Ma a Margit hídnál megkérdeztem két látványosan tanácstalan külföldi biciklist, merre akarnak menni. Mondták, hogy a Keletihez, és mutatták a térképen, hogy a Nagykörúton kéne menniük. Első kérdésük az volt, hogy van-e kerékpársáv. Hahaha. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy Passauból tekertek idáig! Végül nem volt kedvük az általam leírt Nagykörútra menni, inkább bejöttek velem (úgyis arra mentem) a Deákra, mert ott is jelölt a térkép valami TourInform irodát, amire szükségük volt. Menetközben megjegyezték: Magyarországon nagyon nehéz biciklizni. Na igen. Kis forgalmú utakon vezettem őket, úgyhogy a Pénzügyminisztérium előtt csak kereszteztük a József Attila utcát - ez is elég volt. Jobbra kanyarodó autós leszorított minket, szegények majdnem felmentek a járdára, aztán mikor próbáltuk kikerülni, ledudálta a fejünket a 15-ös busz. Kissé meg voltak illetődve, mikor végre megálltunk a Vörösmartynál. Kíváncsi vagyok, mit szóltak volna a Nagykörúthoz... Nem tudom, volt-e Passautól idáig ehhez hasonló élményük, meg jönnek-e még Magyarországra bringával. Komolyan szégyelltem magam előttük.
k, 2007-08-07 20:28 — lele
Kérlek, ne szégyelld magad
Kérlek, ne szégyelld magad soha mások előtt azért, amiről magad nem tehetsz, és ami nem a te hibád a városodban, a hazádban.
Inkább ellenkezőleg, add tudatukra, hogy mennyire egyet értesz kritikájukkal, és hogy jól ismert, kik a tétlen vagy botladozó felelősök, akik valóban szégyellhetnék magukat.
________________
Sajnálom a bolondot.
Vihetted volna kicsit
Vihetted volna kicsit tovább őket a Városházáig, hogy beírhassanak a panaszkönyvbe...
Minden nap több
Minden nap több tanácstalanul a bringáján álló turistát látok, akik tekernének, de nem tudják hova.
Sajnálom őket, gyakran segítek, hogy legalább minimális pozitív élményük legyen az útjukon, de pontosan átérzem azt a sokkot, ami éri őket a Fertő tőnál átlépve, majd a városba beérve. Nem boldogok és nem szeretnének újra erre jönni, mert félnek.
Kerékpáros turizmus, az meg mi?
József Attila lesz az.
József Attila lesz az. Tudom, hogy könnyű a költőket összekeverni, de a helyszín azonosítását megnehezíti, ha így teszel ;)
A történet nem csak Budapesttel kapcsolatban szolgál tanulsággal. Jobbra kanyarodó autós csak olyan biciklist tud leszorítani, aki a sáv jobb oldalára tapad, ami igencsak helytelen viselkedés forgalomban, kivéve persze ha a kereszteződésben valóban jobbra fogsz továbbmenni, és nem egyenesen.
A példa tökéletesen illusztrálja azt, hogy mire alkalmasak a KRESZ-szabályok, és a kiépített kerékpáros infrastruktúra. Közismert, hogy Németo.-ban a magyarhoz hasonló jobbratapadási szabály van érvényben, ill. kötelező bicikliút- és sávhasználat. Az ottani emberek a szabályokat fokozottan betartják, így képtelenek megtanulni a helyes közlekedési viselkedést az úttesten. Mivel az egyébként számukra épített közlekedési infrastruktúrát használják, az láthatóan nem készíti fel őket arra, hogy közös használatú úttesten biztonságosan közlekedjenek. Ismereteim szerint pedig a mai napig nem létezik olyan ország, ahol minden úticélhoz el lehetne jutni valamilyen módon leválasztott kerékpáros infrastruktúrán. A forgalomban való közlekedést ebből következően mindenkinek meg kell tanulnia!
József Attila, kösz.
József Attila, kösz. Egyébként biztos igazad van, mert engem is meglepett, hogy Passau-Budapest 650 km tekerés után is mennyire féltek a forgalomtól. Kifejezetten kérték, hogy kerüljük a forgalmas utakat, és mindenhol kerékpársávot kerestek... hiába. Viszont ahol volt egy kis kerékpárút (Kossuth tér), a gyalogosokat kegyetlenül lecsengették!
