"Seggbe kell baszatni"

http://napirajz.hu/archives/2008/03/10/GUMIPOKOZVA/#comments

Az egész hozzászólásodból nagyon átjön, hogy nem csak a tolvaj visszatartása a cél, hanem a szívatás/leckéztetés.

Mert benned van, hogy te ezt akarod látni a soraimban, hogy utána jól megmondhasd. :)

Írtam, hogy fájdalommentesen kivitelezhető.

De mi a törvényes "nem hagyom elfutni"?
Jó erősen rákiáltok, hogy "LEGYEN SZÍVES ITTMARADNI!" ?
Vagy ássak gödröt, és tereljem bele?
Rendőrük ugye ilyenkor nekiverik az illetőt a kocsi oldalának, hátratörik a kezét, ráverik a fejét még picit a kasznira, megbilincselik, aztán viszik be.

Mondom, szerintem fizikai oldalát tekintve az én megoldásom teljesen humánus. Lelki oldalát tekintve már persze picit más. :) De ezért már meg ne szóljanak. (ha erre értetted a leckéztetést, akkor meg nem értelek. Ennyi "kínt" (értsd: azt a kínos helyzetet, hogy rajtakapott tolvajként mindenki téged néz az utcán) szerintem büntetlenül rá lehet verni. Ennyi erővel a rendőrt sem kéne kihívni, mert azt is leckéztetésnek szánom (plusz külön öröm, ha egy-két régebben ellopott bringa is előkerül a lakásán))
_____________________________
http://wilika.hu

+1 - Kármán koli (Irinyi utca) dettó...

Flicka

Egy olyan társadalomban, ahol a jogrendszernek és az ügyvédeknek köszönhetően a tolvajok bármit megúszhatnak minimális felelősségre vonás nélkül, ott sokan úgy gondolhatják, hogy talán egyedül az önbíráskodás az egyetlen elfogadott út.
Mielőtt még valaki kiforgatná a szavaimat: nem, nem támogatom minden esetben az önbíráskodást, de van, amikor megértem és nem ítélem el az önbíráskodókat (persze csak egy bizonyos szintig)

A fantasztikus jogrendszerünkön is volna mit javítani, mert ha az emberek tudnák, hogy a bűnösökre büntetés vár, akkor nem létezne az önbíráskodás.

"...ha kiiktatod őket, akkor az azzal jár hogy ártatlan emberek szívnak. "

Pontosan, a tolvaj kiiktatja ezeket, és ez azzal jár, hogy nekem nem lesz többé biciklim, hacsak nem lépek közbe szintén a szabályokra fittyet hányva.
Igaz, hogy ezzel lesüllyedtem az ő jogsértő szintjére - én is bűnöző lettem -, de még mindig jobb, mint bambán nézni, ahogy elmegy az én biciklimmel én meg csak integetek neki.

Összefoglalva: ha nem akarja ellopni a biciklimet, akkor nem fogok nekiesni én sem. Ez ilyen egyszerű.

"Lehet arról vitatkozni hol van a kettő között az ésszerű kompromisszum, de nem érdemes úgy tenni mintha csak előnye lenne annak, hogy mindenki szabadon verhesse azt, akiről ő azt állítja hogy tolvaj."

Pontosan, az ésszerű kompromisszum valahol a kettő között van. Mert az sem megoldás, hogy odamegyek, és jogszerűen felszólítom, hogy "Hagyja békén a kerékpáromat!" (mire ő vagy elmenekül, vagy megver), de az sem, hogy egy vascsővel cipóra verem az arcát.

(Az idézet pedig nagy igazság, csak kicsit vulgáris, bocsáss meg, ha megsértettem érzékeny füledet)

Azért nagy nehezen csak beláttad, hogy egy véleményen vagyunk, csak máshogy tálaljuk a dolgot :)

"- ha rajtakaptam és el akar sunnyogni, akkor még hangosabban és agresszívebben számon kérem ezt rajta, majd ott tartom, nyilván erővel, de ésszel."

Én konkrétan ezt az eset vázoltam fel, látom Te is belátod, hogy ebben az esetben pusztán a szavak nem bizonyulnak elegendőnek. (Mondhatom, hogy "figyelj haver, várjál már légy oly kedves itt egy fél órát, amíg ideérnek a rendőrök, hogy letartóztassanak, köszi!")
Ezért is írtam, hogy csak pár fogától szabadítanám meg, az nem életveszélyes, viszont hatásos. Megnyomorítani azért nem akarom (akármennyire is megérdemelné)