Mielőtt bele kezdenék élménybeszámolómba, megjegyezném, hogy egyáltalán nem lett bringásbarát a MÁV. Odafelé egy olyan kerékpárszállító kocsit tettek be melybe épp hogy 9 bringa elfért. De legalább volt…
…vagyis egy darabig. Ugyanis félúton lekapcsolták, és természetesen másik irányba ment mint amerre mi és a többség. Mondanom sem kell, hogy a kerékpárszállító kocsi üresen ment tovább.
És akkor a túra:
Szombathelyre vonattal mentünk kb 1 óra körül érkeztünk meg. Egy rövid ebéd és városnézés után elindultunk utunkra. Célunk Hegyhátszentjakab volt, mely a térképünk szerint kb 100km volt. Megkerestük a bringautat és indulás. Eleinte szomorúan láttuk, hogy a kerékpárút nem más, mint az autóútra kijelölt út. Később rájöttünk, hogy felesleges is lett volna oda külön utat építeni, mert olyan 10 percenként haladt el mellettünk 1 autó. További kellemes meglepetés az úttal kapcsolatban, hogy rendkívül jó minőségű volt. Több kisebb falun utaztunk keresztül csodálkozva, milyen szépen karban vannak tartva a házak és a terek. Igen… Látszik, hogy közel vagyunk a nyugati határhoz. Eleinte kicsit nehezen vette a zalai dombságot a főleg síksághoz szokott lábunk, pláne kb 20-30 kg pakkal a csomagtartón. Estefelé beértünk Őriszentpéterre innen már csak 20 km volt a célig. Egy kiadósabb vacsi után kényelmes tempóban indultunk tovább. Első éjszakánkat a Vadása-tó melletti strandon töltöttük. Egy sörrel leöblítettük az aznapi út porát és irány a sátor. Mivel senki nem jelenkezett a túrára és sajna csak ketten mentünk így nyugodtan változtathattunk a programunkon. Így is tettünk. Megbeszéltük az útvonalat és egy reggeli után indultunk is. Terv a következő volt: Körbejárjuk az Őrséget, és ha úgy marad időnk célba, vesszük Keszthelyt. Utunkat többször megszakítottuk egy fénykép erejére, megnéztünk egy Árpád korabeli templomot. Tátott szájjal mentünk végig a mesébe illő szépségű tájon. A kör megtétele után úgy döntöttünk, hogy van időnk elmenni Keszthelyre. Tehát térkép és megnéztük az utat, a következő nagyobb várost (Vasvár) és a kisebb falvakat miken keresztül megyünk. Ez az út is tele volt látnivalóval, és megint nem bírtuk ki, hogy 1-2 fényképet ne készítsünk. Vasváron Benzinkutat kerestünk, hogy a kerekekben lévő nyomást beállítsuk, majd indultunk is tovább. Pár km-re a várostól defektet kaptam, ráadásul hátul. És hogy ne legyen olyan könnyű a dolgunk a vadonat új belső mit akkor bontottunk ki a csomagolásból hibás volt. Még szerencse, hogy vittünk ragasztót is. Ezután folytattuk az utunkat kis pihenés után még lelkesebben. Sajnos a nap már lemenőben volt, de már csak pár (kb 30-40 km) volt hátra. Nem sokkal később a naplemente után teljes sötétségben közvilágítás nélkül saját lámpáink fényében tettük meg az út hátralévő részét. Keszthelyre kb éjfél körül értünk be. Ott megint egy jókora adag vacsi után indultunk az általunk már jól ismert szomszéd faluban (Gyenesdiás) található strandra. (itt már sátoroztunk egyszer, amikor a Balatont jártuk körbe) Ez a napunk volt a legnehezebb. Közel 160 km-t tettünk meg teljesen keresztülszelve a zalai dombságot.
Ébredés után sátorbontás, pár fénykép, reggeli, kis ismerkedés lányokkal és indulás. Az előző naphoz hasonlóan a reggelinél megbeszéltük az útitervet. Ezt a napot kicsit könnyebbre terveztük és Siófoknak vettük az irányt. Tudtuk, hogy 80-90 km lazán megtehető 1 nap így több helyen megálltunk egy üdítőre vagy épp fényképezni. Siófokra kb 5óra körül értünk be. Nem sokkal később vacsi, majd elindultunk az előző két naphoz hasonló színvonalú (nem volt nagy igényünk mindössze WC és valami fürdési lehetőség) és hasonló költségű (0 Ft) szállást nézni. Tudtuk, hogy ez itt sokkal nehezebb lesz, mint eddig. Kicsivel később egy idősebb úr szólított meg minket, akivel beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltük merre jártunk, hova megyünk stb. Annyira jóba lettünk a bácsival, hogy felajánlotta, hogy verjük fel a sátrunkat a kertjében. A szállásunk sokkal többet nyújtott az elvárásainknál, este borral, reggel kávéval kínáltak minket vendéglátóink (megjegyzem az ár nem változott csak a színvonal) (jó persze az illem kedvéért megkérdeztük, hogy mivel tartozunk, és felajánlottunk egy kisebb összeget a bácsinak, de nem fogadta el). Utolsó napunkon (fél napunkon) már csak 30 km állt előttünk Kenesére mentünk, ahol egy nagy tál ebéd után ismét vonat és go Budapest.
Zárásként ismét kitérnék a MÁV-ra. Vasárnap délután olyan vonat indult Balatonról Budapestre, amin egy darab bringás vagon nem volt. Pesten szomorúan tapasztaltuk, hogy a friss levegőhöz szokott tüdőnknek igencsak meg kell birkóznia a szmoggal. Igaz én minden nap a városban bringázok, de ilyen büdösnek még soha nem éreztem.
Erről és a többi kisebb nagyobb túráinkról képeket, a hamarosan elkészülő oldalunkon találhattok. (egyelőre csak egy ideiglenes verzió lesz, melyet folyamatosan bővítünk a ti és a mi igényeink szerint)