Észrevettétek már, hogy ha valami felháborító dolog történik, akkor a kommentek száma őrülten megugrik? Végül is, ez természetes, beszélgetünk, vitatkozunk, fikázunk…
És azt észrevettétek, hogy ha valaki elért valami jót, valami jó hírt mond el, akkor senki nem szól egy szót sem?
Biztos, hogy jól van ez így?
Mondok néhány példát:
Sinya legújabb riportja, baromi jól beszél, nem sokan vették a fáradtságot, hogy odavakkantsanak egy „köszi”-t, „szép volt”-ot vagy „ragdmeg”-et: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090312/okoskodok-ketkereku-vilagr...
Vagy itt van az Alkotmány utcai ráparkolás esete:
Az eredeti bejegyzés (129 komment): http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20081018/taxisok-becketts-elott-all...
Aztán valaki elintézte hogy megoldódjon (12 komment, ebből Áronnal ketten tudtuk mondani, hogy köszönöm): http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20081114/alkotmany-utca
Gyerekek!
Egymásért dolgozunk, mindenki azért, hogy NEKÜNK jó legyen! Rosszul esik ám annak, aki büszkén írja ki a sikerét, hogy senki nem szól semmit. Örüljünk már egymás sikerének, és dicsérjük meg egymást, ha valaki jó munkát végzett! Mindenki jobban érzi így magát!
Köszönöm!
Hozzászólások
á, ez egy fos* blogbejegyzés.
*+1
;D
cf: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090307/vegigbringaztam-telet - 145 hsz :-)
(Egyébként igazad van.)
===
bácsi a biciklin
Értem, hogy mire gondolsz, és valahol teljesen igazad van!
Viszont valahol az a normális, ha jó dolgok történnek (vagyis annak kéne normális dolognak lennie?). Biztos vagyok benne, hogy sokan örülünk az ilyesminek, annak ellenére, hogy ilyenkor nem postolunk.
Én személy szerint, ha teszek valamit, akkor azért teszem, hogy NEKEM jobb legyen, az hogy másoknak is jó, annak örülök, de nem feltétel ;)
Volt egy "Mag" című film valamikor régen, és abban volt, hogy "Én nem akarom megmenteni a világot, csak a családomat."
Ez nem azt jelenti, hogy nem örülünk, hanem, hogy az energiáinkat nem örömködésre fordítjuk, hanem a következő problémára koncentrálunk.
Szerintem.
------------
Life is Random
"Ez nem azt jelenti, hogy nem örülünk, hanem, hogy az energiáinkat nem örömködésre fordítjuk, hanem a következő problémára koncentrálunk."
Nem kell annyira koncentrálni :)
Meg is kell mutatni ha örülsz.
hf
13.kerületi bringás hibabejelentő!
.
És ha megy az örömködés, csak belül marad?
http://8ker.blog.hu/
Miért nem jön ki?
hf
13.kerületi bringás hibabejelentő!
Ha valami zavar, vagy bosszant azt jó kiadni magadból, egy kicsit jobban érzed magad, ez a pozitív változás megéri a fáradtságot.
Ha örülsz azon nem változtat az ha elmeséled másoknak is, a másik viszont tényleg jobban érezheti magát, ha látja, hogy mások is örülnek, csak ezt az ember nem érzi, hanem direkt oda kell rá figyelni, ez viszont gyakran elmarad.
Örülök, hogy ez felvetődött :)
Az örömködés ugye nem baj ha bent marad, a gőzt viszont néha jó leengedni, ez az egyik ok, a másik meg az, hogy egy problémát meg lehet vitatni, örömködéskor egy sokadik "+1" már nem mozdítja előre a dolgot, ezért az ember inkább megtartja magának.
+1 :-)
--~-P-~-E-~-C-~--
"Never trust a smiling scout!"
Nagyon örülök ennek az írásnak! :)
üdv adamekp
"Kövesd a boldogságod!"
Szerintem van egy csomó ellenpélda is, ott van mindjárt a már említett "Végigbringáztam a telet". Aztán a "csodálatom jeléül", "Óriási filmszínház lett a Millenáris!". És ez csak a címlap.
www.gruppetto.hu
Ezek alapján azt hiszem elmondhatjuk, hogy a cikk szerzője magából indult ki. :)))
www.gruppetto.hu
Nekem az tűnt fel, hogy ha valaki csinál valami jót, akár kifejezetten nagyot - tényleg mintha mindenki leszarná. Pedig fikázni könnyű - valamit megcsinálni nehéz.
hf
13.kerületi bringás hibabejelentő!
