Ez igy eros...

- errorka

innen pedig eltuntek a fotok az esetrol, pedig voltak

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a szabályosan közlekedő kerékpáros hogy lehetne ilyen szituban hibás. Szerintem itt van még valami, amit nem írtak le.

-----------
"...mert, minél nagyobb a gumicsizma, annál nagyobb a riszpekt!"

A szerkesztőségbe küldtem egy mailt, hogy ha tudják, akkor továbbítsák a szerzőnek az MK jogsegélyszolgálati lehetőségét.

nagyon rendes vagy!

Engem is elütöttek hátulról, és engem is hibásnak hoztak ki (rendőrség, majd bíróság tárgyalás nélkül, majd bíróság tárgyaláson). Elmeséljem?

A kórházban kiderült, hogy a hátfájás sima zúzódás, a fejemen van ugyan egy seb, amit az aszfaltra érkezve szereztem (egy öltés + tetanusz), de a röntgen szerint gerincsérülés nincs. Ezzel együtt a röntgenasztalra fel és onnan le csak segítséggel sikerült a dolog, plusz az ing/farmerdzseki le- és felvétele is elég fájdalmasan sikerült csak, de nagy gond szerencsére nem volt. Azt persze úgy kellett megkérdeznem, hogy akkor most hol is vagyok, és az hol van, hogy anyunak meg tudjam mondani, hova jöjjön értem, miután a papírmunkával is végeztek a doktorok. Eközben megérkezett a sebészetre Rendőr III. és Rendőr IV. - gondolom ők lehettek a "helyszínelők" (CSI), akiknek feltehetően meg kellett tudniuk a kórháztól, mi történt velem. A találkozás örömére mindjárt ki is kérdeztek, ott a kórház folyosóján, állva, a lift előtt. Ez egy amolyan kérdés-felelet formájában folyt, az én izlésemnek kicsit agresszív stílusban, szemmel láthatóan arra törekedve, hogy gyorsan találjanak valamit, amit én követtem el. Ezt akkor nem tartottam furcsának, gondoltam ez a dolguk, ezeket a kérdéseket kell feltenniük (indexeltem-e?, hátranéztem-e? mennyire néztem hátra??? - ez utóbbin kicsit el is polemizáltunk, mert én nem értettem, hogy hogy lehet a "mennyire nézett hátra?" kérdésre egzakt választ adni, egyáltalán milyen mértékegységben kell megadni a kérdéses adatot: méterben, másodpercben, radiánban, esetleg kiloWattban, de azért a beszélgetés alapvetően jó hangulatban zajlott). Amíg az egyik egy hordágyra támaszkodva írt egy formanyomtatványra, addig a másik kérdezett, én meg válaszolgattam, gyanútlanul. Az utolsó előtti kérdésük az volt, hogy szondát fújtam-e és milyen eredménnyel, amit egy kicsit szintén furcsálltam, hiszen egy rendőr szondáztatott meg, az eredményt is tőle, a rendőrtől tudom (negatív :))), akkor miért kérdezik meg tőlem és írják le, amit válaszolok? Később rájöttem, hogy ez nem ugyanaz a csapat, akik közül eggyel már találkoztam a nap folyamán. Az utolsó kérdésük az volt, hogy felelősnek érzem-e magamat, mondtam nekik: hátulról nekem jön egy autó, hogy a fenébe lennék már felelős, röviden nem, majd egy hirtelen mozdulattal megfordították a papírt, "itt írja alá, meg itt", majd távoztak.

Itt követtem el a harmadik hibát, ilyet senki ne kövessen : ránéztem a papírra, elolvastam a tetejét, valami ilyesmi volt "Jegyzőkönyv a baleset résztvevőjének elmondásáról", aláhúzva, hogy "Vallomást kívánok tenni" (vagy valami hasonló ártalmatlannak tűnő szöveg, ezt kellett aláírnom először), aztán a lap közepén Rendőr III. olvashatatlan kézírásával amit leírt FIGYELEM!!! Nem amit elmondtam - hiszen én nem mondtam el semmit, csak kérdésekre válaszoltam - hanem amit leírt ebből. A lap alján a Felelősnek érzem magam/Nem érzem magam felelősnek, aláhúzva a "Nem érzem magamat felelősnek", itt kellett aláírnom másodszor.

Mielőtt elfutottak volna, megkérdeztem, mi fog történni most, erre a válasz valami ilyesmi volt: "Szabálysértési eljárás fog indulni, be fogjuk idézni...", majd távoztak.

