Bár most mindenkit az érdekel hogy bajusz vagy nem bajusz, az Országgyűlésben a bringázás volt napirenden. Kormány és ellenzékiek is megszólaltak. Megkaptuk a jegyzőkönyvet, nem olyan rossz. Olvasgassátok...

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „A kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtéséért és elősegítéséért” címen benyújtott országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Fodor Gábor, Gusztos Péter, Kóka János, Velkey Gábor, Világos Gábor képviselők önálló indítványát H/6294. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/6294/1. számon megkapták, és valamennyien megismerhették.
Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Örülök neki, hogy államtitkár úr önkéntelenül is szólásra emelkedett. Remélem, hogy ezt nemcsak az a megszokás adta, hogy általában előterjesztőként a kormány szokott megszólalni, hanem az is, hogy lelkesen támogatja a kerékpárosügyet.
Tisztelt Ház! Fogok arról előterjesztőként beszélni, hogy természetesen miközben örömteli, hogy ezt a kerékpárügyi - nevezzük így egyszerű nevén - országgyűlési határozati javaslatot végre valahára, hosszú hetek küzdelme után tárgyalja a parlament, de természetesen tisztában vagyunk azzal, beszélnünk kell arról is, hogy milyen módosításokat kell ezen a határozaton végrehajtani. Természetesen beszélnünk kell arról, hogy abban a környezetben, egészen pontosan abban a világgazdasági válság adta környezetben, amelyben vagyunk, hogyan lehet megtartani ennek a határozati javaslatnak az értékeit, mik azok, amikhez ragaszkodnunk kell, illetve mik azok az elemek, amik adott esetben határidő, összegek vagy bármi más tekintetében módosításra szorulhatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az egyéni motorizált közlekedés aránya sokkal nagyobb, mint bármikor korábban, ez egy óriási gazdasági és motorizációs fejlődés eredménye az elmúlt két évtizedben. A mozgáshiány eközben, a környezeti károk, az autóhoz kötött életmód szorosan összefügg a magyar lakosság életminőségével és annak nem túlságosan - mondjuk így - ideális állapotával.
A kerékpározás mint kultúra ezzel szemben a testi és lelki egészségre pozitív hatással van, védi, óvja a környezetet, sajátos módon egyszerre a tradicionális, vidéki és a modern, városi életstílus elválaszthatatlan része. A kerékpározás, a kerékpár maga mint közlekedési eszköz olcsó és hatékony, rövid távon gyorsabb, mint az autó, hely- és időtakarékos. A kerékpáros infrastruktúra építése jóval olcsóbb természetesen, mint az autósé, városi környezetben pedig sok esetben a kerékpárosbarát környezet kialakítása egyre inkább csak a műszaki előírások kérdése. A kerékpározás, a kerékpáros életmód egészséges, segít a mozgásszegény életmód következtében fellépő betegségek megelőzésében.
Magyarországon az elmúlt években, az elmúlt egy évtizedben szemmel láthatón újra éledőben és fejlődőben van a kerékpáros-kultúra, ez látszik Budapest városi területein, és aki járja az országot, annak természetesen tudnia kell, hogy a kerékpározás kultúrája soha nem szűnt meg, hanem mindig nagyon erős volt Magyarország számos vidékén. Erről nyilván majd az SZDSZ-frakció nevében felszólaló Velkey Gábor képviselőtársam is fog beszélni, hogy például Békés megyében milyen hagyománya van ennek. De hosszan beszélhetnénk arról, hosszan sorolhatnánk Magyarországnak azokat a természetesen jelentős részben alföldi jellegű területeit, ahol a kerékpározás nem kérdés, hogy korosztálytól függetlenül szerves része az ott élők életmódjának.
Magyarországon az európai országokhoz, a többi nagyvároshoz viszonyítva a városi, nagyvárosi kerékpározás aránya viszonylag alacsony, de a vidéki térségekben - ahogy az előbb is említettem - kiemelkedően magas a kerékpározók aránya. A budapesti, fővárosi növekedés egészen elképesztően intenzív, ez még akkor is igaz, hogyha tudjuk, hogy ennek a növekedésnek a kiinduló bázisa viszonylag alacsony.
A kerékpározás társadalmi támogatottságát, beágyazottságát, ennek az erősödését mi sem mutatja jobban, mint a Critical Mass nevű mozgalomnak az erősödése. Több parlamenti felszólalásban elmondtam már, hogy meggyőződésem, hogy talán az egyik, ha nem a legsikeresebb és legdinamikusabb civil kezdeményezés az elmúlt húsz év Magyarországán ez a kerékpáros kezdeményezés. 2005-ben 25 ezer fő volt a felvonulók száma Budapesten, a fővárosban, a tavalyi évben ez meghaladta a 80 ezret. Szeretném itt sokadszorra elmondani azt, hogy az egész világon gyakorlatilag az egyik, ha nem a legnagyobb létszámú ilyen kerékpáros demonstrációt évről évre Budapest, a Magyar Köztársaság fővárosának utcáin rendezik meg.
Még egy adat: a Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség becslése alapján hazánkban 2007-ben már lényegesen több kerékpárt értékesítettek, mint amennyi személygépkocsit; 300 ezerre tehető ezeknek a száma. Mindebből nyilvánvaló, hogy a társadalmi igények és a jelenlegi jogszabályi, törvényi feltételek összehangolása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kerékpározásban rejlő lehetőségeket maradéktalanul kihasználjuk. Nagyon sok lehetőség rejlik a kerékpározásban mint kultúrában, a környezetvédelemtől a gazdaságfejlesztésen át az egészségünk megőrzéséig, az életmódunknak, az életminőségünknek a fejlesztéséig az élet majd minden területére kiterjednek ezek, ezért nyújtottuk be többen a szabad demokrata frakcióból ezt a javaslatot.
Ez az országgyűlési határozati javaslat több területen megvizsgálja azt, hogy hogyan lehetne előrelépni. Van szó ebben az országgyűlési határozati javaslatban összegekről, fejlesztési forrásokról, van szó ebben az országgyűlési határozati javaslatban szabályozási kérdésekről, mint például a KRESZ szabályainak kerékpárosbarátabbá tételéről, van szó olyan technikai, szabályozási kérdésekről, amelyek kerékpárosbarát környezet kialakítását segítik elő a munkahelyeken, a fővárosban és más nagyvárosok és kisebb települések utcáin. Van szó benne összegekről, forrásokról, költségvetési vonzattal is bíró dolgokról, és van sok olyan dolog ebben az országgyűlési határozatban, ami nem pénz, hanem inkább szemlélet, szabályozás kérdése.
