Gábornak töke tele volt a mai nappal, pláne a sulival, ahol 4 órát várt egy rohadt 3-as beírására. Mikor menekülve kirohant, nem kis szitkozódással konstatálta: Bazzeg, mindjárt leszakad az ég?!

Ezután fejvesztve és csápolva megindult kettészedett bringája felé, tolvajtmeghazudtoló módon szétszedte a lakatot, összerakta a kereket és már rohant is bele, a szélbe. Se kaja, se pia nem volt nála, kulacsot otthon hagyta, a szél pedig pokolian fújt, a vihar kergette, az eső lassan cseperedni kezdett. Gábor megrakta, amennyire a várakozástól elfolyt erejével bírta, de a szél győzött, 27 fölé nem sikerült menni.

Stefánián mindenkinek visszakiáltott, aki a bringaúton lófrált, pedig Gábor nagyon toleráns és elnéző ember, de az erő, ami összegyűlt benne, és nem bírt kirobbanni a lábán keresztül, most a száján keresztül távozott.
Ajtósi Dürer és Stefánia kereszteződésénél egy autósnak is beszólt, amiért a zebrán sikerült csak beüzemelnie a fékét. Majd szomorúan vette észre, hogy a rohamrendőrök az ő útvonalán csapnak keresztül, Olof Pálme kezdett zavaros lenni.

Na mind1, gondolta hősünk, majd lesz valahogy, max kikerüli az idiótákat, ha meglátja őket. Rakta neki a fák árnyékában, majd látja, hogy ezerrel eltép előtte egy csapatszállító, közvetlenül mögötte egy rendőrkocsi... Hajaj, ez nem kis móka, pláne, hogy már a huligánokat is meglátta. Csapatszállító satufék, mögötte lévő zsaruk egyenesen bele... Hm.. szegények... És már ott is voltak a tüntetők... Hajaj, a végén még hominak nézik olyan színes volt Gábor, bár a terepgatya talán szimpátiát jelent náluk, inkább elkerülte őket és a Fasor felé vette útját. Tojás és testápoló nélkül túlélte a csőcseléket, majd jól megrakta neki az egyenes, zavartalan úton...

Rakja rakja, valahogy elkerül az Andrássyra, bumm bele a kordonba...
Höh? Elkerítve az Andrássy? Sehol senki? Csak nem bringasztrádává avanzsálták? Uccu neki, rakjuk neki rajta nekijje... Juhééé, nagyon szabad volt Gábor, rakta neki nagy tányéron, ahogy bírta...
Olyan gyors volt, hogy észre se vette, már Lánchídnál volt... Na, gondolta, elmegy Árpádhoz, majd azon átruccan Budára.

Rakja nekijje, ahogy bírja, de a szél megint szívja minden energiáját, 25 fölé nem bír menni...
Nagy nehezen elkecmereg Budára, ott Nánási felé veszi az útját.
Kanyarodik is át a minihídon, már a Nánásin van, amikor meglát egy kék fixis (de legalábbis ss Mokányt), biccent, merhát pajti, meghát respect, de hát nem sok viszonzás volt benne... Sebaj...

Mokány utánapattan, 100 métert se tud megtenni Gábor barátunk, amikor Mokány közelről félig körberajzolja... A mindenit, há nehodj má... Gábor kattint, szarni a szélre, itt a becsület forog kockán...
Rakja neki, ahogy bírja, látszólag Mokány nem erőlteti meg magát, de Gábornak nem megszokott ez a tempó... A becsület végül meg volt védve, ha csak a Nánásin is, és csak 50 méteres távból is, de Gábor tartotta a számára nem éppen laza 32-35-öt, szembeszélbe (és nem stéherben).
Utol is érte, de csak mert Mokány lassított, majd Gábor lekanyarodott. Utána mintha milliószor nehezebb lett volna menni...
A szél nem csak hogy szembejött, nem csak pofán csapta, de mintha valami erő húzta is volna hátra... Még 1 kilcsi és otthon van!
Rakta, ahogy bírta, de ez már nem ugyanaz volt, mint amikor valaki húzza az embert.
Végül ordítva, de hazaért és felrohant a másodikra Surijával. Kemény volt, de büszkesége miatt nem érzett fáradtságot. Lélekben nagy respekt és thenksz a kék fixis Mokánynak!

(az óra szerint 45 perc Buzogány utca 14. kerből, Békásmegyer Zsirai utcáig.)