Fontos tanulság, én sajnos a magam kárán tanultam meg: még a rendőrnek sem szabad hinni!!! Azt gondolod, azt írja le, amit mondasz? NEM. Tehát el kell olvasni, ha nem tudod elolvasni a kézírását, fel kell olvastatni (mondom most, nem tudom, adott esetben hogy lehet ezt egy rendőrnek elővezetni). Aztán végig kell gondolni azt, hogy AKI MAJD ELOLVASSA, MIT FOG EBBŐL MEGÉRTENI. Ha pedig úgy gondolod, hogy a dolog félreérthető, tehát nem azt lehet kiolvasni a szövegből, amit el akartál mondatni, akkor ÚJRA KELL ÍRATNI AZ EGÉSZET (ezt sem tudom, hogy lehet elérni, de legközelebb ha ilyen helyzetbe kerülök, meg fogom próbálni). És hogy a későbbiekben ne tegyél magadnak szemrehányást célszerű SAJÁT KEZŰLEG LERAJZOLNI, mi történt. Egy biztosítós kárbejelentőn le KELL rajzolni a járművek mozgását és megjelölni az ütközés körülményeit, a rajz többet mond, mint egy szöveg, ezt MEG KELL TENNI EGY BALESET UTÁNI RENDŐRSÉGI "kihallgatás" ESETÉN IS, mert az elég kevés, hogy ELMONDOD, mi történt és ezt MÁSVALAKI írja le.

Én akkor még mindezeket nem tudtam, amíg anyura vártam, aki majd hazavisz, azon morfondíroztam magamban, hogy jóvan, nyilván egy ideig eltart, mire kapok egy papírt a rendőrségtől, amivel elmehetek a teherautós kötelező biztosítójához, és elkezdhetek velük alkudozni, hogy most akkor mekkora is a károm... Az biztosnak látszott, hogy az új bringát a családi kasszából kell majd megvenni, aztán a végén biztos nem kapok a biztosítótól annyit, amennyiért a régi bringát el tudtam volna adni és venni egy újabb típust, plusz az időpocsékolás, amit a biztosítóhoz, meg a rendőrségre járás jelent, de legalább nem gyilkoltak meg, sőt még nyomorék se lettem, ez is valami...

(Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú a történet, bocs, majd holnap folytatom. Következik a rendőrséges-bíróságos rész...)

patának a válasz!
A belsö sávban voltam amikor elgázoltak hátulról. Láttam a középsöben hogy jön a gk, kb 200 m-re volt akkor tölem. még nagyjából 100 m-t tettem meg egyenesen haladva amikor utánam csúszott, a ROVER és dudálásmellett elgázolt. Repültem métereket, elvesztettem az eszméletem. A gázoló nem segített nekem. A blogomba tettem képeket.

(A 2009-05-07 18:34 bejegyzés folytatása)

Az eset után vártam, hogy majdcsak jön egy ajánlott levél a rendőrségtől, egy idézés vagy mi, gondoltam egy két-héten belül megérkezik. Közben a hátfájásom nagyjából elmúlt, megvettem az új bringát, és továbbra is bringával jártam dolgozni. Az eset után úgy egy hónappal, amikor már azon gondolkodtam, fel kellene hívni a yardot, hogy most akkor mi van? megérkezett a levelük. Természetesen a szokásos módon kaptam meg: egy csütörtök este fél hétkor a melóból hazaérve a nejem a kezembe nyomta a postás értesítőjét, mely szerint ajánlott levelem jött. Mivel a posta 7-ig van nyitva, leviharzottam, hogy átvegyem a levelet. A levelet, amelyben a legnagyobb megdöbbenésemre nem egy idézés, hanem egy határozat volt. A határozatban a 13. kerületi kapitányság közölte, hogy "a rendelkezésére álló iratok alapján megállapítja, hogy személyi sérüléssel járó közlekedési baleset okoztam", amiért 70.000 Ft szabálysértési bírsággal sújt. A határozat ellen 8 napon belül kifogást nyújthatok be, amihez hozzátették, hogy a kifogással csak akkor foglalkoznak, ha abban új bizonyítékokat és/vagy tanúkat tudok felvonultatni. A határozat indoklása szerint megsértettem a KRESZ azon pontjait, amelyek a kanyarodás (asszem 29. paragrafus) és az elsőbbségadás (asszem 31. paragrafus, de lehet, hogy fordítva) szabályait definiálják.

Ez több okból is felnyomta bennem az ideget:

