forrás: idymedia.hu/autóirtó

Lekaparáskor bőrön át felszívódó méreggel átitatott, „SOHA TÖBBÉ NEM PARKOLOK BICIKLIÚTON” feliratú matricák; bringások, akik képesek a bor, a hal és a kenyér szaporítására, defektes belsőt kézrátétellel gyógyítanak; majd maga az Úristen, mint a Biciklis Ellenállás mozgalom aktivistája.

Szombaton, a Föld Napján újra Critical Mass. És ugyanaznap megjelenik az Autóirtó új száma. A jeles napra készülve az Autóirtó számából szivárogtatunk egy kicsit. Kifelé.

A biciklifüggés kialakulását két szempontból érdemes vizsgálni: hogyan tapasztalja ki a kezdő városi bringás a kerékpárban rejlő lehetőségeket és örömforrásokat, illetve hogy hűséges drótszamara miként segíti hozzá gazdáját szellemének megújulásához.
Bár a fejlődés a két síkon párhuzamosan halad, mégsem forradalmi kijelentés, hogy a szellemi megújhodást megelőzi, mintegy annak feltételeként az, hogy az ember új és új örömteli élményekkel megerősödjék a biciklizés szokásában.
Mindenkinek megvannak az idevágó, intim emlékei. Nekem egyik első, meghatározó élményem volt az érettségi bankett hajnala. Az éjjel egy futó zápor mosta le az utcákat, és én a hűvös szürkületben, langyos pitymallatban tekerek, a gumik halkan surrognak, körülöttem a városban teljesen hihetetlennek tűnő madárzsivaj hallik. Széttárt karjaim között tisztán áramlik a levegő, s kigombolt fehér ingem végiglobog az Andrássy úton, a körúton, a Margit-hídon, és kecses ívben szlalomozom a sávelválasztó csíkokon. Aki akkor látott, első pillantásra holtig belém szeretett. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Ady nagy, életbe-szerelmes verseit hajnali biciklizések alatt írta.
Azt hiszem, ez a hajnal indított el a biciklizés útján. S apránként kitapasztaltam: nem csak második órára lehet bringával menni, nem csak jó időben, kiderült, hogy a bicikli többnyire még gyorsabb is a BKV-nál, az autónál, aztán idővel az is kiderült, hogy nem kell parázni, minisztériumba, tv-stúdióba, színházba, esküvőre is lehet biciklivel menni.

De a legérdekesebb az volt, ahogy belsőmet alakította át a kerékpárom. A pontos mechanizmust nem tudom levezetni, de az biztos, hogy a mámor, amit az emberi erővel hajtott városi száguldozás jelent, átalakulásom nagyon fontos okozója lett. A biciklis testhelyzetéből adódóan magasabban ül az autósoknál, jobban átlátja, mi folyik a forgalomban. (Végül is az élete múlik azon, hogy tudja, érezze, ki mit csinál körülötte.) Más megközelítésből ugyanez a jelenség nyilvánult meg, amikor hol remekül szórakozva, hol keserűen kezdi a bringás diagnosztizálni az autóhasználat személyiség-deformáló hatásait.

Valószínűleg a legtöbb biciklis személyiség-fejlődése hasonló fázisokon megy keresztül: a legelső, egyben legrövidebb szakasz a neutrális autóskép korszaka. Ez nagyon gyorsan elmúlik.

Kurva nagy kamionok úgy előzik meg hetvennel, hogy a feje fölött húsz centire megy el a visszapillantó tükör, a polgár lazán kivágja kocsija ajtaját, anélkül hogy kinézne: jön-e mögötte bringás. Az ilyen élmények hatására fejlődik ki az autó-gyűlölet, rosszabb esetben autós-gyűlölet (második szakasz). Ez egy-két egészen nagyszerű személyiség kivételével mindenkinél diagnosztizálható. Az autógyűlölet, mint minden gyűlölet, nem tekinthető üdvösnek, bár érthetőségét és indokoltságát minden körülmények között le kell szögeznünk. Ebben a fázisban a kerékpáros egyre-másra ismeri fel, hogy az autók miként hajtják uralmuk alá az embert, miként törik meg annak öntudatát. Felismeri, hogy rendre a magukkal elégedetlen, kisebbrendűségi komplexussal küszködő férfiak vásárolnak nagyobb, fenyegetőbb, drágább harci szekeret. Keserűen állapítja meg, hogy a városi terepjárókat a városi parkok, gyepek és járdák akadályainak leküzdésére vásárolják. Értetlenül nézi, hogy felebarátai napi több munkaórát fordítanak autójuk költségeinek fedezésére, sokkal többet, mint amennyi időt megtakarítanak vele. Hogy központi kérdéssé növi ki magát az alufelni márkája és a sötétítőfólia. Ebben a fázisban a biciklis úgy érzi magát, mint ha a Terminátor című filmben szerepelne: a gépek szövetsége vadászik az ellenállók maroknyi csapatára, a győzelem reménytelen, a túlélés valószínűtlen, a cél a helytállás, hogy itt-ott pontot mentsünk.

A harmadik az aktív felülemelkedés szakasza. Ez akkor jön el, amikor rájön, hogy ha valaki autóreklámok és machboxok között nőtt föl, naponta harmincszor hallja, hogy a szabadság és a kívánatosság biztosítéka a bazi nagy autó, hogy ha valaki ezeknek bedőlve naponta több ezer forintot költ autófüggőségének fenntartására, nos, akkor attól nem lehet elvárni, hogy felismerje: baj van az autóalapú civilizációval. Azt is csak jó esetben lehet elvárni, hogy belássa: a 280 forintos benzinár nem mentesít az indexelés, az elsőbbségadás kötelezettségétől, hogy a fekete terepjáró nem jelenti azt, hogy bárhol parkolhat.

