Történt egy hétfői délután.Épp csak a felhők felett sütött a nap.Bent volt a táskámban két könyv, Michael Ende és Osho nevei a borítókon,sisak,esőkabát a zivatarhoz,egy lakat,mindenféle állampolgárság és napi életgyakorláshoz állítólag nélkülözhetetlen papír és műanyag lap.Útlevél a mesterséges emberi határok átlépésére.Délutáni eszeveszett csúcsforgalom vissza a nagyvárosba.Utánfutón veszettül lötyögő talicska,piros lámpa,araszolás,dudaszó,néhány esőcsepp koppan a megálló tetején.Külterület, főútvonal.Szeretem a kihívást,egy óra alatt oda is érnék, de valaki vár már nagyon, egyben és életben.Igaz az út széles, de úgy érzem mások figyelme kevésbé ezen a napon.Felszállok a hévre.Megveszem a kalauztól a jegyeket, majd nézek ki az ablakon.Gondoltam, a város határában leszállok, ahogy szoktam ilyenkor.

Egyszerre csak kinyílik az ajtó,felfigyelek a nőre a babakocsival.Megszólít."Segítsen kérem."Ebben a pillanatban már lent is voltam a peronon.megérintem a babakocsit valahol alul, fogást keresek.Egy sípolás és csattanás.Hirtelen belémhasít, de hisz mindenem a héven van.Az ajtó nem nyílik.Elkezdek dörömbölni.Megkapaszkodok kívül, miközben mozgásba lendül a vonat.Dobolok az üvegen.Majd leugrok mikor gyorsítani kezd, eszembe jutva egy közeledő acéloszlop rémképe.Nem ma kell meghalnom.Irány a forgalmi ügyelet, de sehol egy lélek.Csak egy csöves alszik a váróteremben.Várja hogy élni kezdjen.Most én nem várhatok egy percre sem.Odamegyek a legközelebbi emberhez.Mondom neki, vigyen a kocsijával a hév után.Vigyorog."Sajnálom , a feleségemet várom:)",aztán egy másik emberhez.Egy telefont megenged?Csak néz, de nem akar látni.Ekkor kigyullad az izzó bent.Futás.Huszon öt méter, és ott vagyok a rendőr őrsön.Csengetek, kopogok, belesek.Sehol senki, majd egyszer csak egy hatalmas ember az ajtóban kérdi hogy miben segíthet.Elmondom a történetet, amire először nem ocsúdik rá, de miután mondom neki hogy csak ő tud most segíteni, és nem sokat kérek - csak hogy üldözzük kicsit a hévet.Fél perc múlva szirénázva vágtatunk bele a tömött kocsisorokba.Totál akciófilmjelenet, San Francisco utcáin...Beszélgetünk, én izgatottan de higgadtan gondom végig a lehetőségeket.Feljelentés ismeretlen tettes ellen, a vázszám megvan.Fogalmam sincs mi történt a hévvezetővel.Vicces dolog a szemoptika.Talán vakfolt?Közeledik Cinkota.Ott az neki a határ, tovább nem vihet de egy kicsit még visz minket a lendület.Ekkor recseg a rádió.Valaki bevitte mindenemet a rendőr őrsre.

Visszaszáguldottunk.Közben sztorizgatás, mindketten majdnem nevetünk.Csodák csodájára semmim sem hiányzott.Sajnos aki visszavitte, elfelejtette megmondani az ügyeletesnek, hogy a személyi adatai kiadhatóak nekem.Kár hogy nem tudom megköszönni, csak itt.)Külön köszönet a kistarcsai rendőrőrs csapatának a gyors és segítőkész akcióért!

Köszönöm Szépen:))))!!!!!!!