Vezessétek be a honlapon az értékelő funkciót, mint a youtube-on. Azt lehet a témára 5*-ot adni meg a köszönömre +126-ot.
Amúgy korrekt srác vagy. Magadat hátbaveregeted, és mindenki mást leszólsz.
Bár lehet, hogy ez a jó, hisz te mondtad, ha negatív bejegyzés van, arra többen írnak.
Senkit nem szólok le...
amúgy te ki vagy?
hf
13.kerületi bringás hibabejelentő!
"nem sokan vették a fáradtságot, hogy odavakkantsanak egy „köszi”-t, ..."
Ez szemrehányás, nem?
"Aztán valaki elintézte hogy megoldódjon (12 komment, ebből Áronnal ketten tudtuk mondani, hogy köszönöm)"
Itt magadat dícséred, nem?
Nem értem mi a gond.
De amúgy igazad van, jogos a felvetés, csak a farizeusi sztájl bökte a csőröm.
Nem vagyok senki, űzom a vadat.
"Nem vagyok senki, űzom a vadat."
Áááá, szóval Te vagy az arc a Hubertus reklámból?
:)
Vagy Hobó.
===
bácsi a biciklin
Érdekes nekem inkább az tűnt föl, hogy a pletyizősebb, könnyebb témák inkább pörögnek, míg a feladatos, problémás felvetésekhez nem mindig érkezik hozzászólás.
Aztán lehet, hogy nálam görbe a tükör.
Mindenestre akárhány nagy vagy és köszi érkezik, pláne személyesebben, az mindenkinek jólesik.
- Ms. Critica "Lulu" Lujka -
*CMS* RABIC
MK - KP: titkárnő
"Bármit lehet csinálni bután, de nagyobb az örömfaktor, ha értesz is a dolgodhoz."
Szerintem ez úgy működik, hogy az ember néhány örömködő hozzászólás után már nem tud újat mondani és nem akarja ismételni az előtte szólókat...
szerintem is.
Meg szerintem is.
Bár a blog írójának minden további "köszi", "hajrá", "+1" sokat jelent, de az ember lánya/fia valamiért mégis kellemetlennek, feleslegesnek érzi leírni sokadszorra.
________________________________________
Nyekergő pedál, sok-sok matrica, gyönyörű rózsaszín bukó. Felfele lihegve, mindig. - ez én, addisz
szerintem pedig inkább valami olyasmi lehet, h nem nagyon tanuljuk meg kifejezni normálisan, ha örülünk valaminek.
igenis lehet ehhez is hozzászólni, csak nem szoktuk meg, h lehet így is gondolkozni.
azon felül, h elmondod, h dejó, megköszönöd, h dolgozott vele, stb., lehet például levonni az esetből rövid-hosszú távú következtetéseket, vonatkoztatni ezt más esetekre, ilyenek.
érdekes, az miért lehet, h mi magyarkák értelmetlen, megoldhatatlan dolgokról órákon át tudunk panaszkodni?? vagy miért tudunk olyan szenvedélyesen aggódni?? aminek semmi értelme nincs. abban hogyhogy tudunk mindig és mindig újat mondani??
Ha valamit már előtted 10-en elmondtak a topikban, akkor nem fogja mindenki beírni 100x hogy igen, szerintem is finom a paprikáskrumpli. Mert tudja, hogy a többiek is így gondolják. Ha különbözik a véleméyed, akkor van inger arra hogy leírd a sajátodat. Ha az ember valami jót olvas, akkor örül neki, de nincs arra inger hogy 100. alkalommal is leírja ugyanazt, mert pont az előtte szólók reagja készteti arra, hogy ne ismételje a többieket.
+1 a postnak
lehet, h részben azért hisszük, h soha nem oldódik meg semmi, mert a probléma megoldásáról szóló hír már egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésünket. sokkal érdekesebb, h volt megint köcsög és kinek kell beanyázni, mint, h mi jó történt.
szerintem is, jobb, ha az örömünket/hálánkat/miegyebünket ki is mutatjuk
Én azt mondom, addig jó, amíg a negítív dolgoknak van hírértéke (ld. információelmélet v mi), uakkor 1etértek azzal, h pl. hozzászólásszám szintjén egyáltalán nem kellene, hogy lényegesen különbözzenek a pozitív és a negatív témájú postok, ha másért nem,hát pont azért, hogy meglegyen a szorgos aktivista felé a pozitív visszacsatolás, mint további hajtóerő.
