Millenáris Park, Szent István tér, Belváros új főutcája, Gödör, Kopaszi Gát, Szabadság tér, Balatonfüredi városmag rehabilitáció, Gyula városközpont rehabilitáció, Kiskörút átalakulás, Kálvin tér metamorfózis, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Mi bennük a közös? Élhető terek (lesznek), és tájépítészek (is) tervezték őket. De nemcsak ezeket. Balaton törvény, Vásárhelyi terv, Agglomerációs törvény, Szigetközi problémamegoldás és még sok egyéb kisebb (kerti, parki, köztéri léptékű) és nagyobb (városi, kistérségi, regionális) terv született a szakmánkban. Mértük, hogy hogyan változott Budapest zöldfelületi aránya, tudjuk hány egyedi tájértéke van az országnak, helyreállítottunk számtalan kastélykertet, humanizáltunk városközpontokat. Csupa csupa olyan dologgal foglalkozunk, amiben a CM közössége is lépett, ami iránt érdeklődik, amiről beszélt.
Ha kíváncsi vagy rá, hogy mit csinál egy tájépítész, ott a helyed a FUGA-ban 2010. május 6-án vagy az azt követő három hét valamelyikén. Gyere el, csodálkozz ránk, örülj velünk!
beharangozó (beágyazható) klipp itt:
http://www.youtube.com/watch?v=GuK-dUlx9Y0
Hozzászólások
nekem még mindig túl emberközpontú, amit csináltok, de ez egyéni ízlés, tudom, hogy az elsődleges cél a kényelem, aztán a jön csak a természetközeliség. Távol álljon tőlem, hogy a kertészettel keverjem a tájépítészetet, de én akkor lennék boldog, ha hasonló filozófia nyerne teret, mint a japán és kínai kertekben. Itt is, a belvárosi főutca tárgyalásánál, a többiek is soknak találták a betont (http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20100423/foucca).
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
A "beton" - igazából mészkő és gránit - valóban sok, viszont egy ilyen terület terheléshez van igazítva. Ez mindig nagyon kényes dolog - a hely igényéhez igazítani a terveket. Gondold el: ezen az utcán SOHA nem volt még fa! Most van! Ha láttál már belvárosi közmű alaptérképet, ismered a közmű védőtávolságokat, akkor azon csodálkozol, hogy mindez hogyan lehetséges. Továbbá gondold el: mi lenne a zöldfelületekből egy hónap alatt egy ekkora terhelés mellett. Ami viszont történt: napi 600ezer autó helyett napi néhány ezer helyi közlekedőre redukálódik itt a gépjármű forgalom. Szerintem ez eredmény :-) köszi a véleményt! Én igazán kiegyezem azzal, ha amit csinálunk az mások szerint is emberközpontú :-) Egyébként én úgy látom, hogy a kortárs tájépítészet filozófiája nagyon rokon a japán tradicionális kertművészettel, ami mindig egy nagyon bonyolult, többrétegű jelentéstartalmat hordozó filozófiai mű, amelyben minden kőnek, minden elrendezésnek kontextusa van és abban a kultúrkörben ebből a tér-történetből úgy olvasnak, mint egy könyvből. Egy zen kert példának okául - lehet - hogy egyetlen növényt sem, hanem csak köveket tartalmaz, amelyekben a gereblyézett gyöngykavics a folyót (átvitt értelemben az idő sodrát), tipegőket (átvitt értelemeben a japán szigetvilágot), fallikusan feltörő kőoszlopokat (átvitt értelemben a világformálásra utaló jeleket), lukas köveket (átvitt értelemben teremtés szimbólumot) satöbbi satöbbi tartalmaznak. A fő utca projekt ugyanúgy tele van finom utalásrétegekkel, többértelműen olvasható szimbólumcsoportokkal, amiben az a jó, hogy mindenki másra asszociál velük kapcsolatban.
táj = kultivált (művelt), humanizált (emberiesített) természet.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Örülök, hogy egy tájépítész hallatja a hangját, ez az a művészet, ami mostanában a legjobban mozgatja a fantáziámat. Talán elvezet olyan kérdésekhez is, mint hogy miért azt nevezzük természeti környezetnek, amihez ember nem nyúlt? Néha úgy érzem, hogy a táj humanizálása egy ideje öncélú/homályos indíttatású, mintha maga a természettől való eltávolítás lenne a cél, nem pedig egy olyan környezet teremtése, ahol jól tudjuk magunkat érezni
Pillanatnyilag gondolatokat halmozok, a terebélyesedő offolásért pedig elnézést kérek a biciklisektől, de ha tudsz mutatni egy tájépítész fórumot/közösségi oldalt/blogot/linkgyűjteményt, szívesen beleolvasnék/kérdeznék.