• a baleset attól lett személyi sérüléses, hogy ÉN sérültem meg. Ha a teherautó ügyesebben üt el, és meghalok, akkor halálos közúti baleset okozása miatt büntetnek meg???
• a bringám értéke mondjuk 50.000 Ft, ez megy a kukába, egy hasonló új bringa pedig kábé 140.000 Ft, amihez képest egy 70.000 Ft-os bírság olyan (mondjuk autós nyelvre lefordítva), mintha egy újonnan 3 milliós, használtan 1.000.000 Ft-ot érő autó tulajdonosát (a balesetben ő sérül meg, nem a másik fél) hasonló indokkal 1.500.000 Ft-ra büntetnek úgy, hogy nem is ő volt a hibás.
• több mint egy hónappal az eset után hogyan gondolják, hogy új "bizonyítékokat" vagy tanúkat tudok előhúzni a kalapból akkor, amikor a helyszínen gyakorlatilag körül sem tudtam nézni és senkivel nem tudtam beszélni (merhogy elvitt a mentő), ráadásul pont a rendőrség az, aki a tetthelyen található "bizonyítékokat" kötelessége összeszedni illetve tanúkat találni.
• adtak nyolc napot arra, hogy benyújtsak egy kifogást. Számoljunk: mivel hülye fejjel egy adott hét csütörtökén este 7-kor átvettem a határozatot, az jön ki, hogy a következő hét csütörtöke az utolsó nap, amikor a "kifogást" postára adhatom. Ehhez viszont jól jönne egy ügyvéd, hiszen nekem mint "civilnek" fogalmam sincs arról, mi is az a "kifogás", és hogy kell annak kinéznie. Civilként (abban a lelkiállapotban) alighanem azzal kezdtem volna a szöveget, hogy "Idefigyejjetek köcsögök!"... Nyilvánvaló volt, hogy villámgyorsan le kell akasztanom egy ügyvédet valahonnan, kérnem kell egy időpontot sürgősséggel, hogy egyáltalán meg tudjam beszélni vele a dolgot, aztán neki (vagy nekem) meg kell írni a "kifogást", és el kell küldeni. Elég szűknek tűnt az idő ahhoz képest, hogy egyetlen ügyvédet sem ismerek. Annyi látszott csak biztosnak, hogy az ügyvéd kapásból pénzbe fog kerülni még akkor is, ha csak tanácsot ad...
• a határozatban az állt, hogy "a rendelkezésemre álló iratok alapján". Nos, nekem fogalmam sem volt, hogy mi áll a rendelkezésére az illetőnek, hiszen még azt sem tudtam pontosan, hogy az én "kihallgatásomon" mi került a papírra, lévén még abból sem volt a kezemben egy példány, hogy elolvashassam - hiszen az általam aláírt papírt Rendőr III. és Rendőr IV. magával vitte, nekem pedig nem adtak másolatot. Az igaz, hogy a határozatban volt egy utalás arra, hogy "az iratokba betekinthet", ami megintcsak arra mutatott, hogy ügyvédi közreműködésre van szükség, hiszen fogalmam sincs arról, hogy hova kell mennem, mik a jogaim, egyáltalán hogy történik egy ilyen "iratbetekintés". Már láttam magamat, amint egy rendőrkapitányság portáján próbálok szót érteni egy portással (rendőrrel vagy rendőrportással, mindegy), majd órákat álldogálok egy linóleumos folyosón egy ajtó előtt, esetleg ide-oda küldözgetnek egy hivatali épületben...
• hogy a pics&ba lehet, hogy engem a baleset óta gyakorlatilag meg sem kérdeztek (ahogy Rendőr III. annak idején jósolta: "szabálysértési eljárás fog indulni, magát pedig be fogják idézni"), hiszen nem hívtak be, hogy bármiféle váddal szembesítsenek, vagy az "elmondásomban" levő "kérdéses pontokat" tisztázzák - szemmel láthatóan nem voltak számukra kérdéses pontok, megelégedtek egy kábé 8 soros macskakaparással (amit nem én írtam), azzal, együtt, hogy a teherautó hátulról talált el, meg aztán én eset után azt mondtam, hogy a "balesetért nem vagyok felelős".
• mivel pontosan tudtam, hogy a kanyarodást szabályosan hajtottam végre (pontosabban nem hajtottam végre, mert csak a "behúzódásig" jutottam, a "kanyarodást" magát már meg sem tudtam kezdeni), az pedig elég valószínűtlennek tűnt, hogy a mögöttem jövővel szemben elsőbbségadási kötelezettségem lenne, el sem tudtam képzelni, mire alapozza a rendőrség az egészet...

Felmerült bennem ugyan, hogy simán hagyhatnám a fenébe a dolgot, befizetem a büntit, és akkor megszabadulok az összes problémától, csakhát a dolog anyagi része eléggé idegesített. Bukom a bringát (mondjuk 50.000) plusz a 70.000 büntetés, ez eddig 120.000. Ráadásul eszembe jutott az is, hogy mi lesz akkor, ha a rendőrségi határozat "jogerőre emelkedése" után egyszer csak kapok egy levelet a Kiss és társa Ügyvédi irodától, hogy hamár hivatalosan én vagyok a hunyó, akkor leszek szíves kifizetni mondjuk 250.000 Ft-ot a teherautó (cégautó, egy cégnek pedig általában kéznél vannak az ügyvédek, esetleg átalányban, tehát egy bírósági ügy a cégnek nem okoz gondot) javítási költségeként, merhogy állításuk szerint a sérülések kijavítása csak a sofőrfülke teljes újrafényezésével volt lehetséges (természetesen márkaszervízben), nekem pedig -mint kerékpárosnak- kötelező felelősségbiztosításom nincs, tehát a "baleset okozójaként" én állom a cehhet. Ellenkező esetben beperelnek, aztán járhatok a bíróságra, ami megintcsak idő és pénz... Mivel pedig a kérdéses pénzösszegek (lévén három gyerek otthon) valójában a családi kasszából fizetendők, nagyon nem mindegy mennyi az annyi...