Én tisztelettel arra kérem itt is a kormányt, a következő kormányt és képviselőtársaimat, hogy legyenek nyitottak ebben az ügyben, és úgy vizsgáljuk meg ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hogy minden olyan elemét, amely a jelenlegi gazdasági környezetben megszavazható, támogatható, azokat szavazzuk meg, azokat támogassuk, hogy előrelépjen Magyarország a kerékpáros-kultúra terén. Ez a határozati javaslat, ahogy említettem, sorra veszi azokat a területeket, amelyeken jogalkotásra van szükség, jogszabályok, illetve alacsonyabb rendű szabályozások átalakítására, a kerékpáros közlekedés ösztönzése, a kerékpáros rekreáció és turizmus fejlesztése és a kerékpározás - nagyon fontos - biztonságának növelése érdekében.
A kerékpárral történő munkába járás nyilvánvalóan egyrészt egészséges, másrészt viszont egy nagyon fontos megoldási forrása lehet, hozzá tud járulni a megoldáshoz Magyarország legnagyobb városának, a nagyon komoly közlekedési problémákkal küzdő Budapest problémáinak az orvoslásához nagymértékben hozzá tud járulni. Vannak természetesen nehézségei a kerékpáros közlekedésnek, főleg a nagyvárosokban, az ehhez szükséges, ennek a rendezéséhez, ezeknek a nehézségeknek az elhárításához szükséges ösztönzések kialakítását, valamint a munkahelyi környezet átalakítását, a szemléletbeli kérdések átalakítását, formálását célozza meg ez az országgyűlési határozati javaslat.
Alapvető fontosságúnak tartjuk természetesen a kerékpárutak létesítését, a már meglévők karbantartását, de legalább ennyire fontosnak tartjuk azt, hogy minden olyan kiszolgáló létesítmény területén vagy kérdésében is legyen folyamatos fejlesztés, fenntartás, előrelépés, állagmegóvás, amelyek kiszolgálják a kerékpáros közlekedést. Hiába építünk kerékpárutakat - sokkal többet kellene tudnunk építeni, mint amennyit most építünk -, de hiába építünk a mostaninál sokkal többet, hogyha Budapesten például a városon belül nem lehet letenni biztonságosan valahova, egy munkahely elé vagy szórakozóhelyek elé, vagy közlekedési csomópontok környezetében a kerékpárunkat, tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

(17.30)

Ennek számos olyan eleme van, ami - mondom még egyszer - nem is költségvetési forrást igényel, hanem inkább szabályozásbeli, szemléletbeli dolgokat érint. A kerékpározás feltételeinek biztosítása mellett természetesen a biztonságot is fokozni kell. A kerékpáros-szervezetek képviselői számtalanszor elmondták már, hogy a közlekedésrendészeti szabályok módosítására is szükség van, aktualizálni kell a szükséges kellékeket, a biztonságos közlekedés oktatására is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
Összefoglalva tehát, a kerékpár mint sport-, rekreációs tevékenység, turizmus jelentősége is kiemelkedő, az ehhez méltó helyet meg kell találni a magyar jogszabályok rendszerében. Korábbi, hasonló témában elmondott felszólalásomban jeleztem már, hogy csak Németországból milliós nagyságrendű turista indul Európában kerékpárral, ha tetszik, világot látni, pihenni, kikapcsolódni, ezeknek egy jelentős része természetesen hagyományosan választhatja célpontul Magyarországot. Az első rangú kérdések közé kell hogy tartozzon a kerékpáros turizmus fejlesztése, a lehetőségeinek a fejlesztése Magyarországon.
Nem csak néhány tízezer fővárosi fiatal hóbortjáról van itt szó, tisztelt képviselőtársaim, akik nem szeretik az autót, és helyette egy egyelőre még Magyarországon csak szubkultúraként létező életformát választanak. Hozzáteszem, hogy Európa számos nagyvárosában ez a szubkultúra a fiatalok körében már inkább egy domináns, többségi kultúrát jelent. Hosszan lehetne sorolni azokat az európai nagyvárosokat, ahol a fiatalabb korosztályok körében a kerékpáros közlekedés teljesen természetes, és az az alapvető formája a városi közlekedésnek. Ez Magyarországon is erősödőben van.
Nem néhány tízezer fővárosi fiatalról van itt szó, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországnak alapvető gazdasági, pénzügyi érdeke is ez a kérdés. Magyarországnak gyönyörű vidékei vannak, ezek egy részében már vannak minőségi kerékpárutak, más részében ezeket fejleszteni kell. Magyarországnak a turizmusfejlesztésben is nagyon fontos lehetősége van, hogyha a kerékpáros turizmust kiemelten kezeli.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném zárni, hogy néhány héttel ezelőtt interpelláltam a közlekedési miniszter urat kerékpáros kérdésekben, ott akkor elhangzottak ígéretek a forrásokra vonatkozóan. Én abban az interpellációban is elmondtam, hogy természetesen a liberális frakció tisztában van azzal, sőt az egyik szorgalmazója azoknak az intézkedéseknek, amelyek a gazdasági válságot és a pénzügyi válságot kezelni tudják Magyarországon. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem olyan időket élünk, amikor a források megsokszorozására, a többletforrások követelésére lenne politikai és pénzügyi lehetőség. Nem erről van itt szó.
A kerékpáros terület ügyében is, például az útfejlesztésekkel összehasonlítva mindösszesen annyit kértünk, hogy legalább a megszorítások a más területekhez hasonló arányban sújtsák a kerékpáros közlekedés fejlesztésére fordított forrásokat. Tehát például ne a 85 százaléka szűnjön meg ezeknek a forrásoknak az uniós pályázatok során, hanem ugyanolyan arányban módosuljanak ezek, mint minden más, ahol a megszorítások érvényesülnek. Ezt az alapelvet továbbra is szorgalmazzuk.
