El kellene ítélni a járdázást, a zebrázást és a pirosozást.
Hirdetni kellene, hogy rendességre és tisztességre törekedjen minden kerékpáros.
Tudatára illene hozni minden egyes vétkezőnek, hogy olyan rendesség és tisztesség eléréséhez nem szabadna elnyomnia gyalogos embertársait a gyalogjárdákon való vagy zebrákon átkelő módú kerékpározásával.
A jelzőlámpa piros fényének egyezményes tiltó parancsát is engedelmes szabály betartással kellene, hogy vegye minden becsületre aspiráló kerékpáros.
Félelem ne vezessen senkit rosszra, és ne legyen az elfogadható mentség a társadalom szabályainak felrúgására és úgy elnyomásra, békétlenség előidézésével.
Éljen minden becsületes, tisztességes, szabályosságában rendíthetetlen kerékpáros, akik ily erényekkel is odaérnek céljukhoz biztonsággal időben, s akik útjuk közben nem nyomnak el és nem háborítanak föl senkit, hanem minden más közlekedővel szemben tisztességesek tudnak maradni.
Sokasodjék az ő tömegük. Bár, valószínű, hogy a tömegek érkezése előtt ők már rég ott tekertek, kevesen, csöndben, de mégis értékesebb súllyal a latban a bicikli és a biciklizés eszméjéért.
Egyszer volt, hol nem volt,
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hotyhogy. Egy szép napon ez a Hotyhogy az utcán sétálgatott elégedetten, boldogan betartva minden létező írott törvényt. Egyszercsak ez a Hotyhogy arra gondolt, hogy átmegy az utca másik oldalára. El is sétált szépen a kurva messze lévő zebrához, hogy majd ott a zöld jelzés kivárása után szép szabályosan átkeljen a másik oldalra és ott visszagyalogoljon az eredeti pozíciójával szemközti helyre. Amint ott álldogált a pirosban, forgatta mindenfele a fejét, tanulmányozva a környezetében végbemenő rettenetes szabálysértéseket. Önelégülten konstatálta magában, hogy ő bezzeg a legkisebb szabálysértést se követi el, lám-lám még a zöldet is kivárja itt a járda szélén, noha sehol egy autó se közel, se távol, szabálysértésre csábít az üres úttest. De ő erős akarattal ellenáll a kísértésnek, mert ő tisztességes. Ekkor ez a tisztességes Hotyhogy hirtelen nagy sikoltozásra lett figyelmes, ami a szemközti ház emeleti ablakából jött. Egy kisgyerek mászott ki az ablakból, és csúszott a lezuhanás felé, anyukája már hiába nyújtogatta utána a kezét, nem tudta elérni. Segélykérően kiabált az utcára, hogy valaki kapja el a gyereket amikor leesik. Hotyhogy pár ugrással ott teremhetett volna az ablak alatt, de szabályfetisiszta lénye a piros lámpát egy áthatolhatatlan magas betonfalként értelmezte, és ezért meg sem indult elkapni a kisgyereket. Aki aztán le is esett, fejecskéje szétloccsant a flaszteron. Na, gondolta magában Hotyhogy, milyen tanulságosan, szépen láthatóan működik az evolúció: ennek a gyereknek is mondták, hogy nem szabályos felmászni a párkányra, mégis felmászott, leesett, magának kereste a bajt. Szerencsésen kiszelektálódott a szabálykövető egyedek közül. Ha Hotyhogy átszaladt volna a piroson és elkapta volna a gyereket, akkor ennek a mesének is heppiendesebb lett volna a vége, és más lett volna a tanulsága.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós