Tavaly november végi Csepel kör óta kétszer tekertem ki a városból. Nagyon rajtam volt a mehetnék. 2012 február 12-n pár fokot enyhült a hideg szorítása, úgy gondoltam eljött az ideje egy fehér túrának. Eszembe jutott a BAM-MK-CMtúra közös szervezésű kanyar Királyrétre. (http://criticalmass.hu/forum/20100120/teli-bam-mk-cm-tura-kanyar-kiralyr...)
Anno jobb köpeny híján izgalmas volt lefelé csorogni a negatív mintás Schwalbe Speed Cruiserrel. Kedvem támadt végigjárni emlékeim ösvényeit felkészültebben. Elhatároztam, visszatérek újból a reményeim szerint fehérbe öltözött börzsönyi tájra Marathon Winterrel. Sejthető, mi lett belőle, ha azt mondom utólag: ahogy azt Móricka elképzelte….
Rossz szokásomhoz híven elég későn, fél 12-kor rajtoltam. Tettem 1 dolgot, aminek később nagyon örültem. Jól felfújtam mindkét kereket. Kifelé a városból többször próbálkoztam a felében-harmadában letakarított gyászokkal. Sok helyen letaposott réteg lapult a kásás felszín alatt, össze-vissza csúszkált drótcsacsim. Végül győzött a józan ész. Haladni kellett. Vácig a kettesen. Bár Dunakeszin volt egy rövid Patyomkin falu jellegű rész a főutca mellett (Nap u. – Liget u. között letakarított szakasz), Sződliget után láttam, hogy fehér az egész kerékpárút.
A váci kompnál is hasonló látvány fogadott. Illetve néhány kalóriabomba az Eszterházy kávézóban, ami számomra kötelező megálló, ha arra járok :)) Finom sütik, korrekt árakkal párosítva. Számomra végzetes kombináció. Kaland túrázni támadt kedvem, a fehér lepel alá temetkező kerékpárúton tekertem tovább. Többen lent sétáltak a parton, pár bátor vállalkozó a jégre is ráment. Elhaladtam egy fehér ló mellett, mely 3 szánkóból álló karavánt vontatott. Sajnos a megfelelően keményre járt fehér felület nem tartott ki Vác határáig.
A 12 főút alatt van egy alagút. Onnan még lecsorogtam a bringaúton található aprócska fából készült hídig, majd kihajtottam a főútra. Verőcén a sávot olyan pestiesen takarították. Ellenben orvul megpróbáltak lépre csalni. A sáv megszűnésénél átvezetés. A túloldalon megtévesztően rendbe tették az első kb. 100 méternyi szeparált infrát. Szerencsére idejekorán megunták a melót, akik csinálták. Még a hosszú szalagkorlát előtt visszatértem a főútra. Ez volt a második tiszta rész.
Kismaroson ért az első meglepetés. Befordulok az erdei vasút végállomására. Száraz az aszfalt mindenütt. Na bazz….No para, feljebb biztos fehérebb lesz a pálya. Érdemi változás Szokolyán sem történt.
Királyrét balra, jelzi a tábla. Elfordulok, kapaszkodok felfelé. Bepillantok egy jobbra nyíló mellékutcába. Megakad a tekintetem 1 nagy sárga vason. Nem, nem villamos. Munkagép. Orra keskeny mint a traktornak, orra előtt kisebb tolólap. Mind a négy kereke nagyméretű, a gumiabroncsok mintázata olyan, mint az MTZ-nek hátul. Első kettőn emberes hólánc. Hátul 2 csörlő. Két fényszóró között és a vezetőfülke hátsó ablaka alatt egyszerű betűkkel írt „TURBO” felirat nyomatékosítja a munkára termett kemény legény megjelenést. Pár nappal a túra után összefutok régi jó barátommal, aki lehúzott 1 évtizedet a faiparban. Elmondja, hogy a ZTS LKT-t fakitermelésen használták. Zsír, Google nélkül megtudtam, mit örökítettem meg digitális fénykép formájában.
