A városi versengésnek alleycatten kívül semmi értelme. A futár meg a nemfutár olyan gyorsan megy, amennyire éppen szükséges, meg amennyire ismeri a terepet. Engem mondjuk a mindennapos útvonalamon nem hinném, hogy bárki leelőzne, mert tudom merre a legrövidebb, kisujjamban van a lámpaváltás, az, hogy hol lehet átcsúszni a "narancssárgán", és hol kell óvatosnak lenni, tudom, hogy hol nem fogják megadni az elsőbbséget, hol vágnak majd ki elém. Ismeretlen terepen mindig óvatosabb vagyok, meg az utcatáblákat is néznem kell. Ha meg címet keresek, vagy telefonálok, akkor amúgy is járdán csorgok szépen lassan.

––––––––––––––
ʞoʎƃɐʌ ƃɐʇqnlʞ

ez a futár dolog olyan, mint az M3-as 400 lóerős BMW az autóknál: bárki beáll mellé a pirosnál versenyezni akar vele mindenképp, főleg a 60 lóerős sufnituning Suzukik és 1.4-es céges Astrák.
mert valahol mélyen legbelül ők is tudják, hogy egy igazi versenyen esélyük se lenne ellene, de a városban valamiért úgy gondolják, hogy most oda kell neki lépni, és meg kell mutatni, hogy mit tudnak.

futárokkal is hasonló a helyzet: látja az egyszeri biciklista, hogy "húú, az egy futár, akkor biztos tökre gyors", és valami miatt úgy érzi, hogy vele akkor versenyezni kell. a futár meg általában vagy jót nevet rajta, és hagyja, hogy kipusztulásig tekerjen a másik fél, vagy pedig kicsit ráteker, és csúnyán kifújja a kihívó orrát :)
ez függ vérmérséklettől illetve hogy aznap hányadik kilométere neki.

mellesleg én is szoktam futárokat előzni néha, de csak azért mert nekem az a tempóm a fix áttétel miatt - főleg enyhe emelkedőn amikor még lendületben vagyok, a váltós kerékpárosok meg már visszaváltottak.
ezt csak az idetévedt futároknak írom, hogy nem vezérel ekkor versengési láz :)