Technokrata, félinformációkra alapozott, az egészet átlátni nem képes szemlélet. A kommentekben néhol írnak értelmes dolgokat. 10 év múlva nagyon más világ lesz, ezt nem fogjuk békésen átvészelni.

A gazdasági vagy közgazdasági tudománynak elismerten meg van a helye a világban. Jó azonban észben tartani ennek a tudománynak a korlátait.

Szigorú matematikai alapjai elvakíthatnak minket, és könnyen elfelejthetjük a valós világ befolyásait, s azok közül is az emberi cselekedetek hatását a gazdasági folyamatokban. Többnyire nem az ember okos szabályozó matematikája, sem csak úgy magától a matematika törvényei, hanem más dolgok alakítják a gazdasági rendszerek eddig mindig bukásba vezető útját.

Nézzük meg a gazdaságot amikor gyerekek boltost és vevőt játszanak. Babért meg gombért árulja áruit, ezt-azt a játékot, kacatot, dolgot a házban, az egyik gyerek a másiknak. Kérdezzük meg a boltos gyerektől, hogy mennyiért szerzi be áruit, mennyi többletért adja azokat el, és mi hasznot tud úgy húzni üzleti tevékenységével.

A kisgyerek nem fogja megérteni, hogy miről van szó. Az ő ártatlan világában a gazdaság nem számol haszonnal, nem számol megsokasodó gombokkal meg babszemekkel, hanem a tiszta cserének az eljátszása a lényeg, vagyis a boltos és vevő játéknak az eljátszása.

Most nézzük meg, hogy egy idealista gondolkodó, amilyennek például te is tűnsz, hogy látja a gazdaságot. Bizonyára éles fókuszban látja, nagyon közel odafigyelve a részletekre, ahogy valóban kell is időnként. Elkerüli a logikai tévedéseket és szigoru elemzéssel vizsgálja a görbéket, amiken látszanak, hogy egyszer föl, egyszer le mennek, előre csaknem meghatározhatatlan váltakozással és mértékben.

Nagyon szépen alkalmazza úgy az elemi mint a kifinomultabb analitikai módszereket, és nem lát hiteles bizonyítékot egy hirtelen letörő vagy felugró görbeszakasz előrejelzésére.

Csahogy ártatlansága és idealizmusa úgy elmélyítheti őt a gyerekekénél komolyabb gazdaság tudományi játékában, hogy nem tud kívül látni a korlátozott rendszerén. Nem látja, hogy rendszere egy nagyobb rendszernek csupán egy része. Ebből a nagyobb rendszerből pedig hatások érik az ő rendszerét, mely így nem egy önálló, nem egy független, és nem egy magában álló és saját törvényü sziget.

Az idalista közgazdász vagy gazdaságtudományi szakértő akkor érik bölcsebb tudóssá, amikor meglátja tárgyának korlátait és helyét, és okokat kutatva kitekint az azt befolyásoló szélesebb világba is.

Gazdaságot sok dolog dönthet romba a kontárkodó vagy vérszemet kapott politikusok, közgazdászok vagy bankárok cselekedetei mellett. Ítéletidő, katasztrófa, ínség, járványok és háborúk törhetnek ki. Ilyenkor előfordulhat az is, hogy színes papírdarabkák, bankjegyek miriádjai szállingóznak a szélben és mégse törődik velük senki. Azért nem, mert hitelüket vesztették a megbukott gazdasági tudósokkal együtt.

Az olyan tudósok pedig nagyon magabiztosak, sokszor arrogánsak is, állításaikkal és feléjük a bizalom kikérésével, hogy ők, és egyedül ők értenek a gazdasághoz, és hogy egy-egy félve várt gazdasági baj közeledésére ők nem látnak bizonyítékot.

Amikor pedig az a baj mégis eljön, ahogy eddig még mindig úgy volt, azt azért nem látják előre, mert az a baj úgymond nem a gazdaságból eredt hanem kívülről, aminek szerintük semmi köze nincs a gazdaságtudományhoz.

"feltesszük, valamekkora kínálati sokk adott valószínűséggel bekövetkezik, és megnézzük hogy mit csinálnak a szereplők a jelenben. Ez az a minimum, ami elvárható azoktól, akik nagy válságokkal riogatnak."