Úgy gondoltam, a hatóság ott követte el a hibát, hogy túl nagy számot mondott, mert egy 10.000-es bírságot talán lenyeltem volna (bár a tényleges károm akkor is 50.000 fölötti), befizetem, aztán hagyom a fenébe az egészet. (Persze lehet, hogy akkor később okozott volna álmatlan éjszakákat a hosszú tömött sorokban érkező cég-ügyvédek rémképe).

Ha harc, hát legyen harc, mondtam magamban, a holnapi napot (meló helyett) azzal töltjük, hogy keresünk egy olyan ügyvédet, aki legalább arra képes, hogy hétfőre vagy keddre adjon egy időpontot, ahol elő tudom vezetni a problémát, aztán majd meglátjuk mit tanácsol...

(Folyt köv. Ha valaki unja a sztorit, szóljatok hogy hagyjam abba... Bár szerintem lehet belőle tanulni, ha mást nem, akkor azt, hogy kábé mi történik egy ilyen esetben, és mire kell vigyáznia egy bringásnak, aki hasonló helyzetbe kerül...)

(a 2009-05-11 12:26 bejegyzés folytatása)

Sikerült is egy ügyvédet találni (ismerős ismerősének az ismerőse), aki először szerdára adott volna időpontot, de mivel sikerült megértetni vele, hogy a "kifogásolás" határideje csütörtök, így végülis kiegyeztünk egy hétfői időpontban.

A hétfői találkozáskor oda lyukadtunk ki, hogy mivel én ugyan elmondtam neki, hogy mi történt, azért nem ártana megnézni, mi is van a rendőrség kezében. Miután tisztáztuk a dolog anyagi részét (erről kicsit később), megállapodtunk abban, hogy az ügyvédbojtárja másnap kihozza az anyagot a rendőrségről, szerdán újra találkozunk, eldöntjük, hogy érdemes-e belevágni, és ha igen, akkor elkészítjük a benyújtandó "kifogást".

Ami a dolog anyagi részét illeti, kiderült, hogy ez az ügy "büntetőjogi" eset, ami azt jelenti, hogy ha "nyerek", az ügyvédi költséget akkor is bukom. Az, hogy "perköltség", az csak "polgári peres" ügyekben játszik, tehát csak abban az esetben állja a "vesztes" a "győztes" költségeit. Tehát ha megvádolnak valakit mondjuk gyilkossággal, és ő kicsenget a védőügyvédnek 5 millió forintot a jogi védelemért, azt akkor is bukja, ha a védője jól megvédi, azaz kiderül, hogy nem a delikvens a gyilkos. Ezt őszintén szólva nehezen tudom elfogadni, örülnék, ha valaki jól megmondaná, hogy nem így van...

Ami az iratbetekintést illeti, az úgy nézett ki, hogy az ügyvédbojtár bement a rendőrségre, és ott lefénymásolták (gondolom a hivatali ezeréves fénymásolón) neki a "teljes anyagot". Ennek én akkor örültem, mert -ha már fizetek-, legalább elintéznek helyettem ezt-azt. Később kiderült, hogy ezen a ponton hibát követtem el. A kezembe kapott dosszié tartalmazta ugyanis a helyszínelők által a helyszínen készített fényképeket is - fénymásolatban. Namost egy fekete aszfalton talált guminyomról készült fotó fénymásolatban gyakorlatilag nulla információtartalommal bír. Ugyanígy semmit sem lehet látni egy fekete műanyag lökhárítót ábrázoló fotó fénymásolatán.TANULSÁG: HASONLÓ ESETBEN HA BÁRKI BEMEGY A RENDŐRSÉGRE, VIGYEN MAGÁVAL EGY DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZŐGÉPET ÉS FÉNYKÉPEZZE LE AZ IRATANYAGBAN TALÁLHATÓ ÖSSZES FOTÓT!!! Feltételezem, az "iratbetekintés" azt jelenti, hogy lehetőség van kézbevenni az eredeti iratokat - vagy ha ez nem így lenne, és csak a fénymásolatot adják oda, akkor ki kell verni a balhét a fotók eredetije miatt. Nem tudom, hogy néz ki a helyzet ilyenkor, de legközelebb biztos nem fogom sajnálni az időt arra, hogy az ügyvéddel bemenjek a rendőrségre, és addig nem jövök ki, amíg az eredetivel megegyező értékű anyag nincs a kezemben...