Az aktív felülemelkedés szakaszába való átlépésnek fontos feltétele, hogy a bringás felismerje, nagyon sokszor rajta múlik, hogy az autósok mennyire veszélyeztetik. Míg az első napokban, hetekben, a neutrális szakasz végén, az autógyűlölő szakasz elején, úgy tűnt, minden autós őrült, és élete folyamatosan Isten kezében van, addig ekkorra rájön, hogy a hajmeresztőnek tűnő helyzetek valójában nem olyan veszedelmesek, és hogy ezernyi aprósággal befolyásolhatja az autósokat. Rájön, hogy óvatosan, de nagyon határozottan élni kell az elsőbbséggel, és ha megadják neki, akkor is érdemes megköszönni. Ha sávot vált, és vigyáztak rá, intsen egy köszönömöt, mert nagyon megtérül. Eltanul innen-onnan trükköket: keresse a szemkontaktust az autósokkal, pirosnál ne egyensúlyozzon a kocsisor előtt, mert bár ez tök ártalmatlan játék, a sok gépbe zárt frusztrált állat a szabadság és a jókedv e játékos megnyilvánulását provokációnak éli meg. És így tovább: az eredmény az lesz, hogy jóval magabiztosabban közlekedik a városban. Ebben a szakaszban már egészen biztos használ lámpát, ha eddig nem is tette. A bringások egy része ilyenkor már átlát az anyagon, képes a bor, a hal és a kenyér szaporítására, elállítódott váltót, defektes belsőt kézrátétellel gyógyít. Testéből kékes, meleg fény sugárzik.

Az aktív felülemelkedés szakasza onnan nyerte nevét, hogy a bringást ekkor már nem fojtogatja a düh, ha valaki egy-az-egybe ráparkol a járdára, a bicikliútra, és nem rúgja le az illető visszapillantó-tükrét. Jelszava: „Nem ma jöttem le a szélvédőről” - s ennek megfelelő bölcsességgel tekint a világra. Nem ábrándozik arról, hogy a háztetőkről mesterlövészek lövik ki a parkon keresztül hajtó autók kerekét, és vegyész barátaival nem próbálja a „SOHA TÖBBÉ NEM PARKOLOK BICIKLIÚTON” feliratú matricáit lekaparáskor bőrön át felszívódó méreggel átitatni. A tavasszal felázott fűben a tíz-húsz centi mély keréknyomokat nem az elkövetők hullájával akarja feltölteni. Tudja, miért szép egy oldtimer Jaguár, és hogy egy esős hajnalon jobb autóval nekivágni egy vidéki utazásnak, mint busszal, vonattal, de rendszerszemlélete biztosítja, hogy az autók jelentőségét és hasznát a maguk helyi értékén kezelje. Érzelmileg már nem befolyásolja annyira az autóstársadalom megannyi rövidlátó, soviniszta megnyilvánulása. Viszont azon dolgozik aktívan, hogy a kerékpározás testet és lelket nemesítő életmódjának újabb híveket toborozzon, hogy a benzinalapú elnyomó rendszert több tízezer kicsi társával megdöntse.
Célja nagyon távolinak tűnik. De néha eljut hozzá egy-egy beszámoló a nyugati országokból, vagy maga jár valamelyikben, és könnyeit nyelve figyeli a használható kerékpárút-hálózatot és kerékpármegőrzőket, hitetlenkedve lép le a zebrára, és zavartan hajlong az autósnak, aki rutinszerűen jó előre megállt, és most nem érti, mit bohóckodik ez a gyalogos. Pedig az egyszerűen csak Kelet-Európából jött. Ilyenkor a Bringás új erőre kap, és úgy érzi, itthon is lehet jobb a helyzet. Megigazítja bukósisakjának szíját, és folytatja. Erőt ad neki a tudat, hogy maga az Úristen is a Biciklis Ellenállás mozgalom aktivistája. (Megdönthetetlen bizonyíték erre, hogy az utóbbi két Critical Mass és a tavaszi Tour de Voks előtt egy hétig szakadatlanul pocsék idő volt, a felvonulások napján azonban rendre kisütött a nap.)

A bicikli volt az utolsó jó találmány. A bicikli a jövő. Gumikerekeken csendben suhantok, fürtjeid között napfény és menetszél játszanak, érzed, hogy tested, a környezeted, és a hozzád barátságos gép tökéletes harmóniában dolgozik. Részvéttel és hálával gondolsz mindazokra a szabadságharcosokra, akik ezt már nem élhették meg. Tekersz, és újra és újra rácsodálkozol, hogy élni tényleg jó.

Még, infó, az Újságról:
Autóirtó Újság, II. évfolyam 1. szám
Megjelenik évente 2-3-szor, 1000 példányban, 24 oldalban
Ára 100 Ft
Kiadja a Zöfi (www.zofi.hu)
Honlap:
www.autoirto.hu
email: autoirto@zofi.hu
Terjesztés:
Föld Napja, Zöfi sátor
Critical Mass, mozgóárusok
A Föld Napja után:
Bringás boltok (lista hamarosan a honlapon)
Hajtás Pajtás melegedő (Lónyay-Mátyás u. sarok)
Védegylet iroda, (Bartók Béla út 19)
Zöfi iroda (Rózsa u. 20.),