1, innen: http://cyclehelmets.org/1249.html
2, Kükünek köszönet a linkért
3, az ő tanulmánya alapján: author: de Jong, P. (2012), The Health Impact of Mandatory Bicycle Helmet Laws. Risk Analysis, 32: 782–790. doi: 10.1111/j.1539-6924.2011.01785.x
4, a BHRF véleménye: http://cyclehelmets.org/1249.html
az alábbi:

A tanulmány matematikai modellezési eljárással vizsgálva egy a sisakviselést kötelezően előíró törvény egészségügyi hatásait, a kevesebb fejsérülés keletkezésének pozitív hatása és a kerékpározás visszaesése miatt bekövetkező kevesebb testmozgás negatív hatása alapján kiszámíthatóvá teszi a bekövetkező egészségügyi javulás/romlás mértékét.

A tanulmány szerzője előrebocsátja, hogy a kötelező sisakviselés előírásának hatása mind a fejsérülések számának csökkentése mértékében, mind a kerékpározás visszaesése előidézésében szakmai vita tárgyát képezi, a rendelkezésre álló adatok nem ellentmondásmentesek.
A szerző azonban anélkül, hogy új adatokkal szolgálna a fenti két hatás mértékére vonatkozóan, a számítás alapjául széles körben hivatkozott becslési adatok felhasználásával olyan matematikai modellt mutat be, amely alkalmas a pozitív és nagatív hatások mértékének összehasonlítására.

De Jong fő megállapítását az alábbi képlet fejezi ki, amely azt mutatja, hogy a bekövetkező egészségügyi hatás összességében akkor pozitív, ha:
eq >μβ

A sisak nélküli kerékpározás negatív egészségügyi hatása

A képletben e és q értéke tört, vagyis 0 és 1 közötti. Ebben q a sisak nélküli kerékpározás során bekövetkező egészségkárosodások között a fejsérülések részaránya , e pedig a sisak nélküli kerékpározás során bekövetkező egészségkárosodások között azok részaránya, amelyek kiküszöbölhetőek azzal, ha minden kerékpáros sisakot visel. Tehát az egyenlet bal oldala eq jelzi az összes sisak nélküli kerékpározás során bekövetkező egészségkárosodást amit kiküszöbölne, ha minden kerékpáros sisakot viselne. Ennek értéke nyilvánvalóan kevesebb mint 1, valószínűleg közelebb van a 0-hoz, de akár negatív értéke is lehet.

A kerékpározás pozitív egészségügyi hatása

Az egyenlet jobb oldala két arányszámból áll. β a sisak nélküli kerékpározás pozitív egészségügyi hatásának aránya a sisak nélküli kerékpározás egészségügyi kockázatához viszonyítva. Hillman, 1992 széles körben elfogadott/hivatkozott számítása szerint a kerékpározás következtében Nagy Britanniában években kifejezett élettartam növekedés 20:1 aránylik a tevékenységhez kapcsolódó sérülések következtében elvesztett életévek számához. (A számítást az Egyesült Királyság Közlekedési Minisztériuma is alkalmazza – DfT, 2010 – és Hansard, 2010. Egy újabb keletű összeurópai kitekintésű tanulmány (Rabl and de Nazelle, 2011) megállapítása szerint az arány 24:1 az életév nyereség javára, illetve további tanulmányok becslései 13:1 és 415:1 arány közé esnek (BHRF, 1015).

A másik mennyiség az egyenlet jobb oldalán: μ, amely a sisakviselést kötelezővé tevő törvény bevezetését követően a kerékpározásban bekövetkezett visszaesés aránya a sisaktörvény utáni kerékpározás mennyiségéhez (megjegyzés: ez nem azonos a százalékban mért csökkenés mérőszámával – példának okáért a kerékpárhasználat 33%-os csökkenése 1 egységnyi csökkenést jelent minden megmaradó egységgel szemben, ebben az esetben a μ értéke 0,5). [ford: tehát 33% aránya a fennmaradó 67%-hoz = 1:2 = 0,5.]

