Ma végre sikerült rávennem magam, hogy nyakamba akasszam az angliai utakat és két város közti tekintélyes távolságot átszelve némi tapasztalattal gazdagodjak a szigetországi kerékpárhasználatról.

Jelenleg ippeg Ashton Under-Lyne-ban lakom, ami egy kisebb település Manchester mellett, nagyjából olyan Budapest-Budaörs kapcsolatot érdemes elképzelni a két település között. Az út egyikből a másikba nagyjából fél mérföld, ami autóval olyan fél óra, mostani összteleszkópos vackommal pedig nagyjából háromnegyed.

Angliába költözvén az első dolgom volt valami épkézláb kerékpárt szerezni, mivel közlekedni kell ugye, és a tömegközlekedés nem alternatíva itt sem, mint ahogy nem volt az Budapesten, vagy Nyíregyházán sem. Itt ráadásul valami hihetetlenül drága, tizenhét font egy hétre, ami nem kevés. Mondjuk igazából ingyenesnek kéne lennie ahhoz, hogy megérje használni. Így nem valami jó.

Szóval először megnéztem Ebay-en és Gumtree-n, hogy milyen lehetőségek vannak. Sajnos oútiból még a szétrohadtabb példányok is száz font környékén mentek, így pedig maradt a tecsómonti, mert az jó. Nagy nehezen sikerült találni egyet a közelben, egy csodálatos Raleigh tundra márkájút, melyet kemény tizenegy font, nyolcvan pennyért sikerült magamévá tennem. Ez átszámítva olyan háromezer-ötszáz forint. Ezért cserébe kaptam egy aluvázat, meg rajta egy csomó használhatatlan lomot. Elgurult valahogy, de nem kicsit volt életveszélyes. Emellett meg nem kifejezetten a százkilencven centimre szabták.

Második próbálkozásom már jobb volt, egyik ismerős sufnijában akadtam rá a Diamondback márkájú összteleszkópos szörnyre. Nagyjából egy Csepel ranger fully súlyban, viszont minőségben már fölötte. Integrált aheadset, Suntour kívül! rugós első teleszkóp és berohadt hátsó fékbovden. Igazából megért egy karton sört meg egy üveg viszkit (nagyjából 17 font). Na ezzel már lehet korlátoltan túrázni, bár még mindig nem az igazi.

Szóval mindezen machinációk és fél nap szerelés után indultam neki a két település közötti útnak, mely csupa pozitívum. Az első és legnagyobb különbség a két város között a morál. Érdemes megnézni néhány videót londoni vagy usa-beli futárokról és közlekedésükről. Míg otthon a biciklista a közlekedés ,,cigánya", megtűrt senki, addig itt egy szerves résztvevő, aki együtt tud haladni a forgalommal. Utam közben sehol sem találkoztam intoleranciával, netán elém kivágó autóssal. Még a taxisok is csak az autójuk orrának felét tolták ki elém.

Talán az egyik legmeglepőbb jelenség a letolás teljes hiánya volt. Úgy tűnt, hogy nem sietnek annyira az autósok. Egyenes úton, félig dugóban haladva mindenki betartotta az oldaltávolságot, nem próbált ledudálni, netán valamelyik parkoló autónak kenni. Úgy tűnik, itt fontosabb az emberélet, mint öt perc előny. Ugyanitt meggyőződhettem a tömegközlekedés nemalternatíva voltáról is, mivel a buszmegállók olyan sűrűen voltak, hogy a mögöttem jövő, ugyanabba az irányba közlekedő busz először el-elmaradozott, majd később pedig el is tűnt.

A másik nagy pozitívum az infrastruktúra. Szinte minden lámpa elé fel vannak festve a biciklik, jelezve, hogy nyugodtan lehet az autók előtt startolni. Emellett néhol és nagyritkán külön bicikliutat is lehet látni, de ez általában csak akkor van, mikor a baloldali sáv fordul, a tőle eggyel jobbralévő viszont megy egyenesen. Ilyenkor van egy kis biciklis csík, hogy kiloccsant agyvelőnk ne terüljön szét az aszfalton. A másik ilyen jellegű technikai vívmány is a komplex kereszteződések sajátossága, ezzel ki lehet kerülni a járdát és a lámpa előtti dugót és direktben a várakozó autók elé lehet menni. A buszsáv, ha van, szintén kerékpáros terület, ki is van táblázva mindenhol.

Összességében véve nagyon pozitív volt együtt haladni a forgalommal és részesének lenni. Az autósok türelmesek, a forgalom szabályozása pedig teljesen élhető, nincs felesleges infrastruktúra, ami van, az átgondolt és sokat segít. Egy szóval, némileg érdemesebb itt kerékpározni, mint otthon. Az ember nem kap agypéniszt és még halad is. Tiszta haszon.