Hátra pillantottam, hogy jön-e valaki, mert szűkülni kezdett a parkoló sáv, ideje volt besorolni. Hátulról nem jött senki. Elölről viszont igen, egy vadi új, brutális kátyú... Felkaptam az elejét, hogy mentsek a helyzeten, de csak úgy tudtam elkerülni a lyukat, hogy oldalra raktam ki az első kereket, ferdén, elfordított kormánnyal.

A kerékpár ellentmondásba került a saját sebességvektorával, amit úgy oldott fel, hogy nagyot rántott a kormányon jobbra, velem együtt. A lendület tovább vitte a kormányt. Keservesen próbáltam egyenesbe hozni. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy sikerült, majd egy ismeretlen erő felemelt, én széttártam karjaimat és a levegőbe emelkedtem...

A fekete doboz a következő beszélgetést rögzítette a becsapódás előtti pillanatokban:

- Föld, itt Peet. Baj van!
- Roger Peet, mi történt?
- Elvesztettem az uralmat a gép fölött. Kényszerleszállást fogok végrehajtani.
- Értem, látlak a radaron. A sebességed 32, irányod 342, magasságod 1 méter, csökken. Szabad a pálya előtted.
- Köszönöm, kontakt 5 tized másodperc múlva, fékszárnyak kint, pilótafülkét védeni...beeeennggkrrrrrsssss

Károk: első kerék odalett, nadrág jobb térde eltűnt, bal kesztyű kicsit sérült, kabát eleje lekopott.

Személyi sérülés: jobb térd horzsolt, bal kézfej ütés következtében erőtlen.

A szerencsétlenkedés utólagos elemzése és vizsgálata a következő eredménnyel zárult.

Már napok óta halogattam, hogy meghúzzam a küllőket a Monti első kerekén, mert nagyon lazák. Annyira, hogy valósággal lötyögtek. Nem tudom, mitől.

Indulás előtt féket cseréltem és az új fékeket kétujjas, alig húzós, rögtön fogós beállítással rögzítettem.

A kátyú előtt felkapott első kereket nem a nyomvonalba, hanem attól jócskán eltérő helyre tettem, ráadásul ellenkező irányú kormányállással. Ez akkora oldalirányú terhelést jelentett a laza küllők miatt gyenge, szimpla falú felni számára, hogy valósággal kiflibe hajlott.

A deformált felni fél fordulat után beleszorult a szűk fékpofák közé, a kerék blokkolt, hívtam a Földet rádión...