Naoszt, én is jelentek. Hosszú lesz, neszenektek.

Szóval négyhúszkor indut a vonat a déliből. Kényelmes volt, kipihentük a felkelés fáradalmait. A kerékpárok elhelyezése érdekesen sikerült, de senkit nem zavart.
Egész jól odaértünk Hegyeshalom, onat megraktuk nyélen. Hédi szegény kidőlt osztrák területen, és elment vonattal Bécsbe. Mi (Vitéz, Em, Kiskubai, Qkac) raktuk tovább, szenvedtük a tízesúton végig. Voltak emelkedők, de még felment a 46/16 is.
Boltoltunk, kaja, pia, M bemutatta a sportmelltartóját mindenkinek a bolt közepibe. Valahol köcsögzsaruk, miután három járőr ránk se nézett, egy civilsuttyónyomozópáros elkezdett örülni, hogy most nem biciklizéshez való idő van, takarodjuk vissza izébe, oszt menjünk vonat. Ahogy elmentek, mentünk tovább, aztán visszamentünk izébe, mert mégis onat kellett menni, ha nem is vonat.
Bécsig már nem gyakran álltunk meg, szinte csak egyszer, nikoflekszelni a kezetlábat.
Schewat szar minőségű, és idegesítő utakkal rendelkezik. Viszont Bécs legelején megkérdeztük egy futárt, hogy mimerre. Kis beszélgetés, aztán:
- Und..woher komme (?) ihr?
- Aus Ungarn..
- Akkor így könnyebb lesz...
Elkalauzolt minket majdnem a célunkig. Ott találkoztunk Hédivel, majd jó adag idegesked és balfaszkodás után megtaláltuk a szállást. (Útközben Vitézt fellökte egy gyalogos, különben felszeletelte volna a kutyáját a Spangle kerékkel.)
A szállás kurva jó volt. Nem is emlékszem negatívumra a lila lábujjaimon kívül.
Fél óráig tartott, mire eljutottunk hárman, Q+Kk+K, a bolonyaitól a virslihez mustárral. Vitéz nem kicsit utált minket :D
Vacsi után beszélgetés, aztán lecsaptunk a gitárra, ami tartozott a szálláshoz, és nyélen raktuk a zenét.
Az éjszakát én nem sok alvással töltöttem, ugorgyunk.
Reggel pakolás, takarítás, gehen nach Stephansplatze. Ott gyülekező, reggelivásárlás, ismerkedés, köszöngetés. Csapatra oszlás. Én Hédi hiányában Kiskubaival és Emmel mentem.
Indulás, két cím helyben, következő már Hainburgban. Bécsben szerencsére Hunor és Moha elkalauzolt minket. A dunaparti gyász be volt gyászolódva, kövezkető lehetőségnél balra le nyélre. Csapatban mentünk, valami ciklokrosszos fejekkel, akik tudták, hogy hámerre. Végig a hármas úton. A bojból leszakadtunk, miattam is. Egész délelőtt összesen egy snickerst ettem. Útközben Hunorékkal találkoztunk egy pihenőnél, a boj továbbment, mi meg öten raktuk.
Hainburg előtt egy-két faluval megálltunk egy ház mellett, ahol nyitva volt a kertkapu, egy idős néni tett-vett ahun. Részleges némettudásommal, mellyel egyedül én rendelkeztem helyben, megtudakoltam, hogy merre Hainburgba. Megmondta, aztán bement a házba. Em és Moha utánaszaladt, vízér. Még ott szórakoztunk, amikor érkezett egy furgon, egy idős bácsival a volánnál. Két perc múlva kijött a néni, és elmagyarázta, hogy menjek vele oda a furgonhoz. Kivettek egy nagy műanyag kosarat, és ránk raktak öt kiló pékterméket, csak úgy ojándok. Nem győztünk hálálkodni, mert kurva finomak voltak. "Az osztrákok tapló parasztok, de az osztrák parasztok jófejek"
Nemsokára átértünk a pesti oldalra, megtaláltuk a hainburgi cépét, aztán nyomtuk Požoňba. Sikerült az autópályán bejutnunk a helyre, a centrum-táblákat követve. Beljebb kiálltunk egy buszmegállóba, és megkérdeztük a várakozókat, hogy merre van a Slovak Pub. Kiderült, hogy 10 percre vagyunk tőle. Mondjuk ezalatt még 2x kérdeztük meg, az első bácsi azt mondta, hogy arra, kövessétek a síneket. Következő kereszterődés, a sínek 17-fele ágaznak. Bazz, gyors kérdés egy sráctól, oké, arra, sínen nyélen tovább. Befutónál integetnek már, minden ok, készen vagyunk.
Lakatoltunk a lépcsőházban, aztán felmentünk melegedni. Megkerestük a magyar blokkot, rendeltünk (a vágyott brindza helyett véletlenül) sztrapacskát, meg sört, kávét.
Pihentünk, beszélgettünk.
Megbeszéltük, hogy akkor lemegyünk Rajkára Krügerrel és Levivel. Kicsit késtünk a meetingpointról, aztán töksötétben, takarítatlan gyászon, aztán full vizes főúton pakoltuk. Egy alattomos vízalatti kátyú elkapta Vitézt és engem, ő kapott egy lassabb defektet, én megúsztam.
Beértünk Rajkára, a kocsmában vettünk jegyet és alkoholt (Kozel korsó 310, vagy hogy volt?), melegedtünk.
A vonat jól beszaladt Győrbe, ezalatt Qkac teleterítette a blokkot a száradó ruhűival, és egy szál gatyában fogadta a kallert.
A győri csatlakozás jó volt, a gyors gyorsan és szépen hazahozott minket.
Keletiből hazalefele konstatáltuk a különbséget az osztrák és a hazai utak között. Itthon szélesebb, a sín kevésbé csúszik, és a taxisok is barátságosabbak, viszont a minőség duuurva.
Hihetetlen nagy élmény volt! Sose volt még ilyen jó, sokkot kaptam.
Különben is, "aki ezt a gyász futárszlenget gyászolja, azt megbüntetném tíz essze öccára."
Kösz :D