Így ugyanis az történt, hogy azt a rendőrség által készített, és általuk -elvileg- áttanulmányozott fotót, ami a napnál is világosabban bizonyította, hogy a teherautó vezetője hazudott, ÉS EZT A RENDŐRSÉG BESZOPTA, én csak a bíróságon láttam először teljes pompájában. Sajnos az események azt bizonyították, hogy a tárgyaláson (az igazságszolgáltatás működéséből kifolyólag) már gyakorlatilag nem tudtam olyat mondani, amivel változtatni tudtam volna a dolog kimenetelén - de erről majd később...

(folyt. köv.)

(a 2009-05-20 00:42 bejegyzés folytatása)

Eltelt a nyár, majd elérkezett az ősz, és az ősz meghozta az újabb hivatalos levelet - immár a bíróságról. A levelet, ami egy itéletet tartalmazott. Nem, nem egy tárgyalásra szóló idézést, hanem egy itéletet. Kicsit kezdett a dolog a Tanú c. filmre emlékeztetni, felrémlett bennem az a jelenet, amelyben Virág elvtárs a tárgyalás előtti a nagy kapkodásban a vallomás helyett az itéletet emeli ki aktatáskájából...

Levelében a bíróság egyrészt arról értesített, hogy tárgyalás megtartása nélkül elbírálta az ügyet (minek az, nemigaz??? - az ügyvéd a "pergazdaságossági szempontok figyelembevételével" kifejezést használta erre a húzásra), és helyben hagyta a rendőrségi határozat azon részét, ami a "felelősség megállapítására" vonatkozott (vagyis elfogadta a rendőrség verzióját - ami ugyebár megegyezett a teherautóvezető meséjével), megváltoztatta viszont a pénzbüntetés mértékét: 70.00 forintról 10.000 forintra mérsékelte az összeget. Az itélet indoklása tartalmazott egy szellemes megjegyzést is arra nézve, hogy az eset utáni "elmondásom" és a kifogásban leírt változatom között sikerült egy "ellentmondásra" bukkanniuk, ismét csak a hátranézett/nem-nézett-hátra kérdésben. Nevezetesen az eset után készült "elmondásomban" azt mondtam, hogy a teherautót csak az ütközés után láttam meg először, és a kanyarodás előtt nem néztem hátra (legalábbis ezt írta le Rendőr III., és ez alapvetően igaz is volt, hiszen miután már bent voltam a menetirányokat elválasztó fűsáv mellett, nem az volt a kérdés, hogy jön-e mögöttem valami, hanem az, hogy jön-e szembe valami), a kifogásban viszont azt állítottam, hogy a behúzódás megkezdése előtt előtt hátranéztem (ami szintén igaz volt, sőt ezt elmondtam az első alkalommal is - csak Rendőr III. ezt nem írta le). Finoman a szememre vetették, hogy ezt az "ellentmondást" a kifogásban "nem oldottam föl".

Utólag alaposabban végiggondolva az eljárás ezen szakasza a süketek párbeszédére emlékeztetett, aholis a bíróság mintha meg sem hallotta volna az ellenérveimet (amikkel a tények és a rendőrségi "esetleírás" közötti "ellentmondásra" próbáltam rávilágítani - ha már az "ellentmondás" kifejezést használjuk), ugyanakkor kaptam egy szemrehányást azért, mert nem válaszoltam meg egy olyan kérdést, amit fel sem tettek. Talán tartottak volna egy tárgyalást, akkor megkérdezhették volna, hogy hogyan tudom feloldani ezt az általuk vélt "ellentmondást"...

Első olvasásra viszont az ugrott be, hogy "ezek meg akarnak venni kilóra". Adnak 60.000 forintot, csak ne feszegessem tovább a dolgot, hagyjam őket békén. Először megpróbáltak levenni 70.000-re, nem jött be. Elkezdtem ugrálni, ezért megelégszenek 10.000-rel is. Az ügyvéd is így gondolta, mert amikor elolvasta a bírósági itéletet, annyit mondott: Győztünk! Én meg azt mondtam neki, nem győztünk, mert eszerint az itélet szerint még mindig én vagyok a hunyó, ami egyrészt bántja az igazságérzetemet, másrészt megintcsak felmerül a kártérítési felelősség kérdése, azaz a jövőben ezügyben felbukkanó, hosszú tömött sorokban érkező cég-ügyvédek rémképe (ezt lehet, hogy nem kellett volna elmondani az én ügyvédemnek - hiszen ő maga is ügyvéd :))). Úgyhogy azt mondtam, menjünk a másodfokra, hiszen ha ez a "tárgyalás megtartása nélkül" hozott itélet volt az első fok, akkor legyen már egy igazi tárgyalás is, csak-csak sikerül kierőszakolnom azt, hogy valaki meghallja, amit mondok...