Andrej, ezekben mind igazad
Andrej, ezekben mind igazad van. Viszont a kerékpársávnak pl. van olyan előnye is, hogy egy bedugult úton lehetővé teszi a dugó szabályos (és általában elég biztonsgos) megelőzését, ezáltal vonzóvá téve a városi kerékpározást. Amíg nincs kerékpársáv a forgalmasabb utakon (főleg pl. Nagykörút), addig a bicikli csak a futárok/városi kamikazék számára gyorsabb, mint az autózás.
phorvath
Nem tudom, hogy létezik-e
Nem tudom, hogy létezik-e biztonságos módja a dugók kikerülésének :) A kerósávban nem csak a dugóban álló ("itt kiszállok") ajtónyitásoktól kell tartani, hanem a kocsibeállók használatától is (a dugó átenged vkit, de nem veszed észre). Mondjuk 20-szal el tudom képzelni, hogy biztonsággal lehet rajta menni, szemben az álló kocsik közötti 10-zel. (Ne jöjjenek itt a futárok a reflexeikkel, plíz.)
Az eredeti vastagon szedett állításom továbbra is igaz marad: a körúton sávon megy, és aztán? Mindenképpen szükség van forgalomban kerékpározási tudásra!
Marosvásárhelyi vagyok és
Marosvásárhelyi vagyok és szeptember 10-22 között Budapesten leszek. Ezalatt remélem lessz alkalmam kipróbálni a budapesti kerekpáros utakat, térképeket, és ha valaki segít akkor belekukkintanék a cm szervezésébe is, ahol mindenképp részt veszek 2 éves lányommal és feleségemmel(nehogy megint elhalasszátok !).
A székely kerékpáros pesti kalandjait majd megírom nektek is, ha kibírom :)
Hát az nem új ha
Hát az nem új ha idöjönnek külföldek és kérdezik hogy nincs bringasáv e....
Ha még németek is voltak akkor még tudom is hogy milyért...
Ott legallább majdnem mindenhol van bringaút vagy a kocsisok olyan lassan és figyelmesen mennek hogy nem történhet semmilyen baj...
Székely bringások -
Székely bringások - Szevasztok!
:-)
- - - - -
Következő járat indulása: augusztus 10.
www.6efutas.hu
Ezt most találtam. Nagyon
Ezt most találtam. Nagyon jó.
50 válasz arra, hogy miért nem használják a kötelező bicikliutakat Németországban. (angolul)
phorvath
de vicces a 7. meg a 11.
de vicces a 7. meg a 11. [meg még pár, de azok nem annyira]
lehet mégis van humoruk a németeknek? :)
Fordítottam itt, amennyire
Fordítottam itt, amennyire tőlem tellett.
_________///Hemü\\\__________
\ Bitta Hebud, samdacia of Bilagit /
"német kerékpáros
"német kerékpáros turisták és Budapest. Ma a Margit hídnál megkérdeztem két látványosan tanácstalan külföldi biciklist, merre akarnak menni. Mondták, hogy a Keletihez, és mutatták a térképen, hogy a Nagykörúton kéne menniük. Első kérdésük az volt, hogy van-e kerékpársáv."
Nem szeretnék rosszmájú lenni, de ide vezet, ha az emberbe belenevelik az elkülönülés szellemét.
A vicces az, hogy ez náluk már száz éve is így volt!
"A német parkokban fenntartott utak vannak a különböző társadalmi rétegek számára, és életével, vagyonával lakol az, aki más útra téved. Külön utakon közlekednek a kerékpárosok, külön a gyalogjárók, külön a lovasok, a könnyű járművek és a nehezek. Más úton járnak a gyermekek és máson a magános hölgyek. ...
A drezdai városi parkban találkoztam egyszer egy idős hölggyel, aki segélykérően és zavartan álldogált egy hetes útelágazásnál. Mindegyiknél vészjósló feliratok figyelmeztették rá, hogy az utat csak az arra illetékesek használhatják.
-Bocsásson meg, hogy zavarom - szólított meg - lenne szíves közölni, mi vagyok én, és merre mehetek.
Gondosan szemügyre vettem és arra a következtetésre jutottam, hogy a "Felnőtt" és "Gyalogjáró" kasztba tartozik. Megmutattam a számára kijelölt utat. Csalódottan nézett rám.
-Nem akarok arra menni, erre van dolgom - szólt.
- Isten őrizze, asszonyom! - kiáltottam. Ez a gyermekek útja!
De nem bántom őket - mondta szelíd mosollyal. Valóban nem látszott veszedelmesnek.
- Asszonyom! - szóltam ünnepélyesen. - Ém bízom önben, és ha rajtam állna, ráengedném erre az útra, még ha a tulajdon elsőszülöttem állna is a másik végén. De kötelességem tájékoztatnon önt az ország törvényeiről. Felnőtt ember létére erre az útra lépni a biztos végromlást jelentené, esetleg várfogságot. Az az ön útja, kiírták nyíltan: Nur für Fussganger! Kövesse az utasításomat, menjen arra, de gyorsan. Még gyanússá válik, ha soká tétovázik.
-De nem akarok arra menni!
-Sajnálom, akarnia kell!"
(Jerome K. Jerome - Három ember kerékpáron)
mozgásban az élet