Előnyök a mérlegen

Egyértelmű, hogy a sisaktörvénynek akkor van egészségügyi haszna, ha μ és β ellensúlyoza egymást, hogy a szorzatuk eredménye kisebb legyen mint az eq szorzat eredményeképpen kapott törtszám. Másképp mondva, ha a β értéke 20:1, akkor a sisaktörvény csak abban az esetben eredményezhet nettó egészségügyi javulást, ha μ értéke kisebb, mint 1:20, tehát hogy legfeljebb 1 egységnyi csökkenés jut minden 20 egységnyi megmaradó kerékpározásra – még abban az esetben is, ha a megmaradó kerékpározás résztvevői 100%-ban védettek minden sérüléstől (nem csak a fejsérülésekkel szemben), vagyis ha e és q értéke is egyenlő 1-gyel. Tehát még ezen valószínűtlen feltevés alapján végzett összehasonlítás esetén is egészségügyi romlást okoz a sisaktörvény, amennyiben a kerékpározásban beálló csökkenés meghaladja a 4,7%-ot (ami az 1/21 százalékba átszámítva).
Ezt a százalékos értéket kell tovább csökkenteni az e és q értékének megfelelően. A q -t meglepően nehéz megállapítani, becsült értéke 0,5 körüli, az alapján, hogy kb. a kerékpáros sérülések 40% súlyos annyira, hogy kórházi kezeléssel jár, és kb. a halálos sérülések 80%-a esetében következik be fejsérülés (nem kizárólag fejsérülésekről van szó, különösen a halálos esetekben – Knowles et al, 2009). Ezzel a q értékkel számolva az egészségügyi romlás előidézése nélkül megengedhető visszaesés a kerékpározásban mindössze 2,4% - azt feltételezve, hogy a sisak 100%-os védelmet nyújt és minden fejsérüléstől megvéd.

A legoptimistább becslés a sisak védőhatására vonatkozóan

A következő számérték az e – a sisak által nyújtott védelem hatékonyságát fejezi ki. Ennek mértékét számos vita övezi: a legoptimistább (és széles körben vitatott) becslés 85%-ra teszi
(BHRF, 1068). A sisakviselés törvényi szabályozása nagyobb egészségügyi hátrányt okoz, mint amennyi egészségügyi előnnyel jár, amennyiben a kerékpározásban bekövetkező visszaesés meghaladja a 2%-ot (1/21 x 0.5 x 0.85 = 0.02).
Ha elhisszük azt az alaptalan feltételezést, amely szerint akár 10-16%-kal is csökkenhet a halálozás a sisakviselésnek köszönhetően (Hynd, Cuerden, Reid and Adams, 2009), az egészségügyi romlás előidézése nélkül megengedhető visszaesés a kerékpározásban 0,0035 [ford: 3,5 tized-százalék = három és fél ezrelék = harmincöt tízezred], azaz egészségügyi romlással jár már akkor is, ha csak 300 egységnyi megmaradó kerékpározásra jut 1 egységnyi visszaesés.
Elvik, 2011 tanulmányában a sisak által nyújtott védelem mértékére hasonló becslés található (15% körüli), azonban a szerző megállapítása szerint az ebből eredő előnyt meghaladja a nyaksérülés kockázatának növekedéséből eredő hátrány. Ezen számítás alapján a sisaktörvény rontja a közegészséget, amennyiben a kerékpározás bármilyen mértékű visszaesésével jár.
A fő megállapítás azonban az, hogy a közegészséget lényegesen befolyásoló tényező a β értéke, a kerékpározás egészségügyi pozitív hatásának aránya a hozzá kapcsolódó kockázat mértékéhez. Ezzel ellenben az e érték nagysága minimálisan befolyásoló erővel bír. Még amennyiben a sisak védőhatása 85% lenne is (és q = 0,5 értéket feltételezve, mint fentebb), a megmentett kerékpáros életek száma kevesebb, mint a következményként elvesztett nem-kerékpáros életek száma, ha a kerékpározás 2%-kal, vagy nagyobb mértékben csökken, amennyiben pedig a sisakviselés nem jár egészségügyi előnnyel, vagy ha egyenesen hátrányos hatása van, abban az esetben a kerékpározásban bekövetkező 0%-os csökkenés is elfogadhatatlan.