Mivel ráadásul az ügyvéd azt mondta, "súlyosabb" itélet nem születhet másodfokon, mint az elsőn, max. helyben hagyják a 10.000-es büntit, úgyhogy ezt az itéletet kapásból megfellebeztük. Ez egyrészt azt jelentette, hogy az ügyvédnek a tárgyalási procedúra miatt megint fizetnem kell, így pedig már lassan ott tartok anyagilag, mintha elsőre befizettem volna a 70.000-es bírságot, másrészt viszont úgy éreztem, hogy így megteszek minden tőlem telhetőt, nem csak elfogadom, amit művelnek velem...

Az esélyekkel kapcsolatban úgy gondoltam (kicsit pókeres észjárással), hogy az, hogy az ellenfél engedett (itt már nem a teherautósofőr és nem is a rendőrség volt az ellenfél, hanem a bíróság), az arra utal, hogy pontosan tudja, hogy nekem van igazam. Tehát lehet tovább ütni a vasat, és el lehet érni a győzelmet. Amire nem gondoltam, az az volt, hogy esetleg mindezek ellenére a bíróság olyan itéletet hoz, amilyet akar, nekem pedig elfogynak a lehetőségeim...

(Nomármost, mivel elég sok időbe telik a történet leírása, arra kérném a tisztelt publikumot - ha van egyáltalán -, hogy valami módon fejezze ki érdeklődését, mondjuk legaslább egy "hajrá Béla!" hozzászólással. Ha ez megtörténik, akkor megírom az utolsó részt is, ha viszont nincs látható érdeklődés, akkor itt a vége...)

Engem is érdekel a sztori folytatása.

www.gruppetto.hu

Nos, a bírósági tárgyalás a következőképpen nézett ki:

BP, II. ker, Varsányi Irén utca, idézés adott nap délelőttjére. Meg is jelentünk az ügyvéddel, öltöny-nyakkendő, ahogy kell. Eljött anyu is, megfigyelőként. Meg persze ott volt a teherautósofőr, mint tanu, természetesen, hiszen ő csak véletlenül volt jelen a balesetnél, épp arra járt, aztán látta, hogy mi történt..

Mielőtt bementünk volna a tárgyalóterembe, próbáltam kifaggatni az ügyvédet, hogy milyen kimenetelek lehetségesek. Hiszen ha most sikerülne bebizonyítani, hoigy nem én voltam a hülye, akkor a formális logika szabályai szerint a teherautósofőr volt az. Olyan papírt viszont biztos nem fogunk kapni a bíróságtól, ami erről szólna, hiszen vicces lenne, ha egy bírósági tárgyalás végén a tanut hoznák ki bűnösként... Az ügyvéd nem adott (nem tudott vagy nem akart adni) konkrét választ, azt mondta, majd meglátjuk, hogy dönt a bíróság. Gyakorlatilag itt kellett volna felállni és hazamenni, hiszen alaposabban végiggondolva a dolgot, nyilvánvaló volt, hogy a bíróság helyben fogja hagyni a saját elsőfokű itéletét. Elvileg a logikus kimenetel az lett volna (már amennyiben sikerül meggyőzni a bíróságot, hogy nem én vagyok a hunyó), hogy "új eljárás lefolytatására kötelezi a rendőrséget", vagyis visszadobja nekik az ügyet azzal, hogy "elégtelen, leülhet". Azonban nem így történt, és ez végülis várható (vagy legalábbis utólag többféleképpen is megmagyarázható) volt.

A tárgyaláson bebizonyítottuk, hogy nem én voltam a hülye, a "tanu" hazudott, a rendőrség pedig szar munkát végzett. A legjobb rész az volt, amikor a bíró dossziéjában megláttuk az egyik rendőrségi fotót, ami a teherautó első lökhárítóját ábrázolta, amin szépen meg lehetett szemlélni a bringám hátsó kerekének a nyomát: ott volt felrajzolva az egész futófelület, bordázattal, mindennel. Ez ugyebár azért volt érdekes (gyengébbek kedvéért mondom), mert a teharautósofőr (és a rendőrség) verziója szerint én "keresztbebringáztam" a teherautó előtt, ezzel szemben én azt állítottam, hogy "ugyanabban az irányban álltunk" az ütközés pillanatában , és a teherautó hátulról jött nekem. A fotótól azért lettem kicsit ideges, mert ugyanez a fotó nekem is megvolt, csakhogy fénymásolatban, amin viszont a gumilenyomat nem látszott. Ha ezt még a rendőrségnek benyújtott "kifogás" elkészítése előtt láttam volna, akkor talán még a rendőrséget magát rá lehetett volna venni arra, hogy ne csináljon hülyét magából, és gondolják át alaposabban az ügyet. Ezért írtam az korábban jó tanácsként, hogy A RENDŐRSÉGI IRATBETEKINTÉSKOR VIGYÜNK MAGUNKKAL FÉNYKÉPEZŐGÉPET, mert a fotók fénymásolataival nem sokra megyünk. A tárgyalás során érdekes volt még az, hogy a bíró többször is a tanú szájába rágta azt, hogy bármely kérdésre nyugodtam válaszolhatja azt, hogy "Már nem emlékszem", hiszen neki nem kötelessége emlékeznie, ő csak egy tanú.

