Van aki sportból biciklizik. Van aki szenvedélyből. Van, aki így védené az élő környezetet.
Én magam azonban kijelenthetem, hogy csakis rossz jellemem és megátalkodottságom következtében ültem kerékpárra, és biztosnak látszik, hogy ha meg nem javulok valami csoda folytán, akkor így tántorgok, azaz gurulok el a sír szájáig, ha ugyan ki nem vet magából.
Meglehetősen rossz természetem van, ahogy ezt drága nevelőim (egyik sem bírta soká zabolátlan és minden rosszra fogékony természetem egyengetését) gyakorta tették szóvá. Isten adjon nekik békességet, adassék meg nekik a nyugalom, béke és derű, mely oly gyakorta elkerülte őket nevelői hivatásuk gyakorlása során, keserves igyekezetük közepette, hogy jóravaló embert faragjanak belőlem.
Felcseperedvén, bevallom, eleinte bizakodtam abban, hogy amit a nevelői kéz nem tudott helyretenni, azt majd az Élet, súlyosabb és könyörtelenebb keze, reámkényszeríti, ám csakhamar beláttam, hogy javíthatatlan vagyok. (...)
Már kora csecsemőkoromtól nyilvánvalóvá vált, hogy a restség bűnében megátalkodottan születtem, hiszen evilágra is a doktorok keze segített, és máig abban a puha sötétségben gubbasztanék, ha rámhagyják. Később anyámnak mindig csak a számhoz közelebbi kebelére hajlottam, hiába okítottak a nálam bölcsebbek, hogy vessem tekintetemet távolabbi célok felé. Számos egyéb bizonyítékát sorolhatnám még bűnös restségemnek, ám ettől megkímélem a tisztes és bizonyára máris elszörnyedt olvasót.
Elég, ha annyit elárulok, hogy a szorgalom mellett elkerült az emberszeretet, az éleselméjűség és világi gazdagság áldása is, valamint azon kisebb erények, amelyek az előbbiek megszerzéséhez hozásegíthetik az arra érdemeseket.
Mizantróp természetem folytán kerülöm az emberek közelségét, így a tömegközlekedők sorát csak nagy lelkitusa árán gyarapíthatnám, erőszakot téve természetes hajlamomon, annyit pedig még szűkre méretezett és konok fejembe is sikerült nevelőimnek belé verniük, hogy nem akarásnak nyögés a vége, és egyébként bármennyire jó legyen, nem erőszak a disznótor, kivéve a disznónak.
Fentebb már említett restségem, no meg idős koromra (bizony, régen elmúltam már 13 éves!) megfogyatkozott testi erőm folytán a gyaloglás sem járható út számomra.
Közbevethetnétek Barátaim, miért is nem járok személygépjárművön, és bizony, igazatok is volna. Ha ugyan volna temérdek pénzem üzemanyagra, aminthogy nincs, de erre mondhatnátok, hogy mainapság csak arra nincsen pénze az embernek, amire nem akarja, hogy legyen, és akár a fürdővizen, akár az étkezésen könnyű szerrel megtakarítható akkora összeg, ami már egy szerény fogyasztású hibrid autó abrakolására elég, és igazatok is volna. Én persze, kifogást kereshetnék a mindennapos forgalmi tumultusra hivatkozván, de ti bízvást vethetnétek szememre, hogy miért nem járok el otthonról éjszaka, amikor az utak szabadok és szélesek és nem jár rajtuk más, csak a holdsugár, és megint igazatok volna. Belátom, hogy egyes egyedül megveszekedett restségem az oka annak, hogy nem járok személygépjárművel, mert hiszen ha akad is szabad parkolóhely az utcánkban (és ha azt mondanám, hogy nem akad, ti közbeszólnátok, hogy szabad parkolóhely mindig akad, csak kitartóan kell körözni a háztömb körül, és mennyire igazatok vona megint!), csakhogy a parkolóhelytől a házunk kapujáig gyalog kellene mennem. És én, bűnös, megrögzött lustaságban tobzódó elkárhozott lélek vagyok és nem gyaloglok, tíz métert sem.
Hát ez az én kerékpáros életem története, olvassátok igaz tanúságként, és bocsássatok meg nékem, amint, remélem, egy napon a végső ítélőszék Bírája is könyörületet tanusít felettem.

Az hát eldőlt, hogy kerékpároznom kell, míg csak meg nem javulok, ám még mindig bizonytalanság gyötör afelől, hogy milyen kerékpár nyergébe vessem magam.

Itt például íratik, hogy mely féle-fajta kerékpárok közül lehetséges választanom:
http://kerekparosklub.hu/files/kerekparok_jellemzese.pdf
Csakhogy nem szól az írás arról a fajta kerékpárról, amit én keresek:
Legyen bár lassú, vagy gyors, nehéz, vagy könnyű, olcsó, vagy költséges kerékpár, csak hosszú távon (életformaként) legyen egészséges, olyan ami egy szervben sem okoz fájdalmas elváltozást, vagy funkció csökkenést.
Vegyük sorra az érintett szerveket:
Legelébb a nemzőszervet, amely nemcsak legelőrébb van, de tán a legkönnyebben is kielégíthető, mert hiszen mi kell neki(?), egy jó rugós ülés (a zselé az csak marketing, kamuduma), másodszor pedig azt követeli meg viselőjétől, hogy rendszeres időközönként álljon (s ne üljön szünet nélkül még a rugós nyergen sem), meg persze a csípőcsont szélességéhez kell igazodni és rendben is lesz.
Aztán a kar (csukló, könyök, váll, kulcscsont esetleg). Ez már mindjárt nehezebb dilemma, hiszen a kar helyzetét és terhelését befolyásoló kormányokból gazdag forma-választék áll rendelkezésre (kos, MTB, kemping/BMX -kb 35 cm szárú U, szinte vízszintes kar tartást igényel-, tanyasi -kb 15 cm szárú U-, pillangó -mint egy fekvő 8-as-), melyikkel jár egészségesebb, egyenletesebb terheléseloszlás, ki tudná megmondani(?). (Na meg ne legyen teljesen nyújtva a könyök, és kissé toljuk előre a vállat, de ez már a használat módja, nem az alkatrész választás.)
Ott van még a gerinc, ami szintén az egyik legfontosabb a szervek között, és amelynek terhelését mind a kormány, mind az ülés beállítása, mind a váz hossza befolyásolja, leginkább azáltal, hogy mennyit visel a testsúlyból és mennyit ad át a karoknak, az előredőlés fokától függően. Melyik testhelyzet az egészséges? A függőlegesen ülésnél a talaj egyenetlenségei csak a gerincoszlopra hatnak (no meg az ülőgumókra), az előrtehajló (országúti) helyzetnél pedig hajlott helyzet jelenthet megterhelést. Melyik kíméletesebb?

Barátom, ha idáig eljutsz az olvasásban, nem csak egy hős vagy, de minden bizonnyal tapasztalt, széles látókörű, bölcs személy. Kérlek oszd meg velem véleményedet, hogy egy megátalkodott, gyarló embert a jóra való törekvésében megsegíts. Köszönöm!