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Hogy egészen pontos legyek, a "táj humanizálása" a tájfogalmunk szerint tautológia, hiszen a táj szóban benne foglaltatik, hogy egy humanizált terület. ugyanebből a logikából kifolyólag értelmetlen szóismétlés a műemlékesek által életre hívott "kulturtáj", hiszen a fogalomból következően minden táj kulturtáj. Kérdésedre visszatérve az ember megszünt természeti lény lenni, mikor megszünt kizárólag a természet törvényeinek magát alárendelni, és létrehozta a civilizációt, amely során a maga változó szempontjai szerint a maga képére kezdte el formálni a természetet. Vagy mondhatnám azt is, hogy amint a paradicsomból való kiüzettetést választotta cserében a tudás keserű almájáért. Nem véletlen, hogy a geológusok napjainkra tudományos alapokon beszélnek arról, hogy napjainkra a földfelszín oly mértékű átváltoztatása történt meg, ami indokolja egy új földtörténeti korszak, az antropocén fogalmának bevezetését. A tájépítészet lényege egyébként egy neves kollégánk megfogalmazása szerint az, hogy az ember és természet közötti kapcsolatokat újjáépítse. Üdv: b.s.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
A hazai tájépítészek nagy része a Mőcsényi-féle iskolán nőtt fel, ahol a táj kultúrtáj és a tájkapacitás a elsősorban vagy kizárólag tájképi értékhez kötött. Más iskolák szerint a táj egy funkcionális egység, melynek részei az edafikus (esetleg klimatikus adottságokhoz is kötve) és biotikus elemek és taxonómiai szintje (nagyságrendje) az egyes élőhelyek/biotópok felett van. A táj jellegétől függően vannak antropogén elemei vagy nincsenek. A tájkapacitás ebben a megközelítésben is többféleképpen értelmezhető, lehet az biomassza produktum vagy társadalmi haszon termelő képesség.
(Levezetésében a Mőcsényi-féle tájfogalom is tartalmazza a funkcionalitást, de abban a társadalom-természet interakció feltétel nélkül kitüntetett szerephez jut. Vannak tipizáláson alakuló tájbesorolási rendszerek is, amelyek a funkcionális megközelítést levezetésükben sem alkalmazzák.)
Inkább tájpotenciálhoz, semmint tájképhez kötött, vagyis a táj vizuális megjelenése fontos, de nem mindig elsődleges. Van azonban egy sokkal fontosabb különbség a geográfusok tájértelmezése, és a miénk között. A geográfia ugyanis tájakra, mint egymáshoz hézagmentesen, de átfedés nélkül illeszkedő területegységekre tekint, amit geológiai, morfológiai, vízrajzi, növényzeti, stb tulajdonságokból vezet le (ld. Kistájak katasztere.) az ember tájformáló erejének, kulturális rétegeknek kevés jelentőséget tulajdonít. Ezzel szemben mi úgy tartjuk, hogy ez az egyik legfontosabb viszonyrendszer, a tájak pedig lehetnek egymással átfedőek. Példának okául Tokaj-hegyalja, amely a geográfia osztájozás szerint 3-4 kistájon terül el, szerintünk egy legalább 600 éves szerves egység, amelynek 300 éve önálló rendtartása, belső törvényei és technológiai egyöntetűsége alakult ki, ami a mai napig ott van lenyomatként ebben a tájban. Ugyanígy beszélünk Duna tájról is, amit a geográfiai osztályozás szintén nem azonosít.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
A geográfiai besorolásra gondoltam, mint leginkább tipizáláson alapuló rendszerre, és a harmadik, rendszerszemléletű (ökológiai-társadalmi-gazdasági) besorolást tartom a legcélravezetőbb munkadefiníciónak. Személy szerint én is hasznosnak tartom a tájak átfedéseinek elfogadását, pont a rendszeralapú megközelítés miatt. Ahány rendszerképző tulajdonság, annyi táji taxonómia határozható meg. Ahány táji taxonómia, annyi lehetséges átfedés.
Szerintem nincs primátusa az elsődleges (természeti) vagy másodlagos (antropogén) tájalakító tényezőknek. Az előbbi nem hiányozhat, az utóbbi igen, de az utóbbi hatása lehet nagyobb, mint az előzőé. Eszerint azonban lehet tisztán természeti táj, még akkor is, ha Európában igen ritka az érintetlen, elsődlegesen természeti táj.