Szintén érdekessége egy ilyen "szabálysértési eljárásnak" az, hogy csak nyomaiban emlékeztet egy "igazi" (amerikai filmekben látható) bírósági tárgyalásra. Itt ugyanis nem a klasszikus vádló-védő-bíró hármas van. Gyakorlatilag nem lehet tudni, ki ellen kell harcolni: nincs vádló, gyakorlatilag vád sincs, nyomozás (vagyis valamiféle effektív vizsgálat) nem volt, a vádat senki nem próbálja bebizonyítani, ezzel a "vádlottnak" illetve védőjének sincs lehetősége rámutatni arra, hogy a "vád" egy baromság, mert a vádló (aki ugyebár nincs is) nem tudja bebizonyítani, illetve az általa összetákolt "bizonyítás" simán cáfolható. A rendőrség összeszedte az adatokat, amiket össze kell szednie ilyen esetben, aztán eldöntötte, ki volt a hunyó, írt néhány sort, amit elnevezett "feljelentésnek", ez alapján aztán egy másik rendőr kiszabott valamiféle bírságot. Ezt a bírságot a bíróság csökkentette ugyan, de azt, hogy mi történt valójában, és hogy a rendőrök azt jelentették-e fel, akit kellett, azzal a bíróság már nem foglalkozott - sem első-, sem másodfokon. Úgyhogy az egész egy gesztus volt az igazságszolgáltatás részéről: ha már jogom van tárgyalást kérni, akkor ezt a kérésemet teljesítik (ha már annyira akarom), jegyzőkönyvet is vezetnek, meg beszélhetek is, aztán viszont hoznak egy itéletet (ami pont ugyanaz, mint az eredeti rendőrségi határozat), és utána kuss, mert"az itélet ellen fellebezésnek helye nincs".

A bíró egyébként a tárgyalás közben a lökhárítón látható keréknyom hatására annyit motyogott, hogy "jó, akkor nem az volt a baj, hogy elékanyarodott, hanem az, hogy a manővert túl gyorsan hajtotta végre". Lényeg az, hogy ugyanazok a paragrafusok (kanyarodás szabályainak megsértése + elsőbbségadás szabályainak megsértése) ugyanúgy megálljanak, mint az "elékanyarodás" esetében. A végül kézhez levélben kapott itéletben aztán erről nem esett szó, talán a bíró úgy érezte, ez már egy kicsit erős lenne. Nekem úgy tűnik most már, hogy a bíróság egyfajta bújócskát játszott: minden lépésben egyszerre ismertetik a vádat, majd utána itéletet és ezután közlik az itélet indoklását - ami logikailag a vád bizonyítása lenne, és még az itélethozatal előtt ismertetni illene a "vádlottal", hogy az védekezhessen ellene. Ílymódon viszont minden vád ellen már csak az itélet után tudok védekezni - ez volt a rendőrségi határozat esetében a "kifogásolás", majd az elsőfokú bírósági határozat esetében a "fellebezés", és így volt ezt végül a másodfokú itélet esetében is - amikor viszont már nem tudtam újabb kört futni. A hatóság azt játszotta, hogy hozott egy itéletet és mellé mondott egy baromságot indoklásnak. Ezt én a következő lépésben megcáfoltam, erre megismételte az itéletet, és egy másik baromsággal indokolta. Erre én megint mondtam, hogy ez egy baromság, erre megismételte az itéletet, és mondott egy harmadik hülye indokot. És ezt addig csinálták, amíg végül nem maradt több dobásom. Végülis ügyesen csinálták: elsőfokon tárgyalás nélkül hoztak itéletet, úgyhogy egy dobást még ravaszul el is vettek tőlem... Nem tudom, hogy lehet ezt elérni, de aki ilyen ügybe keveredik, annak valahogy meg kell próbálnia a rendőrségi határozat megkifogásolása után egyből tárgyalást kérnie - mert a "tárgyalás megtartása nélkül" hozott elsőfokú itélettel a vádlott egy "körből kimarad"! Nem tudom lehetséges-e ez, talán egy megfelelően tapasztalt ügyvéd el tudja érni...

