (CM) is mennek előre. Pedig a 2007 utáni eredmények, még a kerékpárosok számának növekedése is, sokkal kisebbek lettek volna a Kerékpárosklub 365 napos háttérmunkája nélkül. Ezzel egy kicsit elszívtuk a levegőt előlük, így ők is uniós pályázatok után néztek, és ma ezek kötik le az energiájuk jelentős részét, hogy fennmaradhassanak. Eddig ez elment, de ma már folyamatosan csörögnek a telefonjaik, a belelkesedő települések, hivatalok, iskolák, politikusok, magánszemélyek olyan kérés- és kérdésözönnel jelentkeznek, amire nincs így szabad kapacitás.
Mindezt felismerve, szeretnénk újra felkarolni a céljainkért azóta is dolgozó szervezetet. Így munkájuk feltételeit elsősorban mi, bringások biztosítanánk, és nem bizonytalan pályázati források. Szeretnénk, ha a taglétszám elérné az önfenntartó szervezeti nagyságot. Enélkül a Kerékpárosklub nem lesz képes értünk dolgozni, marad a "pályázz, nyerj, teljesítsd" mókuskerékben. Akkor pedig hiába masírozunk évi kétszer több tízezren, a 365 napos háttérmunka hiányában ez már nem hatékony.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a mókuskerékben pörgő Kerékpárosklub ma eredményes az érdekképviseletben, de nem túl erős a tagok tájékoztatásában, és nem épít rájuk kellőképpen a munkájában sem. Ebben is gyökeres változást hozna, ha működése épp tőlük függene.
Kérlek, gondolkozzatok el a soraimon, mert hatékony Kerékpárosklub nélkül az eddigi munkánkat is kockáztatjuk. Fogjunk össze, válasszuk le az infúzióról, és ahogy a bringás összefogásban példát mutattunk, most a szakmai munka támogatásában tegyük ugyanezt. Én most veszélyben érzem a Kerékpárosklubot, és vele együtt a jövőbeli eredményeket, így ezt tartom az elsőrendű célnak. Pár év múlva nem lesz Critical Mass felvonulás, de szakmai érdekképviseletre 100 év múlva is szükségünk lesz, miénk a feladat terhe, nekünk kell ezt megalapozni. Ne csak annak örüljünk, hogy egyre többen bicikliznek, tegyük ezt a folyamatot visszafordíthatatlanná. A mi felelősségünk, hogy a Critical Mass ne kettő, hanem 365 napos legyen.
Azt tervezem, hogy az őszi CM jelmondata is a Critical Mass 365 legyen. Egyrészt ezzel hangsúlyozhatjuk, hogy a mindennapos tömeges kerékpáros közlekedés a célunk, de párhuzamosan ezzel, télig újrahangolhatnánk, megerősíthetnénk és bebiztosíthatnánk az érdekképviseletünket is.
Minderről egy személyben nem dönthetek, bármennyire is fontosnak érzem. Szeretném, ha mindenki kifejtené a véleményét az ügyben, sőt akár egy gyűlést is megér a téma. Ezt meg is tartjuk augusztus 21-én, kedden 18 órakor a Szent István parkban, ahol rajtam kívül ott lesz László János, a Kerékpárosklub elnöke is. Mivel az időpont kényszerű okok miatt nagyon közeli, kérünk mindenképpen fejtsd ki a véleményed hozzászólásban is, mert ha nem is tudsz jönni, a tanácsaidat, kérdéseidet, kritikádat átbeszélhetjük a résztvevőkkel. tovább »