"Természeti táj" természetesen van, de mi úgy gondoljuk, hogy ennek az a definíciója, hogy olyan táj, ahol az antropogén hatások (még) limitált mértékben jelentkeznek. Természet az, ami nincs. Gondolj a Himaláján eldobált üres oxigénpalackokra (hullákra), az arktiszi jégből kianalizálható kemikáliákra, a mélytengeri ráják májából kimutatott DDT-re, vagy Lovelock molekula azonosító szerkezetére, amelynek segítségével egy ausztráliából elindított speciális molekulacsoportot tudott kimutatni anglia légköréből 1969-ben, vagy arra a rádioaktív háttérsugárzásra, amelyet az 50-es évek kísérleti atomrobbantásai után a teljes földi légkörben megemelkedett, vagy csak arra a CO2 koncentráció emelkedésre, amelyet egyre inkább a 300 éves ipari forradalom hatásaként (azaz antropogén hatásként) azonosítanak. Szerintünk sincs primátusa a természeti vagy az antropogén tájalakító tényezők közül egyiknek sem, mi csak annyit állítunk: az antropogén hatás minden tájban (ilyen - vagy olyan százalékban jelen van) Innentől beszélünk természeti-, termesztő( rurális), ipari-, urbán (városi)tájakról.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Érintetlen természetről tényleg nem beszélhetünk, de a természet (szukcesszió, körfolyamatok) mégiscsak több nagyságrenddel nagyobb mértékben járult hozzá életfeltételeink megteremtéséhez, mint amennyivel az ember hozzájárult a társadalom működési feltételei lerontásához, megszüntetéséhez. Ha belegondolsz, a légkör összetételének antropogén megváltoztatása mennyiségi és minőségi értelemben is eltörpül például a szárazföldi élet megjelenését lehetővé tevő természeti eredetű légkör-összetétel változással összevetve. A sors iróniája, hogy ez a kis változás is elég ahhoz, hogy civilizációnk távlati fennmaradását kérdésessé tegye.
A kérdés megnyugtató megválaszolásában pedig a tájvédelemnek és -gazdálkodásnak kitüntetett szerepe van. Kell annyi természeti táj, valamint annak funkcióit legalább részben ellátó rurális táj, hogy a társadalom és gazdaság ökológiai létfeltételei megmaradjanak, ezt pedig a szűkös és szűkülő, csökkenő funkcionalitású élő vidék tájaiból kell kisakkozni, a városi tájaknak pedig kellően vonzóvá kell válniuk, hogy a civilizáció szétfolyását csökkenteni lehessen, lehetőség szerint korlátozott természeti (pl. hőmérséklet-szabályozási) funkciókat át kell venniük, és fel kell készülniük a változó éghajlatra és közvetett hatásaira.
A fenti kérdéskörre egy pillanatra visszatérve a társadalom számára haszontalan természeti táj valószínűleg nincs, ugyanez nem mondható el az ember által átalakított tájakról, depressziós térségekről, felhagyott bázisokról.
(Csak a hangsúlykülönbségek okainak megvilágítása érdekében írom, alapvetően egyetértve.)
abszolút nincs vita közöttünk: én is így látom.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
igen, ez az utóbbi, a wikipediás szócikken is olvasható meghatározás nekem is tetszik. A tájat azonban mi geográfusok általánosabban definiáljuk, és el tudunk képzelni, sőt definiálni nem kultúrtájat is.
Az ember természeti nem-lénységére vonatkozó definíciódat elfogadom, de ebből nem következik az, amit a természetől való öncélú eltávolodásnak neveztem fentebb
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Anno azt a wikipedias szócikket is én kezdtem el írni, jó olvasni, hogy visszaköszön. Hogy megvilágítsam az eltávolodást, be kell idéznem Mőcsényi prof-ot, aki az egyik szokásos elkalandozásokban gazdag óráján mesélt nekünk arról, hogy nemrégiben olvasott egy többkötetes művet a kaszálásról, amit a Humbold egyetem egyik professzora írt. Kérdezte tőlünk, ki tud kaszálni? Hárman, vidékről jött parasztgyerekek boldogan (és ma már mondhatom: nagyképűen) nyújtottuk a kezünket a 40 fős hallgatóságból. Mondta, hogy 20 éve az arány még 50%, 40 éve 80% volt. Majd idézett a könyvből valami ilyesmit: együtt élni a természettel csak képes igazán, aki még tud kaszálni. Nos az én nagyapám még tudott. Apám is. Én most már szerényebben azt mondanám: tanulom. Nemcsak a Helyes mozdulatasort, hanem a Helyes időpontot, a nedvességtartalmat, a terepet, a fenést, az erőbeosztást, a csendet. Ma szerinted hány motoros fűkaszás néz ezért hülyének? Hát így..."Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Hadd üssem bele picit az orromat. Amik itt elhangzottak eddig, az mind hiteles, elmélyült tudományra vall, amiknek a hozzászólók mestereik. És én nekem ez magas, mint tyuknak az ábécé.
De igen nagyon értékelem a szép tájakat, és kivételes szépségű és értékű tájak megőrzését előbbre tartom fontosságban, mint mesterséges tájépítést.
Nekem tájakról tájkép festmények is eszembe jutnak. Az egyik tájkép festészeti műfaj a pásztori idill, ahol általában egy kevés, pásztori, vidéki életet élő szereplőt mutat a művész egy elrontatlan, szűzi tájban.
A barbizoni iskola festői például azok, több más közül, akik ilyen tájakat mutatnak meg. Az a hangulat, amit ilyen képek teremtenek bennem, és emlékeim olyan valós tájakról is, ahol én jártam életemben, képesítik alap fogalmamat a tájról.
Mesterséges táj rendezés, vagy kert rendezés foglalja el a második helyet felfogásomban a tájról. Ilyen rendezésnek a legnagyobb művészei között tartom Capability Brownt.
