Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi.Kávé fánkkal.Cigaretta.Fogmosás.A reggel ízei.Szépen lassan telt az idő az irodában, ügyfelek zaklattak ügyes bajos dolgaikkal.Telefon csörrent,majd adta át a vonalat a faxgépnek.Jellegzetes égett festékszag töltötte be a levegőt.Az orosz bevándorló hamar továbbált, a bájos osztrák énekesnő elvitte az új kreszkivonatot "a bringás részt ismerem,de a többit nem - akkor majd visszahozom".Nyomtattam ki belőle egy két példányt olvasnivalónak.( Ezekszerint bringázik - jó tudni:)! )Lenéztem az asztal alá.Alig porosan ott vár becsatolásra készen...Még csak dél.A nap sugaraiban érzem az éltető erét , ahogy kiépek egy percre a hátsó ajtón.Nekiállok a papírmunkának.Közben egy kávé.Pontosabban a harmadik.A kávézásnak legalább olyan kultúrája van mint a bornak.Eszembe jut hogy be kellene már szerezni egy saját kávépörkölőt.Van otthon néhány kávécsemetém, igaz a tél megviselte őket.Persze nem hinném hogy valaha is szüretelhető termése lesz.
A bélyeg íze a számon.Vaskos borítékkal a majdnem üres postán reményt keltő élethelyzet.És akkor felgyorsultak az események.....Ajtón ki - ajtón be.Cipő le,másik cipő fel.Villany le,villogók felkapcs.Cseppen a láncolaj.Kattan a patent.Egy lendülettel besiklok két autó közé.Benyomom a képzeletbeli playgombot a fejemben.

http://www.youtube.com/watch?v=iPtqKUO958c&feature=related

Nincs már más - csak a száguldás.Minden mozdulat duplán kiszámítva.Jót tett a téli üzemmód - sosem voltam még ilyen formában.Lámpa-kanyarodósáv-zöld-bemelegítő egyenes.Nem kell különösebb erőfeszítés tartani a 40es tempót.Át a főúton az Egyetemhez.Ott jó kis emelkedők vannak.Siklás felfelé, alig lihegek a tetején.Ez kevés.Több kell.Irány a város másik vége.Utcákon át.SUV kivág elém - semmi pánik egy kis fék - éppen hogy ne menjek neki.Nem megyek utána - csak éppen arra megyek amerre ő.Átvágja magát a kocsisoron és meglép jobbra.Én tovább balra.Az endorfin és adrenalin keveréke befröccsen a véráramba.Semmi harag, semmi kapkodás.Minden a helyén forog...
Megmásztam majdnem az összes emelkedőt.Nem is.Nem mászás volt az.Mentem fölfelé mint egy ágyúgolyó.Lábaim mint valami elszabadult dugattyú.Ez valami nagyon finom érzés, mintha nem is volna gravitáció:)Egy évvel ezelőtt nem is sejtettem, hogy ez majd ilyen érzés lesz.