Reggel be,
út közben kesztyű fel,
hoppá, a jobb fele nincs meg.
Kár érte, szerettem.
A megmaradt felét a zsebembe gyűrtem,
majd ráfordultam az Óceánárokra.

Szokásos rutin a kiskörútig.

Szabihíd előtt a sávon, index nélkül
jobbra kanyarodót találtam a nyakamon.
Lehet, hogy a holt terében voltam?
"Engedem, hadd menjen..."

Hídon át, sikátoron le,
tilosban balra, kétszer is, (ejj!)
gyárba be, (lakat, ajtók, lépcsők,
lift, ajtók, tükör, tálca, függöny,
víz, hab, víz, törlés, ruha,
ajtók, csipogás, kollégák, reggeli)
= napi rutin.

Délután elcsípett telefonbeszélgetés a folyosón:
- Bicajjal jöttem be és hallod,
esik rendesen, nem tudom, hogy megyek haza.
Arcomon mosoly.

Esőnadrág, kamásli, esőkabát.
Fekete mind.
Olyan vagyok, mint egy nindzsa,
csak ne suhogna annyira.

Nincs kedvem beszorulni a Kálvinon,
Nincs kedvem elterelődni a Dob felé,
Inkább lazára engedem az idegeim,
és megyek a gyászon, lassan, Zenben.

Előttem a hölgy poncsóját szép nagyra
puffasztotta a szél,
- Szép vitorla! :)
És elmegyek mellette, had küzdjön,
Lejjebb szerel valaki tökig ázva,
- Helló, kell segítség?
- Már nem, kösz, csak a láncom szakadt el!
Oké, húzok is tovább, Árpádon át.

Váci Teszkónál skidből seggre,
- Jól van fiatalember?
- Persze, köszönöm, minden rendben!
rakom tovább, szúrt seb a tenyéren,
kár azért a kesztyűért, szerettem,
és most jól jött volna.

Nézem a cateye-t, 9998.1,
ez még ma meglesz,
fel a Szondira, a végén piros,
csúszok szépen, pont megállok,
nézem megint: 0.2,
fuck erről lemaradtam,
most mehetek még 10ezret.

Kedvenc virágbolt előtt letámaszt,
benéz, tekintet találkozik,
- Helló, megyek mindjárt, csak lecsöpögök... :)
irány haza, jobb kézben csokor,
balban a kormány, Megyeri út,
2x2 sáv, bal kanyar, jönnek hátul a belső sávban,
kézcsere, jelzés, nézés hátra, lassítás,
"Engedem, had menjen..."
de nem megy, lassít, Ő enged, hogy menjek,
!!RISZPEKT!!
balra be, ház elé, ajtó, lift, rács, ajtó,
- Boldog névnapot! :)

Azt hiszem, sikerült ráhangolódni az őszre.