csak spamrobot ez is, ne törődj vele.

--
--
--
"az úton parkolni luxus!" "haladnánk!"

A magyarul vagy angolul beszélő zsebesek kezén is rajta legyen ám a szemünk! Nehogy elaltasson minket az, hogy ők nem a fölsorolt nyelveken beszélnek.

Én azt vallom, hogy ha tudjuk egy ország egy általánosan elterjedt vagy hivatalos nyelvét, akkor abban az országban azon a nyelven társalogjunk nyilvános helyeken. Több ismerős között ez mindenkor illedelmes magatartás.

Ha beszélgető társunk nem beszéli azt a nyelvet, akkor az is illedelmes, hogyha egy közösen beszélt nyelven társalgunk vele. Más, azt a nyelvet nem értő ismerősök társaságában pedig szép az elnézésüket kérni ezért, vagy esetleg röpke beavatásukkal nem magukra hagyni őket.

Családban, elkülönülve és távol a nyilvánosságtól vagy dolgaink terétől vagy kollégáktól, nyugodtan használhatjuk mindazt a nyelvet amiken kényelmesen érezzük magunkat közölni, mert azzal nem éreztethetünk másokkal kirekesztésüket vagy klános elkülönülésünket tőlük.

Ilyen klános elkülönülést sajnos a tudatlanság is sokszor erősít. Nyelvi korlátja, a nyelvnek a gyöngébb tudása, kényelmetlenné teszi valamely országban élőnek a kommunikációját a szélesebb lakossággal.

Ezért aztán a könnyebbet választva, a saját nyelvén beszélőkkel gyűlik szívesen egy nyájba. Nem szívesen keveredik az általános lakossággal azon kívül. Az ilyen klánosodás az egy rossz korlát a nyitott társadalomban, ami idegent választ el idegentől.

Az EU egy jelensége az, hogy valamely üzletbe betérve ma, eladókat lehet hallani, akik földijeik nyelvén társalognak. Egy, a kivülállónak érezhetően részre hajló kivételezéssel, klános összetartással foglalkoznak honfitársaikkal saját nyelvükön, túl hosszan.

A fotótechnikai bolt vagy a kocsma vezetői talán egyszer megállapítják majd, hogy az nem jó többnyelvű eladót alkalmazni, hogy jó szolgálatot tehessen annak nyeltudása az üzlethez, ha az az eladó túl szoros, földi-haveri légkört teremt a kliensekkel.

Egy német kocsma se tipikus német kocsma, ahol török csapos karattyol tucatnyi török haverjával a bárnál, és mi oda véletlenül betévedtünk, németes dolgokat látni és átélni, de csalódnunk kellett.

A török légkör viszont legyen meg Isztanbulban a török vendéglőben, ahol meg azt várjuk. Ott se legyen túlnyomón német pincéri jókedv és karattyolás körülöttünk, mert ott meg azt nem várnánk.

Az Osztrák-Magyar birodalomról tudjuk, hogy abban mennyi nép és nemzet élt és használta saját nyelvét. Ezek a népek a mindennapi nyilvánosságban nem igazán különültek el egymástól egy elszigetelő, klános nyelvhasználattal.

Lehet, hogy naiv vagy idealista vagyok ebben, de szerintem az szép, hogy mindenki használja azt a nyelvet amelyiken legkényelmesebb neki a közlés. Ugyanakkor tűrje el ezt másoktól is.

Ám képezze magát környezetével gátak és korlátok nélkül kommunikálni, hogy olyan nyelvtudási vagy nyelvhasználati gátak ne vezessenek negatív, elszigetelő klánosodáshoz.

Olyan klánosodás a nyitott társadalomban embert ne válasszon el embertől, ne létesítsen kulturális szakadékok szélein egymással bizalmatlan idegeneket a lakosságból.
___________________________________________
Ezt látod, mielőtt autóddal a hátam mögül hirtelen elém vágsz. Amit utána látsz, azt majd akkor látod meg.