A fenti graffitit úgy 10 éve olvastam a kis svábhegy egyik buszmegállójában. Szójátéknak nem utolsó, értelme nem sok - gondoltam. A mai BKV sztrájk azonban erre rácáfolt, de nagyon. Íme az értelem a sorok mögött (az én olvasatomban).

Volt egyszer egy királyfi, akit úgy hívtak, hogy BéPé. Mikor kicsiny gyerek volt, nagyon szeretett gyaloglósat, lovaglósat, konflisosat, velocipédeset játszani. Amikor felcseperedett, már inkább az autóbuszok, villamosok, metrók, és hát természetesen a gépégépékocsocsik érdekelték. (Bogarak pprr. kutyákra rááá, megy az út délre: 2001 a jogsim éve, satöbbi, satöbbi, satöbbi) Egy idő után a kiskirályfi annyira belejött a gépégépégépkoccsi játékba, hogy hanyagolni kezdett minden mást. Bár már felnőtt volt, de lelkében gyerekebb a gyereknél. Kedvtelve samponozta, súlyadózta, tankolta, szabálytalankodta, gázolta, pöfögte, kapcsolta, kanyarodta, gyorsulta, lassulta el a napot, ám korábbi játékaival nem nagyon törődött. Az elfelejtett játékok ezért véd- és dacszövetségbe (BKV - azaz BéPé Kacatjainak Védegylete) tömörültek, és megkérték a gonosz boszorkát, hogy pénteken változtassa el a BéPé-t békává, ha addig nem játszik velük. BéPé-t is megfenyegették, hogy ez lesz. Megijedt ám a BéPé nagyon-nagyon. Ijedségében egész csütörtökön annyit samponozott, súlyadózott, tankolt, szabálytalankodott, gázolt, pöfögött, kapcsolt, kanyarodott, gyorsult és lassult, mint eddig talán soha. Úgy gondolta, ha már békává kell válnia, akkor előtte még egyszer nagyot játszik. Mondjuk arra is gondolhatott volna, hogy játszik a régi játékaival, hozzá-hozzá is piszkált egy keveset, de annyival izgibb volt a kisautókkal „rallye”-ni szűk utcácskákon, hogy valahogy nem vitte rá a lélek. Meg dühös is volt kicsit, hogy a Kacatok Védegylete akar neki diktálni, elvégre ő lenne a királyfi, vagy mifene. Kicsit tehát felségsértésnek is érezte a dolgot. Jött aztán a pénteki nap, és a boszorka annak rendje és módja szerint békává változtatta BéPé-t. Konkrétan Zsóti, a Békává. Zsótiról meg a Belga óta tudjuk, hogy a természet védőszentje. Lett is nagy csudálkozás az utakon, merthogy annyira kongtak az ürességtől, hogy még a madárcsicsert is meg lehetett hallani. Jé. Ilyen is van? Kérdezte magától a Zsótivá vedlett BéPé? De hisz ez gyönyörűséges! „Ugye-ugye”- mondotta erre a gonosz boszorka, aki tulajdonképpen Hétszünyű Koponyányi Monyók ük-ük-ük unokája vót, és nagy haverságban állt Szméagollal is, aki meg mint tudjuk a gyűrűk igazi ura. – „Néha a gonosz boszorkák is tudnak úgy rontást csinálni, hogy a vége a történet jó”. BéPé, azaz Zsóti ezen kicsit elfilózott, és arra jutott, hogy el kéne nézni vasárnap a Critical Mass-ra. Ezzel talán jót tenne a renoméjának is, meg hát a király gyakorló kötelessége leereszkedni a pórnéphez. Aztán így is lett. Erre megszűnt az átok, és ismét BéPé-vé változott. Ízig vérig. És akkor elkezdett újra samponozni, súlyadózni, tankolni, szabálytalankodni, gázolni, pöfögni, kapcsolni, kanyarodni, gyorsulni, lassulni…

Ajánlott irodalom:
Bëlga: Gépkocsi
Bëlga: Zsolti, a béka
Jankovics Marcell: Fehérlófia (monda adaptáció) vagy Bëlga: Fehérlófija I-II
Tolkien: Gyűrűk Ura