Egy természetes, szép látkép megőrzésére, óvatosan tervezett ember alkotta elemekkel, a legkedvesebb példám Richmond Hill. Az ennek a tájképnek a védésére szolgáló erőfeszítések nem újkeletűek, és remélem, tartósak maradnak majd a jövőben.
Legtöbbször a múltban úgy lehetett tájat megőrizni, hogy nem nyúltunk hozzá. Manapság, a kevés megmaradt természetes táj miatt, sokszor már elrontott tájat kell szép tájjá építeni, míg természetessé azt újra építeni, az emberi terjeszkedés miatt, sajnos lehetetlen.
_____________________________
Ki nem állhatom a megalomániásokat.
Annyit azonban el kell mondani, hogy a barbizoni iskola festői olyan "bukolikus" tájakat festettek, amelyben nem kevésszer (mi több közvetetten szinte mindig) főszereplő az ember és az emberi tevékenység által formált táj, úgymint legeltetés, gabonatáblák, szőlőhegyek, történeti város sziluettek, satöbbi satöbbi (azaz a "mesterséges tájépítés"). Ráadásul éppen úgy a barbizoniak, mint Capability Brown tevékenysége is ugyanabból a "vissza a természetbe" sóhajból fakadt, amelyet az ipari forradalom gőzgépektől, szénportól, erdőírtásoktól, savas esőktől, szmogtól, sújtólég robbanásoktól kísért világa hívott életre. :-)
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Igen, az ember ott van valóban, s még ha a háttérben is, tagadhatatlanul, mint főszereplő. De hiszen ettől a valóságtól nem is tud megszabadulni.
Ugyanis a tájnak a képe az emberi szemen keresztül felfogott, és emberi tolmácsolással megosztott látvány, az ilyen természethez visszavágyódó művészek festményein.
Hogy finomítsak, nálam nem feltétlenül csak barbizoni bukolikus tájképek ébresztenek hasonló romantikus vágyat, hanem azok közül is, és általában is, az elrontatlan, természetes tájakat mutató képek.
Még ha van is rajtuk emberi tevékenység, például korsóval víz merítése a forrásból, vagy kis legelő nyájnak a vonultatása, azokat a tájképeket szeretem a legjobban, amelyikeken nincs látható emberi átformálása annak a tájnak.
Tudom, még egy kikopott ösvény, lelegelt fű is látható nyoma az embernek, de szeretném tettetni, hogy nem minden tájképen kell legyen ilyen. Amelyiken meg van, attól az még nem egy tönkretett, elpusztított természetet mutat.
S lehet is azoknak közepén akár az ember, mert embergyűlülő mégsem lehetek, bár jól tudom, általában mindenhol pusztít az ember, ahol csak megjelenik.
Ahol nincs ember, például Io-n, a Jupiter egy fantasztikus tájú holdján, az a táj nekem hideg és steril. Bár csodálom, de nem izgat, nem érdekel. A táj végül is földi táj, az ember-látta táj, és az embernek ott kell ahhoz a látáshoz lenni. És ott is van: otthon.
Én értékelem és köszönöm a szép munkádat.
Emberek itt is, ember-befolyásolta táj itt is, de mégsem pusztították el a környezetet, a szép természetet mégsem rontották el:
Camille Silvy, Folyami Látkép, fénykép, 1858
http://www.vam.ac.uk/images/image/32478-popup.html
_____________________________
Ki nem állhatom a megalomániásokat.
az egy érdekes kérdés, hogy mikortól mondhatjuk a marsra, a holdra, a vénuszra, vagy az io-ra, hogy "táj", mármint a tájépítész definíció alapján. Nos a holdra már megszámlálhatlan szonda, a marsra is meglehetősen sok, a vénuszra is egy-kettő, az Io-ra pedig elébb a galileo, most meg a plutó szonda közelít. Közvetlenül, vagy közvetetten e helyszíneken már ott vagyunk, megkezdtük azok "tájjá" történő átértelmezését. :-)
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Örülök, hogy a táj definiáltatott, úgyis mint a művészet, melynek feladata az ember és a természet közti kapcsolat újjáépítése. Ezt hogy tudnád Budapest példáján szemléltetni, feltéve, hogy a tervezés során más szempontokat nem kell figyelembe venni? Elnagyltan szólva, milyen Budapestet terveznél, ahol a kényelmi szempontok mindenhatóságát a fenti értékrend veszi át?
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Először is mindig kell más szempontokat figyelembe venni: ez az ökológia lényege, azaz minden mindennel összefügg, és ezek a kapcsolatrendszerek feltételezik, hogy te figyelsz rájuk, más különben csak az íróasztal fióknak dolgozol.