Kevéssel elhagyva Szokolyát, megállok. Gyönyörködök a tájban, fényképezek. Ezért indultam el fittyet hányva a téli időre. A túra előtti héten már motoszkált bennem, hova akarok menni. Igazából akkor tisztult ki a kép, mikor főnökömnek említettem, milyen jó volt 2010-ben feljönni Királyrétre. Onnantól kezdve minden nap egyre erősebb lett a mehetnék.
Királyréten megállok a tábla előtt. Célpont lenne bőven. Megnézem mennyi az idő. Fél 5 múlt 10 perccel. Mindjárt sötétedik. NHH, Hadi út felejtős. Gyengécske a 3 wattos halogén. Ha lelassulok, alig pislákol. Oké, megvan az újabb cél, lesz miért visszajönni kora nyáron. Megfordulok és elindulok. Nincs kedvem ugyanazon az úton hazacsorogni, elkanyarodok jobbra Kóspallag felé. Nehezen kapaszkodok, szakad rólam a veríték. Lesz még ennek böjtje, gondolom. Pár kilométerrel később tényleg szívtam a fogamat. Ellenben ez a 4 km havas volt majdnem végig.
Kóspallag előtt tanya. Jönnek a házőrzők. Örülök nekik. Zsír, az egyik bent marad. Leszállok, tolom. Mondanom sem kell, itt az úttest 100%-a lejárt hóval borított. Nincs kedvem nagyot zakózni fejvesztett menekülés közben. Hoppá, a kiskapu is nyitva van. Ezért maradt bent a másik dög. Meg akart lepni. Szerencsémre a gazda kinéz, rászól a kutyákra. Ott maradnak a ház bejárata előtt. Kisebb intenzitással ugatnak. Tovább ballagva látom, nyitva az udvar másik végen is a kapu. Biztonság kedvéért megnyújtom a sétát. Hátranézek, tiszta a levegő. Hajrá, el innen!
12 százalékos lejtő oké. 14 izgalmasabb. Elfelejtettem lejjebb engedni a nyerget. Kiállok, hátra helyezem a súlypontot, amennyire tudom. Adrenalin, stresszhormon, vércukor felszalad, én egészben, zakó nélkül leérek. Fehér úttest véget ér, a Kisinóci út rendesen le van takarítva.
Szent István utca lejt. Menetszél megtalálja az utat befelé. Átfújja csuromvizes ruhámat. Visszakapcsolok egyet, elkezdek hajtani és közben húzom mindkét féket. A hátsó gyalogos riasztó üzemmódra van állítva. Hangjánál már csak az összkép jobb. Visító fékkel taposom a pedált lejtmenetben. LOL, valahogy hőt kellett termelni!
Alig hagyom el Kóspallagot, Márianosztra felé fordulok, vesztemre. Van némi mászás, majd sok lejtő, folyamatos didergéssel. Kezeim, ujjaim egyre jobban fáznak. Forgalom jelentéktelen. Néha az egyiket zsebre vágom, ne érje a menetszél.
Beérek Márianosztrára. Balra fordulok Szob irányába. Közigazgatási határt jelző tábla előtt buszmegálló. Kiállok, felveszem a sí kesztyűt. Folytatás közben lassan felengednek ujjaim is. Komfortosabb érzés. Jobbra az úttól áll egy ház. Mire észbe kap a négylábú, elhúzok.
Megvan végre a 12 főút. Szob előtt jobb oldalon parkol egy svédületesen elegáns csőrös Scania vontató. Lencsevégre kapom. Már amennyire kompakt gépem tudása engedi éjszakai tájkép üzemmódban.