Húzzunk bele! :D
Ügyes cikk, végre pozitív dolgokkal is lehet foglalkozni. Sajnos a szubprimitív magyar kommentáló kultúra ide is beteszi a lábát: 5-6 pozitív és együttérző, helyeslő és normális hozzászólás után a nagy magyar váláságkultúra képviselői is megszólalnak. (Dögöljön meg a szomszéd tehene) vagy áttérnek személyeskedésre (mint az önmagát dicséri a posztoló, másokat leugat):
Én nem tennék így, úgyhogy mégegyszer örülök a bejegyzésnek. Hajcsatok!
+1
A "megköszönés" hiányának szerintem az is lehet az oka, hogy mire ebben a városban megvalósul végre-valahára valami pozitívum, addigra az embereknek annyira tele lesz a tökük az addigi baszakodásal, hogy evidenciává zsugorodik bennük a korrábban még nagydobásnak számító előrelépés. Ráadásul sose lehet tudni, hogy az új örömködés meddig lehet tartós...
Jaja. + ha hosszú évekig küzdesz, egyszerűen már nem is fontos, ha tényleg megcsinálja.
Ha tortenik valami kellemes velem, meg szoktam koszonni annak, akinek koszonhetem (megadta az elsobbseget, jo reggelt kivant stb) Viszont itt a virtualis terben nagyon zavar, ha egy cikkre/blogbejegyzesre tomegesen annyit reagalnak, hogy +1, koszi, hajra vagy hasonlo. Az en ertelmezesemben szukseg van erre is, azonban a 10-15-dik ilyen hozzaszolas mar faraszto, unalmas, nem hordoz informaciot.
Nem helyes, viszont teny, hogy a legtobb ember szereti levezetni kommenteken keresztul a feszultseget, mig a jo dolgokat termeszetesnek veszi.
Egyaltalan nem hiszem, hogy ez magyar sajatossag lenne. Azt hiszem, az idealis helyzet az lenne, ha mindig lenne valaki, aki megkoszoni a jo dolgokat, es csak kevesen terhelnek (akar csak virtualis) kornyezetuket panaszkodassal. Ha ez igy lenne, talan nem is emberek lennek :)
"azonban a 10-15-dik ilyen hozzaszolas mar faraszto, unalmas, nem hordoz informaciot."
Ok, akkor menjünk csak 10-15-ig :)
De eddig sokszor 0 volt!
hf
13. kerületi bringás hibabejelentő!
A nulla hozzászólás tényleg lehangoló, de pl. egy csomó topikhoz azért nem írok újjongó hsz-t, mert semmi közöm nincs hozzá. Örülök a történteknek, de nincs rá inger mindig hogy írjak is rá. Mert ha én kukutyinban lakok, és soha a közelébe se fogok menni xy helyen felállított biciklitárolóhoz, akkor nem írom azt hogy köszi szépen :) Persze kivételek mindig vannak, de nem kell meglepődni ha egy olyan hozzászóláshoz nem írnak, amikor egy kis területen, kevés embert érintő dolog történt.
Azért az sem egy pozitív valami, ha nem tudsz örülni. Ha az lenne, akkor lehet, hogy még blogbejegyzés sem indult volna. Nemhogy kommentek...
Kéne nyitni egy újat 'Itt mindenkinek jó!' címmel, ahol mindenki elmondhatja, hogy milyen jó érzés a fejnek, hogy itt vannak a többiek. (Nekem is futkos a hideg a hátamon a gyönyörtől. Olyan jó, hogy vagytok nekem!)
A viccet félre téve, szerintem, ha jó valami, akkor eléggé kevesen emelik a tekintetüket az ég felé, hogy "Miéééért!?". A rossz dolgok okáról, természetéről meg hosszasan lehet vitatkozni. (Például a Keleti pályaudvar környékén ajánlott figyelemről, és annak szociokulturális vonatkozásairól.) Kell is mondani, ha valami nem klappol, mert lehet, hogy más nem veszi észre, és így talán nem is tudunk javítani rajta. Problémamegoldás, csapatmunka.
Az ember már csak ilyen, sajnos. (karambol, vérontás, robbanás ezek a hírek amit a tömegek fogyasztanak)
A jó dolgoknak ,történéseknek sokkal kisebb a visszhangja :(
üdv dybi
ja, de mi változtatunk magunkon... ugye?
(ja, és nagyon tuti a logód!!)
hf
13. kerületi bringás hibabejelentő!
Odass:
http://href.hu/x/8hnv
(Nem találtam neki jobb helyet, önálló postnak kicsit offnak éreztem.)
Asszem ez a rádiós spot épp témába vág:
http://www.radiocafe.hu/files/soundcafe/256_bolhacirkusz_2.mp3
Egyébként meg jól mondod Feri! :)
dobákpeti
"Why don't you ask the kids at Tiananmen square?
Was fashion the reason why they were there?"
petiBlog