A másik, amiért visszatértem erre az interpellációra, az pedig az, hogy ennek a kerékpáros országgyűlési határozati javaslatnak - amelynek egyébként elsőként majd éppen a határidejét kell módosítani, hiszen emlékezetem szerint 2009. január 1-jével adott feladatokat a kormánynak; ez az ára annak, hogy szeptember óta nem sikerült a Ház napirendjére venni ezt a kérdést, úgyhogy például a határidőt módosítani kell majd benne -, szóval ennek a határozati javaslatnak a vitája kapcsán újra elő kell hogy hozzam azt a kérdést, amelyre néhány héttel ezelőtt Molnár Csaba miniszter úr ígéretet tett, ez pedig egy intézményi dolog.
Annak az idejét sem éljük most, hogy új intézményeket és nagy hivatalokat hozzunk létre, ezt mi tudjuk. De volt egy kerékpárügyi miniszteri biztosi tisztség a Közlekedési Minisztériumban, annak idején, Kóka János minisztersége alatt jött ez létre, amely nem rendelkezett túlságosan nagy hivatallal. Viszont tudjuk azt, hogy vannak bizonyos ügyek, amelyek bizonyos időszakokban igényelnek tárcaközi koordinációt. Mindaddig, amíg ennek a szemlélete meghonosodik a magyar közigazgatásban, addig azt gondoljuk, hogy szükség van a Közlekedési Minisztérium sorain belül egy olyan, kerékpáros ügyekben szakértő emberre, aki miniszteri biztosként a különböző tárcák és a különböző önkormányzati és más gazdasági szereplők között egyeztetőként el tud járni, és a kerékpáros fejlesztés szempontjait képviseli. Nem kell ennek nagy hivatal, de több ez, mint egy szimbolikus tisztség, meggyőződésünk szerint.
Néhány héttel ezelőtt én azért fogadtam el a miniszter úr interpellációra adott válaszát, mert akkor ígéretet tett arra, hogy ez a tisztség újra létre fog jönni. Itt újra szeretném szorgalmazni azt, hogy természetesen tudom azt, hogy éppen egy kormányváltás heteit éljük, de természetesen jelzem, hogy a következő kormánnyal szemben is fontos elvárásunk lesz ez a kérdés mindentől függetlenül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt az országgyűlési határozati javaslatot, amely egy határozati javaslat, nem törvény tehát, most megkezdi a parlament tárgyalni. Mire ennek módosító indítványairól, illetve magáról a végleges, a módosítások után előállt szövegről szavazni fogunk, addigra Magyarországon nagy valószínűséggel egy másik kormány lesz hivatalban. Természetesen egy pénzügyi-gazdasági világválság kellős közepén lehet azt mondani, hogy ez egy huszadrangú kérdés. Nyilvánvalóan mi is tudjuk, hogy nem ez a legfontosabb gazdasági és politikai kérdés ma Magyarországon, de örülünk neki, hogy ez a határozati javaslat végre napirendre került.
Az a kérésünk a többi parlamenti frakcióhoz, és természetesen az egyre nagyobb számban az Országgyűlésben helyet foglaló független képviselőkhöz is, akik közül tudjuk, hogy többen elkötelezett támogatói a kerékpárosügynek, mint a környezetvédelmi bizottság volt elnöke, az MDF-es Katona Kálmán képviselő úr, tehát mindenkihez az a kérésünk, hogy vitassuk meg ezt a javaslatot, nézzük meg, hogy hol kell módosítani, és aztán fogadjuk el, és írjunk elő olyan kerékpárosügyi előírásokat, elvárásokat - ha szabad így mondani -, a következő kormány számára is, amelyek ésszerű határidőben teljesíthetők, és lehetővé teszik azt, hogy a szabályozórendszerekben, a közlekedésrendészetben, az önkormányzati szabályozásban és természetesen a konkrét, kézzelfogható, forintosítható forrásokban is a közeljövőben a közelmúltnál is jobban érvényesüljenek a környezetbarát közlekedésfejlesztés szempontjai Magyarországon.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! (Pettkó András: Vastaps!) Vastaps, mondta a független képviselő.
A gazdasági bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani, így most a képviselői felszólalások következnek 15 perces időkeretben. Először megadom a szót Velkey Gábornak, aki már írásban jelezte, hogy kíván szólni. Ez igaz? (Velkey Gábor: Igen.) Akkor öné a szó.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő nagyon sok mindent elmondott abból, amit én is fontosnak tartok, és nem szeretném feleslegesen szaporítani a szót, mégis néhány kérdésre szeretnék kitérni. Egyrészről én is fontosnak tartom, hogy végre napirendre került ez az ügy, hisz immár több mint négy hónapja nyújtottuk be. Várni kellett rá, nem nagyon volt értelmes, megmagyarázható indok, hogy miért ilyen soká kezdtük el tárgyalni. Nagyon örülök neki, hogy megváltozott a vélemény, és végre valóban tárgyalhatjuk.
Az előterjesztés célja az volt, hogy számba vegyük, sorba vegyük azokat a feladatokat, amelyek szükségesek annak érdekében, hogy a kerékpáros közlekedés terjedjen, biztonságosabb legyen Magyarországon, illetve az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó egyéb létesítmények fejlődjenek, előrelépjünk a tekintetben, hogy az egészség megőrzése, a rekreáció és a turizmus terén is szélesebb körű hatásai lehessenek.
A tevékenység, maga a kerékpározás komplex következményekkel bír, és ez volt a másik fontos célja az előterjesztésnek, hogy felhívjuk erre a komplexitásra a figyelmet, és felhívjuk arra a figyelmet, hogy olyan összetett szabályozást, tevékenységet igényel ennek a kerékpáros közlekedésnek, a kerékpározásnak a segítése, fejlesztése, ami nem egy tárcára, nem egy területre korlátozódik. A konkrét javaslatok, listázott, számba vett feladatok is ennek megfelelően alakulnak. Ezek közül szeretnék én néhányra ráerősíteni, és szeretnék néhány konkrét kérdésre is koncentrálni a hozzászólásomban.
A határozati javaslat legelején foglalkozik az előterjesztés a munkába járás kérdéskörével. Ma Magyarországon a munkába járást kerékpárral megoldani nem nagyon elterjedt, nem nagyon széles körű gyakorlat, vannak azonban az Alföldön olyan települések, olyan településszerkezetű részek, olyan városok, ahol ez széles körben működik.

