Augusztus közepe táján kis kiruccanást tettem a nyugati határszélen nagyanyónál. Mivel orvosilag pihenésre ítéltek, nem vittem el Scottyt, bár rémisztően fájt érte a szívem. Lemenni a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba kerékpár nélkül?

Viszont így maradéktalanul betartottam a pihenésre vonatkozó szabályokat, de mint jó bringabuzi, feltérképeztem a környéket bringás szemmel. Csatolok kis fotókat a bejegyzésemhez, remélem sikerül maradéktalanul tökéletesen feltölteni őket.

Első nap a bolt felé gyalogoltunk, s örömmel konstatáltam, hogy már a főutca (Rákóczi Ferenc u.) teljes hosszán, a vasútig kész a kerékpárút. Ám rögtön kiszúrta a szemem az a csoda, melyet az első pár képen láthattok. Nem kell magyaráznom, hogy a helyiek a második lehetőségnél, a gyalogoknak épített járdán hajtanak rá az útra.

Lassan csordogáltak a napok, rajtam kezdett úrrá lenni holmi allergia, a meleg hatására gyorsan fogyott az ásványvíz, viszont vasárnap lévén, esélyem nem volt nyitvatartó boltot találni. Kitaláltam, megszabadulok az allergén környezettől eltekerek a Petőháza-Fertőszentmiklós határában lévő benzinkútra ásványvizért. Az elgondolást tett is követte, bár rettegtem nagyanyó biciklijétől. És nem csak azért, mert rémisztően kicsi volt nekem. Kicsit leharcolt állapotú, nehogy ellopják. :) A lánc néha-néha leugrós. A kis csodabringa is megtekinthető a fotón. Indulás előtt még nem sejtettem, hogy a fent említett problémákon kívül van egy hihetetlen beteg része. A nyereg. A kis rugós bőrnyereg szarrá volt már törve, ezért nagyanyó, a kis leleményes ráapplikált egy kis szivacsréteget, majd jól bevonta zacsikkal. Mondhatom sz*rt se ért. Másnap alig bírtam ülni puha felületeken. :)

A benzinkútra menet ért még élmény, az ember vidéken nem bringázhat csak úgy. Elindultam a már mutatott kis kerékpárúton a kút felé. Már itt szembetaláltam magam egy osztrák rendszámos Fiat-tal, aki a kerékpárút hosszán parkolt. (kép nincs) Előző napról tudtam, magyar állampolgáré... Kikerültem, egye fene, mert párhuzamosan ott futott a gyalogút, megoldottuk. Ám jött a következő akadály, egy keresztbe parkoló autó. Az egyik ház autóbeállója előtt álltak, gyalog- és kerékpárutat egyaránt elfoglalva, így maradt az úton való ténfergés a kis lélekvesztővel. Mivel az autó gazdái megjelentek a kocsi mellett pakolni, észrevették mutatványom, amelyre a hölgy eképp reagált: "Ez kerékpárút?" (Még szerencse, hogy én lakom ott...)

Fotón megtekinthető a kalandozásom vonala. Volt benne egy pici eltévedés, de ennek köszönhetően akadtam a következő csodába. A Petőháza felé menő út, mely ismét keresztezi a 85-ös főutat, lámpás kereszteződés. Mely kereszteződést megelőzően és követően építettek kb. öt méter kerékpárutat, mind a négy sarokra. 1. Gratulálok. 2. Biztos sokan használják. 3. Szerencsére iszonyú széles, és könnyen észrevehető. Fotók csatolva.
A következő napokban nem nyílt sok lehetőségem ekkora élményeket összeszedni. Persze a vasútállomásnál parkoló kis bringákat megörökítettem. Kész öröm volt néha-néha márkás kerékpárokat látni a környéken. Egy ilyen kis örömteli esemény volt Fertőrákoson a révnél belefutni ebbe a full karbon bringába. Egy kb. 50-60 éves fickó volt vele. Nem árulom el, hogy benyomott egy Sopronit, majd elhajtott. :)

Volt még egy kis kiruccanásunk Kismartonba, ahol lencsevégre kaptam a strand előtt ezt az olcsó, vacak kis jószágot kikötve. Nem voltál nálam körömvágó olló. :( ;)

Ezen kívül csak két HVZ (XB3) kerékpárral találkozni. Mindkettő padláson álló darab. Jó rég óta. Az egyik ennek ellenére rozsdafolttól mentes (sötét padlás, telóval fotózva), remek állapotú, agyak szinte fullosak. Döbbenetes volt. A másikról jó képek készültek, ellenben ő nincs oly remekséges állapotban. Mindkettő nagybátyám tulajdonát képezi. A jövőben tervezi a felújításukat. Egyik be akartam húzni, de olyan súlya van, hogy le kéne járnom gyúrni hozzá, így lemondtam róla. :)

Nos, kissé megszaladt a billentyűzet, elég is volt belőlem. :)