A figyelem középpontjában

De Jong elemzése azt emeli a középpontba, hogy a sisaktörvénnyel kapcsolatos vitában annak van elsősorban súlya, hogy a kerékpározás (jelentős mértékben pozitív) egészségügyi hatása mekkora arányban áll annak (jóval kisebb mértékű) kockázatával. Ezzel szemben az e mértéke (a sisak hatásfoka) alig befolyásolja a közegészségre gyakorolt hatást. A számítás alapjául véve azt a feltételezést, hogy β = 20 és q = 0.5 mint fentebb, De Jong számítása kimutatja, hogy a sisakviselés kötelezővé tétele és a sisakviselés terjesztését célzó hirdetés-kampányok több életet rövidítenek meg, mint ahányat megmentenek (még abban az esetben is, ha e = 1, vagyis ha a sisak 100%-ban védenének a fejsérülések bekövetkezése ellen), amennyiben a kerékpározásban bekövetkező visszaesés mértéke meghaladja a kb. 2,4%-ot.
Ez a határérték csak tovább csökken, ha figyelembe vesszük, hogy e értéke a valóságban 100%-nál jóval kevesebb, és egyértelmű, hogy amennyiben a sisakviselés nem jár a viselőjére nézve egészségügyi előnnyel, vagy akár hátrányos is lehet, akkor még a kerékpározásban előidézett 0% visszaesés is elfogadhatatlan eredmény. Mindenképpen alacsony a kerékpározásában még elfogadható mértékű visszaesés határértéke, mivel a kerékpározás (jelentős)egészségügyi haszna jelentősen meghaladja a kerékpározás (alacsony) egészségügyi kockázatait.

Megjegyzések

1. β értéke helyi szinten és országonként is változó, attól függően, hogy az adott helyen mennyire biztonságosak a kerékpározás feltételei. Az idő múlásával is változhat β értéke, nem csak mivel a kerékpározás feltételei változhatnak, hanem mivel a népesség egészségügyi állapota is változhat (minél rosszabb a népesség egészségügyi állapota, annál nagyobb arányú javulást idéz elő a kerékpározás pozitív egészségügyi hatása).

2. Hillman, 1992 kivételével a BHRF, 1015 -nél szereplő jelentések, amik a kerékpározás egészségre gyakorolt pozitív és negatív hatásait mérik fel, a légszennyezést is figyelembe veszik. Ezek egy része csak a légszennyezés káros hatását az egyes kerékpározóra veszik figyelembe, míg mások számolnak a csökkenő mértékű gépjármű használat következtében csökkenő légszennyezés közegészségre gyakorolt pozitív hatásával is.

A légszennyezés hatásának figyelembevétele kétségtelenül szükséges részét képezi a kerékpározás össz-egészségügyi hatásának felmérését szolgáló átfogó elemzésnek, azonban nem befolyásolja az eredményt, amikor a sisakviselés törvényi szabályozásának hatását vizsgáljuk de Jong képlete alapján, ezért az ezen, a BHRF, 1015 -nél fellelhető tanulmányokon alapuló arányszámokból a légszennyezés hatása el lett hagyva.

Amennyiben a légszennyezés hatását figyelembe véve állapítjuk meg β értékét, akkor az egyenlet másik oldalán, e értékében is szerepeltetni kell a légszennyezés hatását (mivel az a sisakot viselő kerékpárosra éppúgy hat, mint a sisak nélküli kerékpárosra).