(17.40)

Úgy gondolom, hogy a munkába járás ösztönzése fontos feladat. Létezik a közlekedési költségek átvállalásának technikája ma Magyarországon. Szerintem jó ötlet, jó gondolat ezt a kerékpáros közlekedés esetében is érvényesíteni, különösen akkor, amikor településközi mozgást oldanak meg kerékpárral, és amikor ezzel az ilyen irányú munkába járást támogathatjuk. Ez a felvetés a figyelemfelhívás egy fontos eleme, költségei ugyanis a kerékpárosnak is vannak, és a környezet szempontjából érdemi előrelépést jelent, ha a minden autóban egy ember helyett vagy a drágább és költségesebb tömegközlekedés helyett a településközi kerékpározást is motiváljuk. Ennek kapcsán én érdemi forráskiáramlást nem feltételezek, ezt a felvetést mégis fontosnak tartom. Az előterjesztő nem hivatkozott erre, de a vitákban felmerült ez a kérdés. Úgy gondolom, hogy a szemléletformálás tekintetében ennek lehet jelentősége.
Persze ahhoz, hogy a kerékpárral történő munkába járást is segítsük, infrastruktúra kell. Ha a településközi hálózatról beszélünk, a kerékpárutak fejlesztését ma elsősorban a turizmushoz kötődő útvonalakhoz kapcsoljuk. Nem a települések feladata a településközi kerékpárút-hálózat fejlesztése, amely a közvetlen közlekedési kapcsolatot segíti, természetesen a közúttól elválasztva. Erre sokkal nagyobb energiát kell fordítani. Az ilyen típusú beruházások is munkahelyeket teremtenek, pontosan úgy, mint a közutat érintő fejlesztések, beruházások, ezért ezekre nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a jövőben. Az Alföldön különleges jelentősége van ennek a fejlesztési iránynak.
A következő kérdéskör, amiről röviden szólni szeretnék, a létesítmények ügye. A településközi létesítményeken kívül a településen belüli kerékpáros közlekedés feltételeinek a megteremtése is kiemelkedően fontos. Itt is azokat az eljárásokat kell támogatnunk, ahol mind a gyalogosforgalomtól, mind a közúti közlekedés egyéb szereplőitől, a gépjárművektől fizikailag elválasztott módon történik meg a kerékpárosok közlekedését biztosító útvonalak, sávok kijelölése.
Szaporodó jelenség Magyarországon az a kétlépcsős közlekedés, amelyik a tömegközlekedést a kerékpáros közlekedéssel egészíti ki. Ez főleg azokban a kisebb alföldi városokban jellemző, ahol a helyi közlekedés kevésbé fejlett, és ahol a helyi kerékpáros közlekedés tradíciója erősebb. Ennek a feltételrendszere még nem kialakult vagy csak korlátozottan kialakult. Biztonságos kerékpártárolók a vasútállomásokon vagy a buszpályaudvarokon alig találhatók, miközben rengetegen oldják meg a közlekedést úgy, hogy a saját településükön kerékpárral mennek ki az állomásra, ott felszállnak a vonatra, elmennek a környező nagyobb városba, ahol felszállnak arra a kerékpárra, amelyet az állomáson lévő kerékpártárolóban szeretnének biztonságosan elhelyezni, s azzal mennek a munkahelyükre és intézik a városi ügyeket, majd ugyanígy teszik meg az utat vissza. Ez két kerékpárt követel, de ennek van tradíciója az Alföldön, nagyon sokan közlekednek így - mondom még egyszer - azokon a településeken, ahol a helyi közlekedés kevésbé fejlett, kevésbé kiépült. Ez a módszer egészségügyi és egyéb szempontból is kimondottan kedvező, támogatható, csakhogy ezeknek a feltételei ma a kerékpártárolás biztonságos megoldásában nem megfelelők.
A biztonságosság szempontjait is számba veszi az előterjesztés. Én is szeretném az oktatás és a figyelemfelhívás szerepét erősíteni. A láthatósági mellény bevezetése érdemi előrelépést jelentett. Ez külterületen kötelező, de belterületen is előre kellene lépni. Ez azonban szemléletváltást követel; mint ahogy a fejvédő viselése sem jellemző ma még a gyerekek esetében sem. Ezt is bővíteni kellene, ezt is kampányokkal kellene segíteni. Ebben lehet szerepük az oktatási intézményeknek.
A közlekedés biztonsága ügyében a meglévő szabályok pontosítása szerintem is szükséges, mégis úgy vélem, itt a legfontosabb feladat a szemléletváltás. Aki ma Budapesten kerékpárral szeretne közlekedni, folyamatosan szembesül azzal, hogy nem veszik közlekedőszámba a nem elválasztott kerékpárúton közlekedő kerékpárosokat. Nekem személy szerint több esetben kellett szembesülnöm azzal, hogy miután egy kerékpáros nem tud kárt okozni a személygépjárműben, az elsőbbségadás elmulasztása miatt olyan fékezéseket kellett végrehajtanom, amelyek valóban balesetveszélyesek voltak. A személygépkocsik vezetői türelmetlenek a kerékpárosokkal szemben. Ez a nagyvárosi közlekedésre jobban jellemző, mint a kisebb városok közlekedésére, ahol ez tradicionálisabb és elfogadottabb, bejáratottabb közlekedési forma. Ugyanakkor a kerékpárosok szemléletváltására is szükség van, hisz nagyon sokszor szembesülünk azzal, hogy ahol nincs élesen elválasztva a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedése, ott súlyos problémákat okoz a kerékpárosok figyelmetlensége, a gyalogosokra való nem odafigyelése. E tekintetben is lépnünk kellene.
Az előterjesztés hangsúlyozza a kerékpáros közlekedés turizmusban betöltött szerepét. Én is erre szeretnék ráerősíteni azzal a kitétellel, hogy ez akkor nőhet, és a nemzetközi turizmusban betöltött szerepünk a kerékpáros létesítményeket tekintve akkor bővítheti a látogatásokat, ha az ehhez kapcsolódó egyéb feltételek, egyéb infrastruktúra is biztosított, úgymint a szálláshelyek, a kerékpárok biztonságos tárolása, kempingek és egyebek. Ebben is nagyon nagy lemaradás jellemző Magyarországon. Előre kellene lépnünk, mégpedig ütemesen, természetesen figyelemmel az ország fejlesztési lehetőségeire.