A dolognak ugyanakkor van egy "statisztikai jellegű" megközelítése is: ha egy ilyen esetben a rendőrök megbüntetik A-t, majd a bíróság visszadobja az ügyet, és kiderül, B volt a hunyó, akkor az ugye 50 százalékos eredmény a rendőrségnek: 1 határozatuk megállja a helyét (a második, a B elleni), egy viszont nem (az első, azaz A elleni). Ugyanez vonatkozik a bírósági első- illetve másodfokú határozatokra is: ha az ellenem elsőfokon hozott határozatot másodfokon megváltoztatják, akkor az rontja a bíróság statisztikáját, hiszen az ügy a "másodfokon megváltoztatott elsőfokú itéletek" halmazába kerül, ami azért biztos lerontja a bíróság "bizonyítványát". Ha a rendőri vagy bírói munka "minősége" kerül szóba, akkor mégiscsak jobb egy olyan statisztikát mutogatni, amiben az szerepel, hogy "az adott évben a rendőrségi határozatok 99.5 százalékát a bíróság helybenhagyta", vagy "az elsőfokon hozott itéleteket a másodfok csak 0.3 százalékban változtatta meg", azaz a "magyar rendőri (bírói) munka hatékonysága Európában a 2. (3. vagy 6.) helyen áll".

Anyunak (aki ugye "nézőként" volt jelen a tárgyaláson) szintén volt egy érdekes meglátása az ügyről. Ő ugyanis azt mondta, hogy kivülről nézve szemmel látható volt, hogy nekem van igazam (és ezt egész jól be is bizonyítottuk), de ő elég hamar rájött, hogy ettől függetlenül a bíróság engem fog kihozni hunyónak. És miután erre rájött, a tárgyalás végéig azt próbálta kitalálni, hogy vajon miért? És végül egy egész jó megfejtéssel állt elő. Szerinte a bíróság (mivel alapvetően az egész ügyet bagatellnek tekintette - bár egy 100-150 ezer forintos bukta azért egy embernek elég nagy érvágás) azt mérlegelte, hogy "melyik irányba" lenne komolyabb következménye az itéletnek. Ha a bringást itélem el, akkor kap egy 10-es büntit, oszt jónapot, ha viszont az autóst, akkor elképzelhető, hogy be kell vonni a jogsiját, hiszen nyilván megszegett valamilyen szabályokat és ezzel személyi sérüléses balesetet okozott. Ez pedig - tekintve, hogy az illető "hivatásos" sofőr, vagy legalábbis olyan munkája van, amihez teherautót kell vezetni, tehát számára a jogsi létkérdés - elég komoly anyagi és esetleg megélhetési gondokat okozhat az illetőnek és ha családfenntartó, akkor a családjának is... Ez egy amolyan "bírói közfelfogás", egy amolyan automatizmus, ami ilyen esetekben "életbe lép". Hogy igaza volt-e anyunak, azt nem tudom, talán igen. Engem mindenesetre sikerült megnyugtatnia annyiban, hogy túltegyem magam a dolgon, és ne keressem tovább azt, hogy mit kellett volna másképp csinálnom az egész jogi procedúra (a kifogások, fellebezések és maga a tárgyalás) során. Végülis túléltem, amit lehet megtettem, de ha egyszer ilyen esetekben a bíróság "így szokott" itélni, akkor úgysem volt esélyem...

Ehhez kapcsolódik egy másik statisztika (én már hallottam érvként) bringásügyben, mégpedig az, hogy "a gépkocsi/kerékpár balesetek x százalékában a kerékpáros volt a hibás"... Merugyebár a kerékpárosok nem ismerik/ nem tartják be a KRESZ-t, stb. ilyet talán már mindenki hallott autósok vs. bringások vitában. Nos, ha még egyszer valaki nekem szegezi ezt az érvet, akkor ki fogom javítani: nem ennyi százalékban volt a bringás a hibás, hanem ennyi százalékban itélték el a bringást - ami nem ugyanaz, ahogy ezt az én esetem is mutatja...

(vége)

esetleg blogba másolni? egyben meglesz legalább :)

Lehet hülyeség, de én ugy tudom bringával nem lehet besorolgatni balra nagy ívbe fordulás esetén a kereszteződésben elvileg meg kellene állni és a zebrán vagy nem zebrán áttolni a bringát. KRESZ szerint elvileg így van, ha jól tudom. Tudom, hogy ez gyakorlatban kicsit nehezen kivitelezhető én sem szoktam zebrán tolni a bringát és beszoktam sorolni.
De nekem onnan is kicsit sántít a dolog, hogy hátranéztél és elvileg szabad volt, egy olyan elektromos bringán még tükrök is vannak. Ahhoz, hogy átérj és a füves sziget takarásába kerülj nem kell sok idő. Ennek ellenére a sofőr is hibás, hogy megtolt ha nagyon béna akkor is inkább parkoló kocsit zúzzon meg, mint egy bringást.