De még ezekkel együtt is Budapestnek óriási sansza lehetne az ember és természet közötti kapcsolat újjáépítésében több vonalon is. Gondolok itt a rozsdazónák olyan irányú átalakítására, ahol a rekreációs-sport-kulturális intézményi vonal lehetne erősíthető. Gondolok itt az arra alkalmas inaktív felületek (villamossínek és vasúti vágányok közötti területek, lapostetők, burkolt patakmedrek) biológiai aktív felületté történő átalakítására, a városi mezőgazdaság meghonosítására. Gondolok itt az épületek energetikai kibocsátásnak csökkentésére, ami geotermális, szél, víz (Duna), nap energiával egyaránt nagyságrendekkel növelhető. Gondolok itt a decentralizált városi struktúra kiépítésére a mostani egycentrumú helyett, ahol élesen elválik a munkahely és a lakóhely, nő az ingázási távolság, ezáltal romlik a levegőminőség. Gondolok itt a kisvízfolyások és a Dunapartok revitalizálására, vagy a szennyvíztisztítás mostani gigantomán módjainak átgondolására. Gondolok itt az "épület nem nője túl a fák lombkoronaszintjét" elv érvényesítésére, Gondolok itt a zöld gyűrű "izé" helyett, a városi zöld mintázat sűrítésére, ami közel van a felhasználóhoz, ami mellett jó lakni, ami kondícionál. Gondolok itt a "világváros" idea elvetésére az "élhető város"ért cserébe. Gondolok itt a vízfej lebontására, ami csakis a vidékre áttett fejlesztési hangsúlyokkal érhető el egy olyan országban, ahol a fiatal lakosság 60% még mindig a fővárosba vágyik. Gondolok itt a budapesti agglomerációban, mint szövetségben való gondolkodásra egy béna főváros és leizélt alvóvárosainak csatái helyett. Gondolok itt korlátozásokra, jogokra és ezekből generált bevételekre, amelyek fenntarthatóbbá teszik a működést. satöbbi, satöbbi...
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
szigorúbban vetted a "más szempontokat", mint én, pont ilyen ötletekre gondoltam. Ezek olyan dolgok, amiket az emberek elképzelni sem tudnak, hisz még látványterven sem látják, nem hallanak róla, evidensnek veszik a jelenlegi állapotot. Különösen felfigyeltem "a városi zöld mintázat" című részre, ez nagyon fontos lenne a mindennapi élet szempontjából. Ellenható erő az autópályák és parkolók igénye, valamint hogy lényegesen olcsóbb egy nagy pázsitot karbantartani, mint egy kertet, sok fával, cserjével, neadj'Isten virággal. A rongálás, szemetelés miatt igazából mindezt civil erőből lehetne csak fenttartani, erre pozitív, bár elszigetelt példákat látni a budai lakótelepeken. Talán a közterületekhez kéne "köz" is, emberek, akik magukénak érzik.
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Ma láttam a kiállítást. Az látszik, hogy nagyon belterjes a szakma, hasonló megoldásokat találtam midnenütt. Soknak találtam a burkolatot, formaként az egyenest és a derékszöget, de láttam üdítő ellenpéldákat is. Amellett örülök, hogy nagyon sok olyan dolog megvalósulását láthattam, aminek örülök, olyan dolgok kárára, amiket viszont nem akarok látni magam körül. Remélem, belakják az emberek ezeket a közterületeket ahelyett, hogy a lakásukba gubóznának be vagy kimenekülnének a városból, és még többet akarnak...
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Örülök, hogy megnézted és köszönjük a véleményt. Ami az általad negatívumként sorolt dolgokat illeti, nekem az a véleményem, hogy a városi közösségi terek esetén (amelyről a kritikád elsősorban szól) vannak olyan megkötöttségek (közművek, terhelés, áttaposás, parkolás, fenntarthatóság, funkcióintenzitás, közlekedési irányok, megközelíthetőség stb.) amelyek miatt a sok burkolat adott esetben indokolt. Városi közteret a legeslegnehezebb tervezni, ez meggyőződésem. Annyiféle a használati igény, az érdek, a tulajdonos, a használó, a terhelés, amely egyetlen más épített elemre sem igaz. Az sem mindegy például, hogy ez alépítményében lélegző, vízáteresztő, vagy szigetelt, ahogyan az sem, hogy a mintázat, dizájn, forma ki tud-e lépni a falanszterből, tud-e többletartalmat, esztétikai minőséget belevinni a térformálásba.