A hozzászólásomból talán kiderült, hogy legfontosabbnak a figyelemfelhívást és a szemléletváltozást tartom, ezért a hangsúlyt a demonstratív rendezvényekre helyezném. Óriásit léptünk előre a biciklis, kerékpárosnap ügyében, s hatalmas előrelépés történt a kerékpáros versenysport tekintetében is. Örömteli, hogy a magyar kerékpárosok a kínai olimpián több szakágban is részt vettek. Itt is szeretném elmondani, nagyon szomorúnak tartom, hogy a Sopronba májusra tervezett BMX-futam nem kerül megvalósításra. Egy ilyen rendezvénynek, egy Európa-kupa megrendezésének, az azzal kapcsolatos sajtónak óriási szerepe lehetne abban, hogy a kerékpározás ügye szélesebb körben terjedjen, és valóban eljussunk arra az állapotra, hogy nem a kerékpáros számít ritka jelenségnek, hanem bizonyos korosztályokban ez az általános, ez az elfogadott és a környezet és a közösség által is támogatott közlekedési forma. A fiataloknál erre van lehetőség, a tendencia érzékelhető, de ehhez az kell, hogy látványos rendezvényeink legyenek. Szomorú, ha néhány millió forintos forráshiány miatt egy, az országot nemzetközi szinten is bemutató nagy rendezvény elmarad vagy későbbi időpontra kerül.
Gusztos Péter hivatkozott az interpellációjára adott miniszteri válaszra. Én is szeretnék egy ilyenre hivatkozni. Egyszer én is kérdést tettem fel államtitkár úrnak egy azonnali kérdésben a kerékpárosbiztos szerepéről. Az államtitkári válaszban akkor egy másikfajta egyeztetési mechanizmus hangzott el. A Gusztos Péter interpellációjára adott válaszban ugyanakkor ismét előkerült annak lehetősége, hogy a kerékpárosbiztos jogintézménye visszaáll Magyarországon. Remélem, hogy ez az ígéret nem fog elszállni, és ebben az irányban léphetünk is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két képviselő jelezte felszólalási igényét, Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője, és Pettkó András független képviselő. Először Hadházy Sándor képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

(17.50)

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a helyzet, elnök úr, hogy én a turisztikai és sportbizottságtól kaptam mandátumot, hogy a bizottság véleményét ismertessem, úgyhogy felszólalásom első felében azt fogom megtenni, utána pedig el fogom mondani a saját véleményemet. Köszönöm szépen.
Tisztelt Országgyűlés! A turisztikai és sportbizottság is megtárgyalta ezt a javaslatot a 2009. február 23-án megtartott ülésén, ahol dr. Világosi Gábor, a bizottság tagja és az előterjesztők egyike szóbeli tájékoztatást adott a javaslatról. Ebben a szóbeli tájékoztatóban elmondta azt, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium már elég régóta elkészítette a "Kerékpáros Magyarország" programot, amely a 2007-2013-as időszakot öleli fel.
Az Új Magyarország fejlesztési tervben 42 milliárd forint került rögzítésre erre a feladatra, erre a programra, és ebben az évben egyébként 2 milliárd forint szerepelne a tervezetben. Az Eurovelo nemzetközi kerékpárút-hálózat tervezése is folyamatban van, és amint ez ismert, két területet ölel fel: az egyik a Duna menti kerékpárút-hálózat, a másik pedig a Tisza menti, s van persze egy harmadik eleme is, amelyik a kettőt összekapcsolja, összeköti. A 42 milliárd forint finanszírozás egyébiránt két tételből áll: az egyik egy 28 milliárdos ROP-keret - regionális operatív programból származó keret -, illetve egy KÖZOP-ból származó 14 milliárdos keret.
A bizottsági ülésen Szűcs Lajos, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium képviselője adott még tájékoztatást arról, hogy mi a kormányzat álláspontja ezekben a kérdésekben. Aki ismeri az előterjesztést, az tudja, hogy a munkába járás kérdésével is foglalkozik a határozati javaslat, és a minisztérium képviselőjének állásfoglalása szerint a kormányzat nem tudja ezt igazából elképzelni, hogy a munkába járást hogyan lehetne támogatni és finanszírozni. Azt mondja: megoldhatatlannak tartja azt, hogyan lehet ezt beépíteni egy támogatási rendszerbe, hiszen hiányzik ennek a kérdésnek a bizonylati háttere. Arról is tájékoztatást kapott a bizottság, hogy várható, hogy a KÖZOP-keret 14 milliárdos keretéből várhatóan 10 milliárd elvonásra kerül a válságra való tekintettel, és az engedélyezési eljárással kapcsolatban is a kormányzat egyelőre csak problémákat lát.
A bizottsági ülésen többek között elhangzott az is, hogy a 42 milliárd forint felhasználása nagyrészt az önkormányzatok közvetítésével történne, mégpedig pályázati úton. Ezzel kapcsolatban azt a problémát vetették fel a bizottsági ülésen, hogy a tapasztalatok szerint ez a pályázati lehetőség nem minden önkormányzatnál váltott ki osztatlan elismerést és nagy lelkesedést. Ennek tükrében vannak olyan pályázatok, amelyek pályáznak kerékpárút-építésre, és vannak olyan önkormányzatok, amelyek nem tudják hozzátenni a 10-20 százalékos önrészt, illetve nincs is megfelelő szakmai hátterük ahhoz, hogy pályázzanak, ezért nem pályáznak ezekre a feladatokra. Márpedig egy Duna menti vagy Tisza menti kerékpárút-hálózatnak akkor van értelme, ha az végigmegy az egész úton. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan részek, ahol épül 3 kilométer, de kimarad 10 kilométer, akkor megint épül 6 kilométer, megint kimarad egy darab, és így igazából a folytonosság, a folyamatosság nem biztosítható.
Éppen ezért azt a gondolatot szeretném tolmácsolni a tisztelt Ház, illetve az államtitkár úr felé, hogy esetleg ne önkormányzati pályázati rendszerben próbálkozzon a kormányzat ezen feladatok ellátásával, hanem vegye ezt kézbe, és próbáljon meg egy olyan kerékpárúthálózat-fejlesztési programot elindítani, amelyet saját maga finanszíroz, saját maga engedélyeztet, és az önkormányzatokat partnerként hívja, szólítja meg, hogy az engedélyeztetésben vegyenek részt. Úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy ha egy kerékpárút elkészül, akkor a fenntartásban már az önkormányzatok nagyobb kedvvel tudnak részt venni, és szerepet is tudnak vállalni.
