Volt szerencsém a múlt évben külhonba szakadni, egészen pontosan Londonba. Megkérkezésem után nem sokkal már arra is vettem a bátorságot, hogy a mindennapi közlekedésemet újfent kerékpárral oldjam meg, tekintettel arra, hogy autóm nincs, a távolságok miatt pedig, amiket mindennap bejárni vagyok kénytelen, a tömegközlekedés túl drága lenne.
Nyugat-Londonban élek, relatíve külvárosban, ellenben a szociális életem, mindkét munkahelyem és javarészt az egyetemi teendőim miatt mindennap be kell mennem a belvárosba. Ez napi cca. 30-40 km tekerést jelent, és ez alatt van időm és lehetőségem megfigyelni, hogyan működik itt a közlekedés, és egy kicsit más megvilágításba helyezi a budapesti helyzetet is. Nyilván lesznek, akik ebből most csak a bezzegelést meg a külföldözést szűrik majd le, de ez a post értelemszerűen nem elsősorban nekik szól.
Gyorsan festek egy képet arról, hogy körülbelül itt mi a helyzet, és közben megpróbálom levonni a tanulságokat is. Az infrastruktúra fejlesztésére és a tájékoztatásra, ’népnevelésre’ nagyon nagy figyelmet fordítanak. Előbbit a főváros, illetve az egyes ’kerületek’ végzik, utóbbit pedig javarészt a TfL (Transport for London, itt kb. A BKV-nak felel meg...azaz hogy pont nem) és a hozzá kapcsolódó szervezetek.
Biciklisáv nagyjából mindenhol van (még a város rázósabb részein is, mondjuk ott én nem mernék bringával közlekedni, mert lelőnek róla, nyehe).
A legritkább esetben szeparálják el a kerékpárutat a forgalomtól és/vagy vezetik fel a járdára- ha mégis, akkor a forgalommal párhuzamosan, a megfelelő oldalon, lámpákkal és táblákkal felszerelve vezet az út néhány száz méteren át, majd rendszerint szépen lassan visszaeresztik az útra. A leggyakoribb megoldás tehát az út bal szélén vezetett, kényelmesen széles bringasáv, illetve a buszsávba eresztés. Anomáliák persze it tis vannak, mint pl. biciklisávra felfestett parkoló, megmagyarázhatatlanul eltűnő, majd újra megjelenő felfestés, személyes kedvencem, a buszmegállóba torkollás, valamint az épített bicikliutak elég szürreális állapota (fixivel kurva kellemetlen). És annak ellenére, hogy vannak olyan megoldások, amin csak röhögni lehet, és egyébként is meglehetősen intenzív a forgalom, rengeteg, ismétlem, de tényleg, rohadt sok a biciklis.
Ebbe beletartozik a biciklis forgalom nagyrészét képező commuter-réteg (kvázi munkábajárók), igen, ballonkabátos-térdszoknyás-öltönyös üzletemberek (jó, nem az összeset viselik egyszerre), a még commuternek minősülő, de már elvetemültbe hajló biciklis (képezve a fixis-single speed keménymagot, ide lehet venni a hétvégi hipstereket is), a sportbiciklisek (onnan lehet őket felismerni, hogy egyetlenegy Altura logó sincs rajtuk sehol), meg persze a futárok, akiket most hanyagolni fogok, mert nekik lételemük és munkaeszközük az elmebetegség, meg különben is így szeretjük őket. Eleinte nagyon tartottam a forgalomban biciklizéstől- mivel itt szigorúan tilos a járdán tekerni, az első bobby ledob az úttestre, és kap az ember egy 50 fontos buksisimit is általában-, kiindulva a pesti tapasztalataimból (bár megjegyzem, hogy egyetlenegyszer volt balesetem, és nem autóssal, hanem biciklissel). Körülbelül két nap után azonban elszállt minden félelmem, és ki merem jelenteni, hogy itt nem csak normális, de jó dolog bringával közlekedni.
Egyetlen egyszer sem akartak letolni, kicentizve előzni, de még rám sem dudáltak soha. A buszoktól és a taxiktól tartottam, de ők is előzékenynek is bizonyultak (az autósok viszont állati parasztok egymással, dehát istenem, nekik is le kell vezetni valahol a feszkót, nincs ideje mindenkinek boxolni). Itt a biciklis pontosan olyan teljesjogú úthasználó, mint az autó (amit a tapasztalataim szerint itt azok használnak leginkább, akiknek TÉNYLEG kell, nem azok, akik megengedhetik maguknak), a busz, a taxi, a gyalogos. Jó, a gyalogos talán nem, itt ők a renitens réteg, aki képtelen kultúráltan közlekedni.
