Ma reggel minden erőmet összeszedve felkeltem 7-kor, hogy öcsémet elvigyem suliba. Amúgy 16 éves, nem szorul ilyen típusú segítségre, de eddig BKV-val közlekedett (és rollerrel arra a kétszer 5 perces sétára a buszig-busztól), hónapok óta nincs bérlete (kamu nevet mond be ha megbüntetik), és ez nagyon nem tetszett. Szóval nevelő szándékkal a kezébe nyomtam a mostmár tárgytalan régi lakatom, hogy nincs több kifogás, és felvezetőbringaként megmutattam neki, hogy merre szoktam menni egyetemre (Astoria, ő meg Reáltanoda utca, EJG). Az első piros lámpánál nyafogott egy sort, hogy nem fog beérni, gyorsan leordítottam, hogy a busszal pontosan ugyanennyi idő, ha nem több az esetleges dugó miatt, és különben is menjen a francba, csak 10kor nyit a könyvtár, örüljön neki, hogy ilyen jófej vagyok. Aztán már megértette, hogy miről beszélek, jött mögöttem, mint a kisangyal, odafigyelt, követett, nem ütötték el, nem akarták megölni, szépen beértünk, negyed órát késett, annyit meg mindig szokott. Persze a Szabadság hídon kicsit megszeppent, amikor először szépen kérve mondtam a bácsiknak, hogy ha már nem engednek át a villamossínen, akkor a 20 centis padkát tegyék egyszerűbbé egy pallóval (nem tehetik, mert elesnének az emberek (???)), aztán meg amikor vissza akartak terelni a járdára harcos amazonként kiabáltam, hogy csak nem képzeli, hogy én oda visszamegyek, hogy utána kétszer kelljen még leszállnom, mert se járda, se út, utána meg hangosan köszöntem meg az irányító néninek, hogy szólt, hogy mehetek, mert nem jön villamos. Naszóval átverekedtük magunkat a bajokon is, és sikeresen leadtam a suliban (náluk amúgy be lehet vinni a bringát, bent van lakatolásra lehetőség, ez iszonyat jó dolgo sztem)

Aztán, mivel még volt másfél órám a könyvtárig, visszamentem a verespálnéba péksütit venni, gondoltam kifekszem reggelizni és napozni a Károlyi kertbe. Amikor 10 perces bringatologatás után (nem vagyok terepbringás, köszönöm szépen, bár tudom, hogy nekünk lesz jó az új főutca, és igyekszem nem bosszankodni, mégha le is akarja vágni a fejem néhány figyelmetlen munkagépkezelő) megérkeztem a parkba, kerestem napos, füves helyet, elindultam felé, ekkor pedig egy éles hang rámszólt, hogy "Kerékpárral nem lehet ide bejönni" Mondom miiii? Kis veszekedés következett, azaz a részemről valami olyasmi, hogy komolyan nem értem, hogy miért nem lehet egy parkba betolni egy kerékpárt, hogy a gazdája leheverjen egy fél órára nyugisan megreggelizni. Mondta a bácsi, hogy kint leköthetem. Mondtam, hogy inkább magam mellett tartanám, nemnagyon akarom, hogy elvigyék. Erre ő hogy nem fogják elvinni ha van lakatom (tényleg ennyire hülyének nézett, hogy lakat nélkül közlekednék, egyébként meg ott volt a csípőmőn) Én meg elsétáltam hüledezve és dühösen. Valahol nagyon félreértem én itt a világot, azt hiszem. Vagy csak túl naiv vagyok, hogy azt gondolom, hogy normális dolog egy parkba biciklivel menni? Meg amúgy milyen munkakör az, ahol egy embert azért fizetnek, hogy egész nap egy padon üljön, keresztrejtvényt fejtsen, és gonosz törpét játszva kiküldje a bringásokat? És komolyan nem lehet annyira rugalmasnak lenni, hogy ha már betoltam a cangát (szóval a kisköves útban a szörnyű kárt már létrehoztam), akkor a teljesen kihalt reggeli parkban nem engedheti meg hogy egy órát heverjek? Nem tudom, hogy magántulajdonban van-e a Károlyi kert, de ha a kerületé, akkor meg pláne.
Egyébként utána a Múzeum kertben egy padon reggeliztem, a füvet épp locsolták.

Update 09.05.29.
Ma ismét megpróbáltam a kis reggelimmel, ugyanazzal a forgatókönyvvel bemenni a Károlyi kertbe. Kivéve, hogy a vállamra kaptam a cangát (kár, hogy csupa por volt, és amúgy soha nem szokott összekoszolni, most igen). Szépen bevittem középre, azaz egy pad mellé leállítottam, leültem, kezdtem kicsomagolni, és figyeltem jobbra-balra. Másik bácsi annak rendje-módja szerint jött is. Amúgy még jó kis egyenruhája is volt, kár, hogy másodpercenként magára öntötte a mekdonálcos sültkrumplit, amit éppen falatozott miközben hozzám beszélt. Naszóval a szitu ugyanaz, nem lehet kerékpárral bejönni. Visszakérdeztem, hogy bebiciklizni vagy betolni nem lehet, mert én a vállamon hoztam. Mire ő, hogy nem lehet bent. Mondom kit bántottam ezzel? Miért nem lehet? Mert ez a szabály. Kinek a szabálya? Nem ő hozza a szabályokat, ki kell vinnem. Akkor ki? A felettesei. Megkérdeztem, hogy és percenként erre járnak, hogy ellenőrizzék, tehát nem lehet 10 percre rugalmas. Mondta, hogy tegnap is lebaszták, hogy délután emberek voltak a füvön és egy kerékpár a kertben, nem akar az állásával játszani. Mondom, hogy jó, akkor ki a felettese, kérem a telefonszámát meg a nevét. Az ötödik kerületi önkormányzat (akkor ki is jött ellenőrizni? az egész intézmény vagy mi?), bemehetek az önkormányzatra panaszkodni. Mondom hogy oké, be fogok menni, de miért nem lehet most 10 percre rugalmas. Meg hogy szerinte mi az oka ennek a szabálynak, mert hogy semmi kárt nem tettem a kertben azzal, hogy behoztam a vállamon a bringát, szerintem a babakocsik sokkal több kárt okoznak, amikor rátolják őket a fűre (nyilván nem gondoltam komolyan, de a néni mellettünk nagyon csúnyán nézett). Nem tudja, ez a szabály, nem akar az állásával játszani.
Szal végül kijöttem. Oké, ne őt rugják ki. Szal higgyétek el, megpróbáltam minden tanácsotokat érvényesíteni, de végül a magyarázás, kérdezés, kérlelés, veszekedés, kiabálás, káromkodás után végigcaplattam a füvön, jól belenyomva a kereket, elütöttem néhány gyereket és a múzeumkertben kötöttem ki. Így jogossá téve a kirugásom.