Látható az is, hogy pontosan az ilyen típusú problémák miatt a kerékpárút-építés üteme nem megfelelő, hiszen 2000 nyaráig mintegy 100 kilométernyi út épült a tervezett 2000 kilométerből. Tehát 2013-ig a kormányzat szándéka szerint 2000 kilométer kerékpárút épülne meg, de ebből csak 100 kilométer, tehát 5 százaléka valósult meg ez ideig. Úgy gondolom, ez az ütem nem megfelelő.
Szeretnék még egy dologra rámutatni, mégpedig arra, hogy az engedélyeztetési eljárás során vannak olyan típusú problémák, kérdések, amelyek vagy törvénymódosítást igényelnek, vagy pedig nagyobb állami beavatkozást igényelnek. Ilyen például az, hogy a vízügyi törvény tartalmazza a vízbázisok védelmét, egyébiránt nagyon helyesen. Az engedélyeztetési eljárás során azonban olyan akadályokba ütköznek az önkormányzatok, illetve a pályázni akarók, hogy a szakhatóságok, jelesül a Környezetvédelmi Minisztérium szakhatósága nem járulhat hozzá olyan nyomvonalhoz, amely a vízbázis védőterületén megy keresztül. Még akkor sem járulhatnak hozzá, hogyha egyébiránt mellette, mondjuk, egy főközlekedési út megy hat méterrel arrébb, de a kerékpárút egy új létesítménynek számít, ilyen értelemben ez problémás. Ugyanilyen értelemben gondot, akadályokat jelenthet a Natura 2000 területek igénybevétele, és úgy gondolom, ezek a kérdések mindenképpen kormányzati intézkedést igényelnek.
Mindamellett azt tudom mondani, hogy a bizottság is, és azt gondolom, valamennyi jó szándékú képviselő is messzemenően támogatja ezt a kerékpárút-építési programot, és nem csak az útépítési programot, hanem nagyon fontos kérdésnek tartjuk azt, hogy minél többen közlekedjenek kerékpárral, minél többen szálljanak át autóról, illetve tömegközlekedési eszközökről. Ezzel a zsúfoltságot, illetve a környezetszennyezést jelentős mértékben csökkenteni tudjuk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Velkey Gábor, Pettkó András és dr. Dragon Pál tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Pettkó András független képviselőnek. Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy független képviselőként néhány gondolatot hozzátegyek az eddig elhangzott vitához. Ezt azért teszem meg, mert a Magyar Demokrata Fórum megszűnt képviselőcsoportja ezt az országgyűlési határozati javaslatot támogatta; heteken keresztül támogattuk azt, hogy az Országgyűlés plenáris ülésére tudjon kerülni.
Amikor megnéztem, hogy tulajdonképpen miért nem tud ez idekerülni, mindig mélységesen elszomorít, hogy mindig beszélünk az egészséges életmódról, beszélünk arról, hogy minél többet sportoljunk, beszélünk arról, hogy tulajdonképpen az egészségpolitika nem ott kezdődik, amikor az ember beteg lesz, hanem az egészségünket kellene megőrizni, és a kerékpározás vagy más néven biciklizés ezt a tevékenységet, ezt a dolgot elő tudja idézni, márpedig azt, hogy minél egészségesebbek legyünk.
Én azért is vagyok szomorú, mert hetek és hosszú hónapok teltek el, amíg az Országgyűlés falai közé tudott kerülni az országgyűlési határozati javaslat. Azt tudom mondani a független képviselőtársaim nevében - akikkel egyeztettem a tegnapi napon -, hogy mi támogatni fogjuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

(18.00)

Szeretnénk, ha ezt a Ház el tudná fogadni. Ezt legfőképpen azért is tesszük, mert például két évvel ezelőtt Katona Kálmán MDF-es képviselőtársam volt az egyik kiagyalója - másik négy képviselővel együtt - annak, hogyan lehet a költségvetésbe pár milliárd forintot becsempészni egy módosító javaslattal annak érdekében, hogy a 2008-as költségvetésbe erre a területre nevesítetten, címzetten kerüljön néhány milliárd forint. Ha őszinték vagyunk, ez a 2009. évi költségvetésben, tehát a tárgyévi költségvetésben sajnos már nem sikerült. Azt tudom mondani, hogy ez szerintem nagyon nagy hiba.
A másik dolog, amit szeretnék elmondani itt a tisztelt Ház falai között a teremben tartózkodó képviselőknek, az államtitkár úrnak és azoknak, akik a médián keresztül nézik a parlamenti közvetítést, vagy el fogják olvasni ezt a parlamenti jegyzőkönyvet: néhány hónappal ezelőtt Katona Kálmán barátommal együtt felvetettük azt, hogy szükség volna egy interaktív kerékpáros útvonaltervező létrehozására. Az interaktív kerékpáros útvonaltervező létrehozására azért volna szükség, mert azt tapasztaljuk, hogy a mostani útvonaltervezők nem felelnek meg a szükséges kritériumoknak például a fővárosban - de el tudom képzelni ezt akár vidéken is vagy akár országosan is -, ami a XXI. század technikájának, az információs társadalomnak megfelel. Tehát például mi azt szerettük volna, ha a fővárosban létrejövő új interaktív kerékpáros útvonaltervező jól látható módon, elkülöníthető színekkel jelzi a kerékpárutak különböző fajtáit, megkülönböztetve a gépjárműforgalomtól fizikailag elválasztott, a csak felfestéssel jelzett, illetve a járdán kialakított utakat. A fővárosi bicikliutaknak a szakadozott nyomvonal miatt a honlap adatbázisában ki kellene terjednie a kevéssé forgalmas közutakon való haladás lehetőségeire. A közutak súlyos minőségi hiányosságai miatt a honlapon jelezni kellene azon szakaszokat, ahol az út állapota fokozott óvatosságot tesz szükségessé.