Én valami olyasmit látok, olvasok, hallok itt ajrópa kies tájain, hogy gyakorlatilag a teljes mezőgazdasági, halászati és logisztikai vertikum abban a pillanatban tüntetések tömegét zúdította a kontinensre, ahogy elérte az olajár az eddigi történelmi csúcsot. Demagóg és kevésbé demagóg politikusok komolyan fontolóra vették abban a pillanatban, hogy az olajárba épített adó csökkenésével elejét kell venni egy esetleges összeurópára kiterjedő politikai instabilitásnak. Nagyjából ezt csinálják a szereplők a jelenben. Van ezenkívül még biodízel baromság, amiről a kisóvodás is tudja, hogy 1részt nem rentábilis, 2rész nem CO2 csökkentő, 3adrészt nem jelent megoldást, viszont könnyen élelmiszerválságot okoz. Szóval a másik oldalon kurvára nem látom a megoldást. Most te erre mondod tudós alapossággal, hogy nem lesz itt semmiféle válság, mert nem bizonyítható egy absztrakt, a peremfeltételek felét sem tartalmazó modellben matematikai pontossággal? Köszi!

"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga

Egy apró megjegyzés: utálhatod azokat, akik Magyarországon "közgazdásznak" hívják magukat, de ne szóld le ez alapján magát a tudományt.

A szomorú igazság az, hogy sem az általam említett Fővám téren, se más magyar egyetemen (CEU kivétel) nem képeznek és soha nem is képeztek közgazdászokat. Itt nem kutatókra gondolok, csak olyasmire, hogy legalább el tudjon olvasni egy közgazdasági cikket, vagy értelmesen hozzászólni valami kérdéshez, aki kikerül a képzésről. A Fővám téren pl. mikroökonómia helyett újabban marxizmust (!) oktatnak.

Teljesen megértem, miért utálja a magyar lakosság a közgazdászokat. Olyasmi a helyzet, mint ha Magyarországon pl a vegyész szakon alkímiát oktatnának, de azért kémikusnak hívnák magukat. Aztán ha szintetizálni kellene egy vegyületet, máris szednék elő a gyíklábat és a mandragórát. Kb ilyesmi jön ugyanis azoktól, akik közgazdásznak gondolva magukat alakítják a gazdaságpolitikát.

De azért ne ess abba a hibába, hogy kidobsz egy tudományt azért, mert egyesek úgy tettek, mint ha értenének hozzá, de valójában nem.

Hát nagyjából egyetértünk. Én nem tudom azt mondani hogy nem lesz olajválság, csak azt, hogy nem látok olyasmit, ami miatt válságot okozna az olaj kifogyása (a válság nálam nem egy páréves kilengés vagy alkalmazkodási periódus, hanem komoly, rendszerszintű összeomlás, mondjuk 5% feletti GDP fluktuációval, trendhez viszonyítva).

A gazdaság egy hihetetlenül alkalmazkodóképes valami. Most rengeteg olajat használunk, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy olaj nélkül hogy lenne. De 40 éve azt is nehezen tudtunk elképzelni, hogy ma már a mobiltelefonban is számítógép lesz. Ha holnaptól hirtelen nem lenne benzin, akkor az nagyon rossz lenne mindenkinek, mert azonnal kellene alkalmazkodni. Viszont ha tíz, húsz év alatt megy fel az ára (akár a csillagos égig), akkor van idő átállni fokozatosan.

A kutatás-fejlesztés oda szokott koncentrálódni a gazdaságban, ahol profitot remél (az ezzel foglalkozó közgazdasági terület az endogén növekedéselmélet). Ha megindul felfelé az olajár, akkor egyre több profitot remélhet az, aki valamivel kiváltja az olajat. Ez nem puszta reményen, hanem tapasztalaton alapul: a 70-es évekbeli olajársokkok idején is sokat lendült előre a fejlesztés ezeken a területeken, aztán persze alábbhagyott, mert visszajött a relatíve olcsó olaj.

Ezek után úgy gondolom, hogy a bizonyítás terhe azokon van, akik válságot vizionálnak. Nyitott vagyok a kérdésben, és szívesen olvasok új dolgokat. De azért annyi szerintem elvárható, hogy minden válságszcenárió megfeleljen a következő követelményeknek:

1. nem próza (különösen nem a Jelenések Könyve-szerű stílusban), hanem formalizált modell, számokkal
2. nem egyszerű extrapoláció, és nem is csak mechanikus modell, hanem olyan, amelyben legalább minimálisan figyelembe vesszük, hogy a gazdaság szereplői is alkalmazkodnak,
3. különösen azon a téren, hogy ha nagyon drága lesz valami, akkor megéri helyettesítő termékekbe/technológiákba, illetve ezek fejlesztésébe beruházni

Repülnék, de aznap dolgom van. :)
--------------------------------

Lépj be a SZAKszervezetbe! :)