Azt hittem, lesz kerekparos vonatkozasa a postnak.

atomboy

----
Biciklizes Szegeden

dettó, de kurvára nem érdekelnek... mindig nézik a colombus sapimat, meg a harisnyámat :-)

Akkor én jó Spárokba járok,mert tegnap is volt rajtam 4 neoncsík mégse lettem megfigyelve,sőt valamikor kukásmellényben is vásároltam.
A Batyi tériben segítettem egyszer egy bringásnak, aki az előtérben pakolta fel a vásárolt dolgokat a bicajra.

----------------------
Legyen a zebra biztonságos!
Nem én vagyok őrült,hanem a világ.

Mondd meg neki, hogy menjen melletted, és figyeljen téged közelebbről. Mert úgy többet láthat, többet vehet észre. Hogy mit vehetne észre, azt ugyan nem tudod, de hát csak figyelje a kezedet.

Ettél e ma jó ír pőrkűttöt ír kalpagba, ír kocsmába? Az ír jókedv környezetében, ilyen komor lelki megalázást mindig elfelejthet az ember. :-)

__________________________________________
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni.

Ezt írtam, itt:

http://criticalmass.hu/forum/20080328/offharom

Szokatlan helyzet.

Egy Kecskeméti utcai kihalt önkiszolgáló élelmiszerboltban egy középkoru asszony ólálkodik körülöttem. Amelyik pult felé én csak andalgok nézegetni és fontolgatni a vásárlásomat, arrafelé mozdul ő is. Mintha figyelne engem, tolvajt neszelne bennem.

Többször is az utamat állja és feszélyezetten tudok csak elpréselődni mellette. Kiböki végre, hogy segíthet e, de mondom neki, köszönöm, csak nézegetek, keresgélek, és majd megtalálok mindent ami kell.

Végül két üveg üdítővel a pénztárhoz megyek, ahol nincs senki. Egy jó fél perc múlva odajön egy fiatalabb nő és se szó se beszéd kezdi beütni a gépbe az üdítőket. Mondja az árat, és én egy bankjegyet adok neki amiből visszajár.

A visszajáró bankjegyeket és aprót se szó se beszéd a pultra dobja, aztán elmegy gyorsan. Én ott állok és várom az adás-vétel rendes befejezését.

Egy fiatalember mögöttem habozva szól angolul hozzám, hogy segíthet e. Erre az első asszony azt mondja, hogy "magyar". Beszélek magyarul, mondom a fiatalembernek, és mondom, hogy nem tudom most mi van, a pénztáros itthagyott, elszaladt.

Ott a pénz, mondja nekem az ember, mintha egy óvódás lennék. Igen tudom, hogy ott a pénz, de nem kaptam nyugtát. Erre az ember azt mondja nekem, hogy ott van a blokk a gépben. Igen, ott van a gépben, azt én is látom.

De azt nem magyaráztam már el neki tovább, hogy a vásárló nem nyúlkálhat a pénztárgéphez, be a pult fölött, kitépni a nyugtát. Még azt is hihetik, hogy tolvaj aki a kasszát akarja kirabolni. Aztán még rendőrséget is hívhatnak aki leteperheti őt!

Jön vissza a fiatal nő, hogy mi van? Nem kaptam nyugtát. Ja, bocsánat, a nyugta, és letépi és odadobja a nyugtát, kissé szemtelenül. A két nő és a fiatal vevő értetlenül susmog rólam, a csodabogár emberről, aki betévedt abba a szokatlan boltba, erre a ráerőltetett bohóc aktusra.

Énnálam meg ez kiveri a biztosítékot, és a visszajárót meg a nyugtát most együtt felszedegetve megjegyzem hangosan, hogy Magyarországon mindig valami rendkívüli, mindig valami szokatlan és felháborító történik velem a mindennapi dolgaim során, még két üdítő vásárlása se mehet símán és rendesen.

Amikor kimegyek, a fiatalemberrel békés szót váltok, aki meg védi a pénztárost, akit tegezett és látszólag ismeretségben áll, hogy az fáradt lehet.

De ezt én csak akkor fogom elhinni, amikor majd még egyszer az életben én még visszamegyek abba a boltba és amikor nem lesz fáradt, és köszönni fog nekem a pénztáros és nem hagy ott engem állni és várni, és blokkot ad kérés nélkül, és elköszön tőlem utána.

__________________________________________
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni.