...szerencsére semmi bajom, nem csámcsogós vérhorror blogot akarok írni, csak a tanulságokat levonni, hátha az hasznos lehet másnak is. Az történt ugyanis, hogy ma reggel némi kölcsönös üvöltözős előzmény után egy dühödt sofőr frusztrációjának csökkentése érdekében a Margit hídon a dugóban állva elvesztette az eszét és hátulról szándékosan felnyomott az előttem lévő autóra. A hátsó kerekem kampó vagy majdnem az, én jól vagyok, az előttem lévő autón egy nagyobb karcolás, más kár nincs, legfeljebb lelki. Kérdés, hogy ki a hibás és miért, illetve, hogy miként lehet az ilyen szitukat elkerülni, mit lehet belőlük tanulni?

A történet szempontjából az első hibát valószínűleg a Margit-híd újratervezői követték el, mert nem számoltak azzal, hogy az autók a hidat újra elfoglalva bedugulnak és ráállnak majd a felfestett kerékpáros jelzésekre. A szabályos haladásra jelenleg két lehetőség van dugó esetén - vagy tolod a járdán, vagy végigvárod a sort a pöfögő autókkal, ami teljes nonszensz és ellentétben áll a tiszta környezethez való alkotmányos joggal is.

A jelenlegi jogszabály szerinti második hibát tehát én követtem el, amikor a lefoglalt jobb szél helyett nyilvánvalóan a két kocsisor között haladtam előre a dugóban a piros lámpa felé. Mellesleg második balesetemből okulva soha többet nem is fogok a kresz útmutatásai alapján jobb oldalon előrecsorogni ilyen helyzetben (kivéve, ha ott van felfestett és szabad nyomom/sávom), akár engedi a jogszabály, akár nem, mert sok szempontból és a jelenlegi városi-bringás tudásom szintjén számomra sokkal balesetveszélyesebb, mint a két sáv között. Ezért megbüntethetnek százszor is, akkor sem fogom másképp csinálni, mert inkább a minimális kockázatot követem, mint a rossz jogszabályt. Szóval ezért büntessenek meg, ha akarnak, nem érdekel.

A harmadik hibát a dugóban veszteglő frusztrált sofőr követte el, aki brutál módon ledudált, amikor elhaladtam mellette, majd agresszíven rálépett a gázra, aztán persze a pirosnál nagyott fékezett. Ez mellesleg szintén szabálysértés, mert a dudát nem lehet önbíráskodásra használni, csak balesetmegelőzésre. Hősünk egyébként saját ellentmondását nem felismerve többször elmondta, hogy a bringások miatt áll a dugóban, akik cikáznak össze-vissza, nem az autósok miatt, akik előtte állnak. Talán ez a világkép is hozzájárul halmozódó frusztrációjához...

A negyedik hibát megintcsak én követtem el, hogy leálltam az autó mellett megkérdezni, hogy miért dudált rám, amikor nem is tudott előrébbjutni a pirostól? Így szoktam és igyekszem egyre inkább megőrízni higgadtságom az ilyen helyzetekben, de az ilyen sofőrök, akik bármilyen kérdésre csak azt tudják reagálni, hogy üvöltenek és csak azt szajkózzák, hogy takarodj le az útról a járdára te köcsög, bizony felhúznak. Így hát jó kis üvöltözésbe kezdtünk. Ezt persze megint elkerülhettem volna, mert egyszerűen nem érdemes erre időt pazarolni. De mindig megvan bennem a késztetés, hogy egyenként próbáljam magyarázni az ilyen vadbarmoknak, hogy mi a helyzet és milyen érzés, amikor 1 méterről ledudálnak az útról és ez sajnos néha átfordul üvöltözésbe. Nehéz megállni. Mi a jó technika? Hogy érem el leginkább, hogy átmenjem a mondanivaló? Kinek van jó története erre?

A vitánk odáig fajult (és most jönnek a legnagyobb hibák), hogy ki akart szállni a csávesz verekedni, erre kinyitottam a jobb első ajtaját, hogy jöjjön, de nem mert meg aztán zöld is lett, ezért (sajnos) a normálisnál erősebben visszacsaptam az ajtaját, otthagytam, elindultam, mire utánamjött nagy gázzal és rátolt a másik sávban egy autóra. Ezután el akart hajtani, de eléálltam, hogy akkor most jöhetnek a rendőrök, mire először megint le akart tolni felpörgetve a motort, de nem mozdultam, úgyhogy kipattant és még meg is akart ütni, de aztán mégse mert. Rendőrség, helyszínelés, kárfelmérés stb.

A dologban a szép az, hogy volt végül egy bő fél óránk beszélgetni, amíg a helyszínelés tartott, és igyekeztem teljesen higgadtan magyarázni neki, hogy miért nem érdemes, sőt, káros dudálni, hogy kell megtanulni együtt közlekedni, miért jobb neki is, ha én bringán ülök és nem autóban ácsorgok előtte, hogy az út a bringásoké is, a járda a gyalogosoké stb. stb. stb. ráadásul a károsult autó sofőrje is nagyon jófej volt és ő is próbálta magyarázni ugyanezeket, de fél óra alatt se éreztem egy kicsit se, hogy bármi átment volna. Kisfasz csak addig jutott, hogy üljek át BKV-ra vagy autóba én is, nincs tiltva.

Ki tudja, talán majd álmában másnap megjön az együttérzés és belátás, amikor a lelkiismerete csak egy hajszálnyit nagyobb gázzal újra végigjátsza neki a történetet. Kívánom neki és az áldozatának is, hogy csak álmában történjen meg mindez!

Közben pedig én is próbálok az ő helyébe kerülni és megérteni az érzéseit, de amikor én a dugóban frusztrálódom az autómban, csak arra tudok gondolni, hogy de jó lesz már megint nem pöfögni, nem érezni a tehetetlenséget, a dühöt, hanem újra bringára ülni és szabadon cikázni... Kívánom neki is, hogy ez a megoldás egyszer megszülessen az ő fejében is!