A honlapot úgynevezett wiki-formátumban kellene elkészíteni, hiszen a kerékpáros-társadalom rengeteg információval rendelkezik, mindannyian tudják, hogy nap mint nap merre szoktak menni. Én is ismerek olyat például, aki a Magyar Országgyűlésbe a Margitszigeten keresztül jön dolgozni nap mint nap, bár egy kicsikét hosszabb az út, viszont időben rövidebb, és sokkal egészségesebb útvonalon tud haladni. Ezért kellett volna ez a wiki-formátum, amely által az emberek jelezni tudják, hogy én erre szoktam járni, ezt tanácsolom, itt kisebb a forgalom, itt esetleg van egy jó kis kerékpárjavító, hogy ha defektem van, akkor hova tudok menni. Ezek az elképzelések és ezek a különbözőfajta megoldások, azt gondolom, az információs társadalomban elengedhetetlenek. A honlapon természetesen legyenek különböző jelzéssel feltüntetve a legbiztonságosabb, úgynevezett gyermekbarát útvonalak, ahogy ezt Velkey Gábor SZDSZ-es képviselőtársam is mondta. Nagyon fontos, hogy a fiatal társadalmat rábírjuk arra, hogy sportolni kell. Nagyon sok fiatal sportol különböző formában. Azt gondolom, a kerékpározás is egy olyan fontos dolog, amely mellett ki kell hogy álljunk. Természetesen ennek a honlapnak tartalmaznia kellene hasznos linkgyűjteményt is. Ez is megengedhetetlen, hogy ma nincs ilyen honlap a magyar biciklistársadalom számára.
Mi azt mondtuk - akkor MDF-esek -, hogy a több kilónyi benzingőz elfüstölése helyett kiállunk a tiszta közlekedés, az egészségtelen életmódba csúszó úgynevezett foteltársadalom megszüntetése érdekében. Hát ezért javasoltuk mi ennek a honlapnak az elindítását. Akkor levelet írtam a környezetvédelmi miniszternek, Katona Kálmán pedig a fővárosban az informatikai bizottságnak. Szerettük volna elérni azt, hogy ez a honlap elkezdje a működését. Hát, ami késik, az nem múlik. Mindenesetre mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a honlap minél hamarabb megkezdje a működését. Természetesen erre a honlapra nemcsak Budapesten, hanem más vidéki nagyvárosban, más kerékpárutak tervezhetőségének a tekintetében is szükség volna.
Összefoglalásképpen megköszönöm azoknak a képviselőtársaimnak, akik vették a fáradságot és elkészítették ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és javaslom a Ház valamennyi képviselőjének, hogy az igen gomb megnyomásával fogadja el ezt az országgyűlési határozati javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Velkey Gábor és dr. Dragon Pál tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Államtitkár úr is szólni kíván. Megadom a szót Puch László államtitkár úrnak, parancsoljon!

PUCH LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Előrebocsátom, az elnök úrhoz volna egy kérésem a kormány nevében. Szeretném, ha a vita ma csak elnapolásra kerülne, hiszen tegnap dőlt el, hogy napirendre kerül ez a határozati javaslat. Mint a képviselőtársaim is elmondták, több olyan pontja van, amely valóban érdemi vizsgálatokat tesz szükségessé. Ha valóban úgy gondoljuk, hogy ne formális határozat szülessen, amelyet, úgy látom, az Országgyűlés oldaltól függetlenül nagyon sokan támogatnak, akkor érdemes végiggondolni, hogy hogyan tudunk még egy vitafordulót tenni, hogy a módosító indítványok elkészülhessenek, és természetesen a kormány támogatását bírhassák. A forrásaink nem korlátlanok, tehát ezek a részdöntések bizonyos más területen olyan korlátokat jelenthetnek, amelyek nem biztos, hogy teljes mértékben megvalósíthatók részben a határozati javaslatban. Akár a munkába járással kapcsolatos kérdés is olyan, ami nemcsak költségvetési probléma. Úgy gondolom, az a kisebb probléma, hisz ott az Országgyűlés szabad döntése van bizonyos korlátok között. Ez egy filozófiabeli különbség is a jelenlegi rendszerhez képest, amiről úgy gondolom, hogy érdemes és szükséges felülvizsgálnunk.
A minisztérium, a kollégáim és a kormány nevében is bátran mondom, hogy minden olyan ügyet támogatunk, amely a biztonsághoz és a biztonságos kerékpáros közlekedéshez szükséges szabályozás végiggondolását segíti. Úgy gondolom, a kormánynak e feladat végrehajtásában van érdemi lehetősége, és szükség is van arra, hogy ebben tegyünk. De alapvetően talán a legfontosabb a szemléletváltozás végiggondolása. Amennyiben a szemléletváltozásban előre tudunk lépni, akkor azt gondolom, sok minden más is megoldódik e tekintetben.
Szeretném felhívni a képviselő urak figyelmét, hogy ennyi pénz soha nem volt a kerékpáros-forgalom javítására, magára a kerékpárút-hálózat építésére, bővítésére. Hadházy képviselő úr most kiment, de mondta, hogy érdemes végiggondolni, hogy nagyobb (Hadházy Sándor visszatér az ülésterembe.) rendszereket rakjunk össze, és azok a turisztikai útvonalak, amelyek egyébként országunk számára fontosak, valóban kerékpárral körbejárhatók vagy megépíthetők legyenek, és ne legyenek kitéve annak, hogy az önkormányzatok teherbíró képessége bírja vagy nem bírja. De azt gondolom, ehhez oldalanként jól végiggondolt, a regionális programokban részt vevő politikustársaink és a szakemberek összehangolt munkájára is szükség van. Tehát azt gondolom, ebben nem elég csak a kormány szándéka, szükség van az önkormányzatok szándékára is e tekintetben. Úgy gondolom, ez is olyan tétel, amelyet érdemes és feltétlenül meg kell hogy vizsgáljunk.
Azt gondolom, talán a legfontosabb, ami e tekintetben és ezzel összefüggésben volt, ez pedig a felülvizsgálat magára a szabályozásra és az engedélyezési eljárásra vonatkozóan. Igenis én is úgy gondolom, ahogy a képviselő úr mondta, hogy akár egy töltésen megépülhet egy olyan út a Tisza mentén, amely végig kerékpárutat jelenthet, vagy megépülhet olyan természetvédelmi területeken, ahol ha nem is mindig és mindenhol, de a főutak mellett kell egy olyan sávot találnunk, amely lehetővé teszi, hogy ezek a területek kerékpárral is megközelíthetők legyenek.

