"Immáron harmadik éve járok biciklivel a munkahelyemre a Margit körúti Nemzeti fejlesztési és Gazdasági Minisztériumba. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen helyen respektálják, ha valaki nem szennyezi a levegőt, és jó példát mutat az autóval járóknak, akik szétbuktatják az egész levegőt a városban. De sajnos nem!

Eddig sem volt rózsás a helyzet, eleinte mindent elkövetett az itteni gondnokság, hogy a bringám a legfagyosabb télben is kint buktassam a konstrukciós szempontból használhatatlannak nyilvánítható amúgy is szétkorrodált hátsó bringatárolóban. Az indok, egyszerű volt, ha beljebb hozom akár egy méterrel is, akkor összesározom a hivatalnokok szép ruháját :) Beletörődtem és valahogy megoldottam a kinti tárolást, de aztán jöttek az újabb terrorizálások.

Mivel nincs kedvem izzadtan dolgozni, ezért mindig lezuhanyozom az épületben található egyetlen fellelhető vizes helységben, ahol alapból igen korlátoltak a lehetőségek a rendes fürdésre.(Női wc-ből kialakított kb. 1 négyzetméteres beton kőre ráállsz, és egy hajlított, rozsdás vascsőből csurog rád a langyos víz, amíg a váltócuccaid a lehajtott wc deszkán pihennek..)

Az első mókázás az volt, hogy ismeretlen, névjegykártyát hátra nem hagyó személyek leszedték a csapok tekerőjét. Gondolták, ugyan már, ez ne zuhanyozzon már itt. Másnap rezzenéstelen arccal kivettem táskámból a frissen vásárolt tekerőt, és felhelyeztem, majd lezuhanyoztam. A második körben, megint csak magukat nem vállaló személyek eltávolították az egy szem épp fogast, amire legalább a türcsit fel tudtam tenni. Nem volt gond, másnap már csavaroztam fel az új általam hozott fogast. A harmadik fordulóban leszerelték a zárat, hogy ne lehessen bezárni, miközben fürdök - azt hittem leszakad a pofám, de nem zavartattam magam sokáig, zuhanyoztam így is.

A végső buktatás ma történt meg, megpróbáltam bejutni, de már volt zár az ajtón, ráadásul nem csak belülről, hanem kívülről is kulccsal zárhatós. Persze nem volt nyitva. Amikor bekopogtam a wc-vel szemközt lévő irodába egy igen arrogáns férfi kifejtette, hogy mostantól nem lehet ott zuhanyozni, és hiába kérem, nem adja oda a kulcsot. Mondtam neki, hogy köszönöm, ön igazán diplomatikus ember..
Egyenlőre ennyi, gyakorlatilag kicsit bukom, de majd lesz valahogy. Mindenesetre elgondolkodtató tény, hogyha egyes embereket zavar, hogy valaki zuhanyozik, míg ő lehet, hogy egyáltalán egész életében sohasem, akkor mi lehet otthon a fürdőszobában? Trezor, vagy monumentális méretű szappantartó vaskazetta? :) "

Menyus a budapestlightról

http://budapestlight.freeblog.hu/archives/2009/02/26/A_Kozlekedesi_Minis...