Formaként az egyenes, a derékszög tulajdonképpen egy korlenyomat, illetve bizonyos városi helyszínek igénylik a szerkesztettséget. Ízlés kérdése, hogy ez kinek tetszik és az idő dönti el, hogy ezek az architectonikusabb művészeti koncepciók mennyire lesznek időtállók. Néhol a környező épületek kontextusa is közbeszól (illeszkedni akar a tájépítész adott esetben az építész épületkoncepciójához), néhol pedig tudatosan felvállalt alkotói hitvallás, hogy a városba "ne hazudjunk természetet", vállaljuk fel a vonalszerkesztésben, hogy ez egy épített környezet, amelyet történetesen növényzettel, vízfelülettel teszünk elviselhetővé. Ilyen értelemben sokféle irányzat létezik a szakmán belül (minimalista konceptualizmus, történeti konceptualizmus, organikus konceptualizmus, moduláris konceptualizmus posztmodern, neomodern, architektonikus, tájképi konceptualizmus) ezért nem állítanám, hogy az egyébként létező belterjesség okán jutnak hasonló formai megoldásokra az egyes alkotók. A belterjesség oka, hogy meglehetősen csekély a száma a folyamatosan praktizálóknak (mármint más szakmákhoz viszonyítva), ezt azonban mi néha előnyként értékeljük, mert sokan ismerjük egymást, tudunk egymással összefogni, és ez a kiállítás szervezése kapcsán kimondottan jó érzés volt. (A kiállítás 3 milliós költségvetésének 3/4-ét a kiállító cégek rakták össze egyetlen kör emailt és egy személyes beszélgetést követően. Társadalmi munkában, szakmabeliek gyártották le az arculatot, szerveztek le konferenciát, dobták össze az ehhez szükséges technikát, kiadványt, intéztek sajtót, befizetést, készítettek promovideó anyagot, animációt és szerkesztették saját tablóikat, csináltak performanszot. A kiállítás előtti éjszakai installáción csaknem 20 kolléga lógott a szeren, hogy a megnyitóra készen legyünk egy segélykérő sms után. A folyamatban mindenki ingyen dolgozott, sőt fizetett azért, hogy ingyen dolgozhasson, első szóra kész volt tenni, amiben tudott, abban segíteni. Én erre azt mondom: a mai magyar valóságban, ahol a kalákát egyébként törvény bünteti, ez egy csoda. Ilyen értelemben a belterjességünknek mérhetetlenül örülök.)
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Belterjességetek!
"...minimalista konceptualizmus, történeti konceptualizmus, organikus konceptualizmus, moduláris konceptualizmus posztmodern, neomodern, architektonikus, tájképi konceptualizmus..." :-)))
Érdemes minden szakmában odafigyelni néha a naiv oldalra, hogy mit mond az utca haragvó embere:
Terhelés
Járdalapoknak, járólapoknak a terhelése viszonylag könnyen felbecsülhető vagy jó megközelítéssel kiszámítható a tapasztalt gyalogos forgalomból, és biztonsági ráhagyással jól méretezhető az olyan burkolat.
Mégis, a Móricz Zsigmond körtér viszonylag új járdaburkolata már régóta kirepedezett. Azt sem látom, hogy a tervező miért választott ilyen síma anyagot, ami nedves időben rendkívül csúszós és veszélyes.
Én azt hiszem, hogy önmegvalósítási céljuk elvakít sok tervezőt, és kicsinyes rögeszméjük az üres koncepciójukkal eltéríti őket a cél rendes megvalósításától.
Az egyenes, a derékszög egy korlenyomat.
"...bizonyos városi helyszínek igénylik a szerkesztettséget."
No, és hol a görbe vonalzó? Az is nyújthat szerkesztettséget. :-)
A körtéri aluljárók lejáratainak éles sarkai, azok a kirepedezett, levált burkoló lapjai és a kilátszó nyers beton... Túl olcsó, és azért túl drága ez a túl konceptualista és időt alig álló, silány terv.
A városba ne hazudjunk természetet. (Alkotói hitvallás!)
Vegyük először a természetet. Építsünk erre az adott természetre kis tetszetős kunyhókat nádfedéllel, muskátlis ládákkal a zöld falu liget köré. Bújó ösvények kanyarogjanak a lombos fák alatt és kis mívesen ácsolt fahíd íveljen át a csörgedező patak fölött.
No, aztán a megnövekedett lakosság, a beköltözött nagyipar és kamion forgalom miatt avassuk hivatalosan ezt a kis falucskát most várossá.
És azzal egy csapásra fejezzük is be a hazudozásainkat. Nincs, és nem lehet ott természet. A patakot le kell betonozni és a falu liget autó parkoló lesz. Természetesen konceptualista nyers betonból lesz minden. :-(
Vonalszerkesztés? Az egyeneseket jelent, mivel vonal = egyenes. Főleg, két egymást feltétlenül hegyes szögben metsző vonal. Mint modern bútorok sarkai, alacsony asztalé, ágyé. Csak rúgj beléjük az érzékeny sípcsontoddal mindig. :-)
Néhány figyelemre méltó pont az emberi és barátságos angol környezet stílusból:
Időt álló, igényes kivitelezés. Természetesen lekerekített, plasztikus formák, rusztikus felületek.
Nem hivalkodó, mindenkor alul komponált, szerény küllem.
Meleg, harmonizáló és kellemesen kontrasztos színek. Vöröses, barnás, sárgás, sötétebb-világosabb téglák, natúrra pácolt faléces vagy kőfal kerítések, krém-fehér falak és párkány mázak, masszív fekete vasrácsok, falon kúszó növények, fagyal szegély.
_____________________________
Zsebembe egy üveg jó Kinizsi. Malterlapáttal nyitottam ki. Hukk...
