Egy óraátállítással negyvenhét órásra csonkolt villámlátogatást tettem Prágában. Ennyi idő alig valamire elég és bringát sem béreltünk végül, de igyekeztem figyelni a várost kerékpáros szemszögből is.
Az alapvető benyomás: alig láttunk kerékpárutat, -sávot és kerékpárost se sokat. A többség montis volt, és jórészük futár. Pedig az idő nem volt rossz, itthon ennél mostohább viszonyok közt is több bringázóval találkozom.
Egy helyen láttam az úttesttől felfestéssel leválasztott sávot, egy emelkedőn, de ott is csak a kapaszkodó oldalon. A Moldva (Vltava) partján a budai rakparthoz hasonló bringajárda van, bár többnyire jóval szélesebb és helyenként el is van választva és a bringás rész utólag valami salak szerő anyaggal vörösre van színezve (?). A többi helyen csak bringaútra utaló táblák voltak, de nem igazán láttam a hozzájuk tartozó utat.
A városban gyalog és közösségi közlekedéssel mozogtunk. Érkezéskor egy huszonhat koronás jegyet vettünk, ami hetvenöt percig korlátozás nélkül használható, másnap egy száz koronás jegyet, ami huszonnégy óráig érvényes minden járatra megkötés nélkül. Az idő az érvényesítéstől számít. A városban rengeteg villamos van, metróval kombinálva szinte bárhová el tudtunk velük jutni.
Kevésbé kellemes tapasztalat, hogy életem két legrövidebb zöld jelzését is itt tapasztaltam gyalogosként. Mindkét alkalommal hosszasan kellett várni előtte, pedig jelzőgombok is voltak, amit használtunk is, és mindkét alkalommal olyan rövid volt a zöld, hogy az úttest feléig sem jutottunk el alatta (két sáv illetve két sáv plusz villamossínek).
Sok az autók elől elzárt utca és van egy gyalogos híd is, de ezek inkább a turisták zavartalan szuvenírvásárlását, és nem a város közlekedését szolgálják.
Összességében a város kellemesnek tűnt, a tömegközlekedés jobbnak, de városi kerékpáros közlekedésben még mintha Budapesten is jobb volna a helyzet.