Pár perc múlva belépek a vasútállomás épületébe. Az utas tájékoztatás éppen a 18:55-s zónázót mondja, mely Váctól nem áll meg, csak a Nyugatiban. Király, most kivételesen Rákosrendező kell, de nagyon. Megnézem a menetrendet, következő már jó lesz. Pont nyolckor indul. Fakk! Leülök, elfogyasztom vacsorámat. Áttanulmányozom a díjszabást. Váctól 710 forinttal kevesebbe kerül az egész móka. Végig gondoltam az egészet.
Ellenérvek:
1. A szögek extra kopása miatt nem a szokásos 7 Ft/km költség általánnyal számolandó a Vácig megtett extra 30 km (bár ez az egész túráról elmondható).
2. Ha kifáradok és nem érem el a fél tízes járatot, 1 óra múlva megy a következő.
Mellette szólt:
1. Hiúságom kielégítése. Nehogymá’ 100 km alatt nyissam a szezont! Tavaly Bp.-Dorog-Komárom-Győr-Hegyeshalom is megvolt, igaz hátszélben.
2. Hoztam tartalék pólót és pulcsit.
19:35-kor leléptem. Visszatértem a tizenkettesre. Kellemes érzés száraz, meleg ruhában folytatni a túrát. Szob táblát füstölögve hagytam el. Nem bírtam szabadulni a szembefúj a szél érzésétől.
Zebegényben a Petőfi térnél járőr kocsi parkolt félrehúzódva. Kizökkentett a monotonitásból. 1 egyenruhás ül bent egyedül. Nem volt kedvem vitatkozni. Önként, de nem dalolva felhajtottam a harmadik rendesen letakarított kerékpárút szakaszra. Nem tartott 3 napig megrakni azt a pár száz métert a Napraforgó utcáig, ami kifogástalan állapotban volt. Biztos valami gagyi kínai csodába botlottam, hiszen az igazinak tovább kellett volna tartania. Bemerészkedtem az utca elejére. Felszínt sok helyen kásás cucc takarta. Nem volt kedvem lépésben vacakolni. Visszamentem a főútra. Ellenőriztem, nem láttam a rendőrautó orrát a kanyar végén. Hajrá, haladósabb tempóra váltottam.
Verőce után jobb oldalon telephely. Néztem a zászlókat. Szemből és oldalról fújt. Reggel is ez volt a műsor. 12 végén kisebb emelés következne, de elfogyott a szufla. Kifújtam magam. Letörtem a jeget, amit leheletem hizlalt kabátom gallérjára. Megcsapoltam a folyékony szénhidrát tartalékot. Pont 9 óra van. Jó lenne elérni a 21:34-kor induló vonatot. Küzdelem volt feljutni a körforgalomig. Bal kéz felől fújt elég erősen a szél, figyelni kellett, nehogy orvul megtréfáljon. De a körforgalomból jobbra hajtottam ki és kezdődött a jutalomjáték. Hátszél és lejtő, jaj de fincsi!
Vácon Balassagyarmati út végén körforgalom. Kihajtottam jobbra, a következő lehetőségnél balra fordultam. Dózsa György úton már nem kellett megszakadni. 21:17. Ezt a vonatot már csak egy defekt, komolyabb műszaki hiba, vagy baleset veheti el tőlem. Szerencsére semmi gond nem volt. 21:28 kezemben a jegyekkel kiléptem az állomás épületéből.
Rákosrendezőig megszáradt a kabát kapucnija. Eldöntöttem útközben, este otthon köpeny csere. Marathon Cross váltja a kb. 9-10 hónapig pihenő Marathon Wintert. Első nekifutásra elég meredek címet adtam a túrának: Szöges gumis szivattyú. Pár nap múlva beletörődve, hogy 118-ból csak 4 km-en volt szükség a Winterre, átfogalmaztam a cím első, nyers verzióját.
Jó volt korábban kezdeni a szezont, mint 2011. évben. Ott egészen márciusig kivártam. Idén februárba összesen 3 túra fért bele.
Képek:
http://floggia.com/topic/szezonnyito_tura_2012_feb_12