A haragvó utca emberének figyelmébe:
1. A Móricz Zsigmond körtér mostani burkolatait egy építész (Turányi Gábor) tervei alapján alakították ki. Az ott alkalmazott édesvizi mészkő burkolat ellen az egyetlen kikelt kritikus a TÁGSZEM (TÁjépítész Gondolkodók Szellemi Műhelye) c. civil formáció volt. Mindazonáltal a tervek - szokás szerint - csak félig valósultak meg és mindazonáltal Turányi terveinek köszönhetően a körtér 90 éves történetében először történt növénytelepítés a tér déli oldalán. (A mészkő burkolat egyébként az akkori metró elő-felszínrendezés egyik kivitelezési tendergyőztesének, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt-nek volt a lieblingje.)
2. Ébresztő van! Az a "kis falucska" csekély 120 éve iparosodott nagyváros, amiből bajosan lehetne ismét egy csapásra falucskát varázsolni. Az egyetlen szakma, amely tervszerűen foglalkozik lebetonozott patakok rehabilitálásával, mérnökbiológiai módszerekkel történő helyreállításával, az a tájépítészet. Tehát a haragvó utca embere rossz helyre címkézi sorait: tessék vele megtalálni a vizes, közműves és az építész szakmákat. Azt hiszem egyébként, hogy egy II. kerületi Ganz Mávag területen közparkot (érted: acélgyárból parkot!) létrehozók, akik mindezt két óriási (sosem volt) vízfelülettel toldották meg, azért jogosan mondhatják nyíltan bárki szemébe, hogy itt azért felejtsük már el a görbe vonalzót, mert nem akarunk ide természetet hazudni, sőt ezzel a szerkesztettséggel mintegy finoman utalni akarunk a Millenáris helytörténeti előképére, talán még egy barbizoni festőiskola rajongónál sem csapja ki a biztosítékot :-) Úgy tűnik a használóknál nem csapta ki mert töretlen a látogatottság. Azt is hiszem, hogy a Nemzeti Színháznak indult Gödör romjain, mint szerkesztett adottságon is el kellett felejteni a görbe vonalzót, kaptak is rendesen a tervezők hideget-meleget (míg meg nem nőttek kicsit a fák) és a haragvó utca embere egy csapásra elkezdte szeretni és használni a területet, pedig egyetlen görbe vonal sem született.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Mellékszál, de szerintem a Millenáris és a Gödör egyáltalán nem sikertörténet. Mindkettő afféle lokális monopólium: nincs a környéken más placc, így odaszorultak az emberek. Nehezen hiszem, hogy bárki szerethetné ezeket a helyszíneket.
Na ezt most jól megkaptam! :-)))
Szerencsére az én haragvásom nem durva és vak dühkitörés. Itt, az csak nyűgös zsörtölődésem és morgolódásom az általánosan modernnek nevezett, rosszul megválasztott anyagokból és uralkodóan szögletes és egyenes geometriájú formatervek alapján épített dolgok miatt.
Ehhez a vesszőparipámhoz ragadva még egy kicsit, én csak váltig ragaszkodok a görbe vonalzóhoz, vagy legalább a rádiusz sablonhoz ha a körző már ki lett dobva, a sarkok lekerekítéséhez. :-)
Ezzel egyidőben jár eszemben a nagyszerű tégla, amilyenből kerekített sarkút, kemény és tartós klinker fajtát, sötétebb-világosabb színűt lehetséges gyártani. Ilyenekből épített, lekerekített sarkú utcai bútorzat, mint például fél magas falak, növény ágyások lábazata, járda kövezet, melegebb és barátságosabb színű lehet sok más anyagból épült hasonlóknál.
És azzal máris egy lépéssel közelebb kerülhetünk az idealizált, természetes környezethez, ami vágyainkban és a valóságban is, nagy iparvárosokban is falusi lehet. A téglával ember közelibb máris a táj, mert a tégla bele olvad a természetbe. Barnás színű mint a fa kérge, ami ott nől mellette, és kiválóan harmonizál a zöld lombbal és minden növényzettel.
A haragvó utca embere nem is szegez igazságtalan vádakat éppen egy olyan értelmes és nyílt alkotónak amilyen te vagy. :-) Különösen nagyra becsülöm az újbudai helytörténeti és építészeti tevékenységedet, amiről más fórumokon értesülök.
A Körtér említett sajátságáról nem tudtam. De a Szent Imre szobor középső füves területéről tudom, hogy az nagyobb volt és virágos is, régebbi korokban. Hampage oldalain a Gomba helyén medence vagy kis tó is látszik egy képen.
Szóval, bocsi, hogy nyafogtam, semmi személyes. Ám nem garantálhatom, hogy még a jövőben nem fogok! :D
_____________________________
Zsebembe egy üveg jó Kinizsi. Malterlapáttal nyitottam ki. Hukk...