(18.10)

Tehát mindent összerakva: e tekintetben a kormány nyitott. Kivétel ez alól - és azt gondolom, ott csak a hatásvizsgálatot tudom megígérni -, ami a munkába járást jelenti. A források bővítésének a lehetősége ma minimális, de az európai uniós források lehetővé teszik, hogy a racionális felhasználása egy jó irány legyen.
Úgy gondolom, hogy amit Pettkó képviselő úr mondott, abban is lehet érdemi együttműködés. Nem hiszem, hogy kizárólag a közlekedési tárca azt meg tudja oldani, részben turisztikai szempontból érdemes végiggondolni, hogy ennek a honlapnak a szerepe mi lehet, és akkor áttekinteni az itt lévő forrásokat, illetve az önkormányzati forrásokat. Úgy gondolom, képviselő úr nem említette, de én hadd mondjam, hogy a civil szervezetekkel is érdemes e tekintetben végigmenni ezen az úton, hogy hogyan tudunk és mit tudunk tenni, hogy valóban jobb információs ellátása legyen a kerékpárosnak, biztonságosabban tudjon kerékpározni, s talán ez az ország turisztikai értékét is tudja növelni így.
Amennyiben ebben a képviselő urak egyetértenek, és az elnök úr hozzájárul, ezért javasolom az elnapolást, de legalább a módosító indítványok beadási határidejének meghosszabbítását tessék megengedni. Mert amennyiben nem, akkor a kormány nem fogja tudni támogatni ebben a formában, és akkor egy újabb határozati javaslatra lesz szükség, amit a képviselő urakkal közösen kell hogy összerakjunk, hogy érdemi döntések születhessenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Úgy látom, hogy több képviselő nem jelentkezett a vitában.
Egy nagyon pikáns helyzet alakult ki két-három okból is. Az egyik az, hogy az előterjesztő nem a kormány, hanem - mint az előbb mondtam - szabad demokrata képviselők, akiknek most válaszolni kell az elhangzottakra, ha úgy kívánják. Gondolom, képviselő úr ezért van itt talán. (Velkey Gábor bólint.)
A másik, hogy itt nem a kormány az előterjesztő, tehát nincs abban a pozícióban momentán, hogy az elnapolását kérhetné, legfeljebb az előterjesztők kérhetik. Kis - hogy mondjam - engedménnyel megszavazzuk itt talán páran ezt a lehetőséget, és akkor ennek megfelelően majd elnapoljuk, és a csütörtöki házbizottsági ülésen, ha úgy hozza a sors, akkor rendelkezni fog a házbizottság arról. (Jelzésre:) Igen, megadom Gábornak a szót, csak fölvázolom a lehetséges helyzetet, nehogy rossz nyomra keveredjünk véletlenszerűen a megoldást illetően. Jó? Elmondom, hogy mire adnék lehetőséget, hogy ez hogy van.
Tehát a csütörtöki házbizottsági ülés után eldőlne, hogy mikor és hogyan folytatódna tovább a vita, és természetesen, ha ez lesz a javaslat, és ezt elfogadom, akkor a módosító indítványok beadási határidejét - amiről beszélt államtitkár úr - nyilván nem zárjuk le, mivel nem is zárulna le az általános vita. Körülbelül ennyi.
Velkey Gábor az előterjesztők nevében kíván, gondolom, egyrészt reagálni az elhangzottakra, és úgy gondolom, rendkívül fontos javaslatot is tenne számomra. Parancsoljon!

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előterjesztőként először is szeretném megköszönni a vitában elhangzott érveket, észrevételeket, azokat a konkrét javaslatokat, amelyek megítélésem szerint valóban javítják az általunk benyújtott határozati javaslatot. Úgy gondolom - és ez a korábbi vitákban is egyértelművé vált -, hogy nincs vita a Ház egyik frakciója között sem a tekintetben, hogy ez egy fontos ügy, egy olyan ügy, amit képviselni kell, és olyan ügy, amit a létező legszélesebb konszenzussal kéne előkészítenünk, már csak azért is, hogy a munkánknak eredménye is legyen. Ne csak egy olyan határozatot fogadjunk el, amelyik szépen mutat, hanem olyan határozatot, amelynek következtében érdemi előrelépés lehet a konkrét ügyekben is, többek között például abban is, amit Pettkó András javasolt, hogy jelenjenek meg olyan honlapok, ahol információt cserélhetnek a kerékpáros közlekedés iránt érdeklődők, és olyan hasznos tudásra, információra tehessenek szert, amely a közlekedésüket és a tevékenységüket segítheti.
Nos, én tehát szeretném még egyszer megköszönni az észrevételeket, a javaslatokat, és szeretném kezdeményezni ezúttal a Ház felé, elnök úr felé az előterjesztők nevében azt, hogy a mai napon ne zárjuk le az általános vitát, azt napoljuk el azért, hogy megfelelő számban megfelelő előkészítettségű módosító javaslatok születhessenek, amelyek képesek javítani ezt a határozati javaslatot és segíteni az elfogadását.
Ezúton szeretném megköszönni a kormánynak is az ebbéli támogatását, és szeretném megköszönni a jelen lévő frakciók képviselőinek és a függetleneknek, MDF-es barátainknak is a támogatását e tekintetben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Dragon Pál és Pettkó András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az lenne a feladat a Házszabály szerint, hogy vita nélkül határozzunk arról a javaslatról, hogy elnapoljuk-e vagy sem. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadták a javaslatot.
Viszont fölhívnám a figyelmét képviselő úrnak, hogy a Házszabály 58. § (2) bekezdése alapján 8 napon belül kezdeményezni kell a tárgyalás folytatását, úgyhogy a házbizottságban ez majd történjen meg, jó? Ne felejtsék el! Köszönöm szépen.
Az általános vitát ennek megfelelően így nem zárom le, viszont már most jelzem önöknek, hogy módosító javaslat érkezett - úgyhogy majd lesz részletes vita, természetesen -, és még várható is.
Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés következő, várhatóan kétnapos ülését március 30-án 13 órára összehívom. Megköszönöm munkájukat, és mindenkinek jó pihenést kívánok.
Az ülést bezárom. Viszontlátásra!

(Az ülés 18 óra 14 perckor ért véget.)