Ennek viszont szerintem az az oka, hogy az itt pedálozók többségének a kötelességeiről is van fogalma, nem csak a jogairól (ellentétben Pesttel, mert le kell szögezzem, amellett, hogy láttam és hallottam rengeteg hajmeresztő, autóhoz köthető állatságot, az átlag bringást sem kell félteni, ha ostobaságról van szó), minden oldalon megfelelő az infrastruktúra, és igen, van kerékpáros népnevelés! A jogok vs. kötelességek alatt azt értem, hogy ugye itt már a kutya tányérjára is lehet biztosítást kötni, imígyen a kerékpárra is. Lopásiztosítás általában az alapkonstrukció, illetve ennek kiegészítéseként lehet kötni egy szinte mindenre kiterjedő közúti biztosítást, ami védi a biciklist, ha önhibáján kívül baleset éri, illetve adott a kárrendezés lehetősége, ha a biciklis volt a felelős (itt kb. évi 30-40 fontról van szó, leginkább a bringa értékétől függően). Na, én ezt hiányolom rohadtul a budapesti közlekedésből, mint intézményt, és az átlag biciklisből, mint hozzáállást. Mert ha a biciklis elvárja, hogy teljes jogú közlekedőként kezeljék, és ne a galambok után következzen a városi hierarchiában, akkor igenis viselkedjen teljes jogú közlekedőként, az azzal járó kötelességeket is felvállalva. Általános viselkedés, hogyha a bringás átrepül a motorháztetőn, akkor inkább továbbhajt egy gyors anyázás után, függetlenül attól, ki volt a hibás. A biztosítással nemcsak a kárrendezést lehetne megoldani, hanem a primitívebb életformák száját is be lehet tömni, akik azzal ’érvelnek’, hogy a kerékpáros „nem fizet semmit” (benzinadót, benzinadót!), úgyhogy innentől kezdve kussoljon.
A biciklis infrastruktúra önmagában szerintem nem tehető sikeressé, csak akkor, ha mellette a tömegközlekedés (kiemelve a metrót) és az autós közlekedés is fejlesztve van. Itt a 10 metróvonal, plusz a gyors és összehangolt felszíni kötöttpályás közlekedés jócskán tehermentesíti a várost az autósforgalom alól (ez nem azt jelenti, hogy kevés az autó, hanem azt, hogy rosszabb tömegköz. mellett még tízsszer ennyi lenne), ami lehetővé teszi a kerékpáros közlekedés fejlesztését, ami megintcsak redukálja az autóforgalmat. Az autós fejlesztések alatt pedig- félreértések elkerülése végett, és akkor szerintem megvan a modorosblog összes is, egy poston belül- igenis azt értem, hogy a belvárosból ki kell tiltani az autókat, mint ahogy itt is teszik ezt jópár helyen, vagy ha nem is kitiltani- mivel ezt a budapesti „tömegközlekedés” nem teszi ugye lehetővé, pedig akármilyen hülyén hangzik, a bringás fejlesztést a BKV-nál kellene elkezdeni- de húzni egy határt, esetleg idősávokra korlátozni az autós behajtást.
Felmerült egy másik blogon a járdázás kérdése, ami erősen kapcsolódik a népnevelés, miszerint következő napirendi pontomhoz.
Egyre több a biciklis- egyre több a kezdő biciklis, aki fél forgalomba menni, ezért járdázik, ami kényelmetlen neki, kellemetlen a gyalogosnak, és semmiféle pozitív megítélésben nem lehet reménykedni. Ezt legyőzendő, tömegek megmozgatásához szervezett eseményekre lenne szükség. Csoportos kerékpározásokra, ahol a csapat bejárja a város főbb útvonalait, ami magabiztosságot és némi helyismeretet biztosít az újdonsült bringásnak: le fog merészkedni az úttestre előbb vagy utóbb, és mivel nem vizeli össze magát egy 100 méterre lévő Ikarustól és borul le a biciklijéről, kevésbé veszélyes a forgalomra is. Ezek az események nagyon jó lehetőséget biztosítanának további elmetágításra, miszerint alapvető KRESZ, udvariasság, biztonság és figyelem a forgalomban. Ha valódi támogatást érez ugyanis az egyszeri közlekedő a biciklis alternatíva mögött, mindegy, hogy 173 vagy 500 km kerékpárút van a városban, mert fel mer majd ülni a biciklire- ugyanis tudni fogja, hogyan kell vele közlekedni.
Triviális példa:
Nyáron például eszméletlenül sok a biciklis a Gödör környékén esténként, lehetne ott is tájékoztató napokat/estéket szervezni, neadjisten a Dreher mellé odatolni egy ’Legyél Fasza Okosan’ füzetecskét (itt a belvárosban egész sok ilyen rendezvény van, működőképesnek látszik, mert nem csak a rendszeres bringázók, de a váltani szándékozók, ötlettel szemezők is meg szokták látogatni ezeket a kis összejöveteleket). Én azthiszem, ilyen dolgokon múlik az, hogy legyen egy élhetőbb Budapest.
Mindenki vesszőparipája a kerékpárutak hiánya, pedig a probléma kezelését és a fejlesztést nem, ismétlem, NEM innen kell elkezdeni. Először a fejekben kell rendet tenni, nem csak az autósokéban, de a kerékpárosokéban is, és emellett felhúzni a szükséges mennyiségű kerékpárutat.
Nem vagyok szakember, csak látom, amit látok. Egy teljesen más közösségben élek, látom, hogy itt működőképes tud lenni a biciklizés, és úgy gondolom, hogy a főbb elemeket adaptálva Budapestet is előre lehetne lendíteni.