Természetesen megértem a való világban alkotó tájépítészek szempontjait, tudom, hogy én a legteljesebb idealizmus és egyéni ízlés kényelmes páholyából beszélek, mindamellett szeretném, ha az általam felvázolt vélemény is egy lenne a sok közül, amit figyelembe vesztek, és remélem, nem is vagyok egyedül.
Megértem a városi tér kényszereit is, és tudom, hogy én könnyebben merhetek nagyot álmodni, mint aki meg is valósítja a terveit, azért mégis úgy érzem, a szükségesnél sokkal jobban eltávolodik az építészszakma a természetestől. Az előtérben kiállított könyvekben is megdöbbentett az a bizarr, mindentől idegen formavilág, amit úgy látszott a mainstream képvisel a házépítésben.
Tudom, hogy az emberek többségének a legfontosabb szempont, hogy ne legyen sáros a 20-30000 forintos lakkcipője, vagy hogy mindenhová autózhassanak, és ezt ki kell szolgálni, amellett kívánom, hogy egy adott szemlélet kiszolgálása mellett legyen lehetőségetek a szemléletformálásra is.
Reményt keltő például, hogy az emberek mennyire szeretik a Gellért-hegyet, amelynek parkját elsősorban természetföldrajzi kényszerek alakítják (bár a közbiztonság ne lenne olyan riasztó). Hogy Újvidék központjában a Dunaparton nem hogy rakpart nem fut, a vár alatt semmit nem kezdtek a természetes parttal, a túloldal pedig sétálós, kávéházas kialakítású. Ismét és mindig felhozom a távolkeleti kerteket, amelyek a valóságnál is intenzívebb, miniatűr és összesűrített természetet hoznak akár 30 négyzetméterre is, míg a mi legnagyobb tereink is egy nagybani botanikus lerakatnak tűnnek a "parcelláikkal".
Összefoglalva úgy érzem, a mai városi teret egy olyan közösség alakította ki, amelynek alapfilozófiája a természet igába hajtása, legyőzése volt (nem csak itt, nyugaton is), és ha a természettel való együttélés igénye lenne az általános szemlélet (ami felé már tettünk lépéseket az elmúlt évtizedekben), egészen máshogy alakítanánk a teret, ahol élünk és dolgozunk. A tájépítészet, mint a legkompetensebb szakemberek társasága annyira sokat tudna segíteni abban, hogy egyáltalán elképzeljük, milyen lenne.
http://www.youtube.com/watch?v=Vo9dYkH9pNI&feature=related
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Kedves Gergely! A világ nem annyira egyszerű, hogy a tervező tervez, és kivitelező kivitelezi. Először is: egy tájépítész a mai Magyarországon a lehető legkisebb eséllyel pályázázik arra, hogy akár egy köztéri, akár egy közparki területen generál (irányító) tervezőként tudjon megjelenni. A lapokat sokkal hamarabb leosztják óriásvállalatok és mérnökirodák között. A mai magyar valóságban egy közterületi projektben a utas-közműves cégek diktálnak (sejthető mekkora érzékenységgel az esztétikum, zöldfelületek, városökológia iránt). Egy Móricz Zsigmond körteret például 30 mérnöki szakág tervez. Ebből a 29. kötet az építész tervezőé, aki az első a mérnökcsapatban, amely már esztétikumban is gondolkodik. Ökológiában még ő se. A harmincadik, a resztli a "zöldesé". Egy ilyen folyamatban egyáltalán tűzoltani is fegyvertény, mert az adott problémát már csak akkor lökik elénk, amikor már rég elhatározódott, aszfaltba és betonba öntetett, hogy hol mennek a közművek, a villamos, az autó, a forgalomtechnika, a tűzoltó, a gépészet, és még sorolhatnám.
Sokat tudnánk segíteni, így van, azokban a kérdésekben, amiket emlegettek. De a sorban mi egyenlőre az utolsó helyet foglaljuk el és ebben a társadalomnak óriási a felelőssége.
Tehát a jelenlegi felállás egy köztér esetében: az utas közműves szakág rángat mindenkit, a tájépítész altervezői státuszban tervez, a kivitelező meg végez (sokszor megkérdezés nélkül, tervet felülbírálva, rossz minőségben, saját anyagi érdekei szerint.) Nincsenek tájépítész műszaki ellenőrök (mert a Minisztérium illetékesei szerint erre nincs szükség. sőt újabban már - gyorsító csomag - tervekre és engedélyekre sincs szükség, mert az akadályozza a politikát abban, hogy gyorsan elköltse az eu-s pénzt. Minőségről egy közbeszerzésben egyáltalán nem esik szó csak árról. Ellenőrzésről sem.) Itt tartunk.
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga
Úgy látom, sikerült felbosszantanunk, pedig nem győztem hangsúlyozni, hogy megértem a realitásokat, nem rovom fel idealista igényeim megvalósulatlanságát, főleg nem nektek. És tetszika gödör, és tetszik a Millenáris. A társadalmi felelősségről való véleményedről viszont szívesen hallanék többet, talán le tudom bontani az egyéni felelősségemre
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?