A gyanú sötét árnyéka.

Az egyik nagy budapesti élelmiszerboltban vásárolgattam múlt Decemberben. Megrakott kocsimba több mint fél óráig válogattam csemegéket, és végül beálltam vele a pénztárhoz.

A szalagra rakosgattam a vásárlásomat, és a pénztáros kérte, hogy húzzam ki kívülre a kocsit. Mivel a kocsi elé kerültem a szűk pénztári átjáróban, kényelmetlenül, ügyetlenül kiléptem és az üres kocsit úgy húztam ki, magam mögé.

Kért a pénztáros, hogy álljak arrébb, és láttam, hogy a nyakát nyújtogatva az üres kocsit nézi, hosszasan, gyanakodva. Mi az ott? kérdezte tőlem, a kocsiban lévő, én előttem valaki által benne hagyott, összegyűrt csokoládés papírra mutatva.

Valami szemét, valami csokoládé papír, mondtam neki. Ő egy titkos csengőt megnyomott a pult alatt, vagy nem tudom mi, és egy biztonsági fiatalember érkezett oda. Ezek susmusoltak ott valamit a fejem felett, míg én, nézve nagyot, mi itt az a fontos ügy ami megállítja, késlelteti a számlázást? Végül a férfi azt mondta, nekem hallhatóan, hogy most mit csináljak? És kivette a szemetet.

Tényleg, mit is csináljon egy odahívott biztonsági őr, amikor a kosárban egy fecni van, valami otthagyott hulladék? Miért is nem a takarítót hívják oda, kivenni, eltakarítani azt, és miért egy kiképzett dzsúdóst?

Apró bólintgatásaim és mély sóhajom közben mélyen elgondolkodtam, és a dolgok feldolgozása után megjegyeztem, hogy ez az ország a gyanú országa. A pénztáros motyogott valamit beleegyezően, és fizetésem befejeztével igen udvariasan elköszönt tőlem.

Az eset felzaklatta békességemet akkor és ott. Az elszegényedett ország nyugdíjas nénijeire gondoltam, és amiről hallottam, hogy lopott zsömlét majszolnak a boltban. Talán az ilyen szokások miatt lehet rosszra gondolni azzal kapcsolatban is, aki jó kávét, olajat, bort, és más, nem olcsó csemegéket halmoz kosarába, amiben egy összegyűrt csokoládé papírra ártatlanul nem figyel.

Ártatlanul már nem lehet gyűrött cetlikre fittyet hányni kosarunkban ott, mert arra gondolhat a hivatalos személy, hogy mi lopva majszolunk, még ha szegénység nem is rí le rólunk. A cetliket, az otthagyott csokoládépapírokat, ezután már mindig teátrálisan vetessük ki az üzletvezetővel, és követeljünk tiszta, üres kosarat?

Vagy, számomra jobb, ha ily gyanú árnyékánál még egyszer találom magam, én ott hagyok bort és minden drága csemegét. Tegyék azt egyenként vissza a polcra. Fél órát vesztegettem csak, de nem meghunyászkodva olyan sötét árnyék alatt, egy rossz kiszolgálásért még őket jutalmazó pénzemet, mert azért én nem fizetek.

__________________________________________
Jó kórházban születni, ha van kór. Ha nincs, akkor nem jó.

"And the bottom line is this: Q.E.D." I

Nincs valakinél egy időfutamkormány eladóba?

---
"Úgy érzem, hogy az áttételek csak 45 felettieknek valók. Hát nem jobb az izmok erejével diadalmaskodni, mint valami mesterséges váltó szerkezet segítségével? Egyre puhányabbak vagyunk... ezért nekem mindig örökhajtós kerékpárt adjatok!"

teszt

*CMS*
_~o
_-\<,_
(_)/ (_)