Az alábbi poszt azoknak a kisgyermekes szülőknek és lelendő szülőknek íródott, akiknek a kerékpározás életforma, és ebből kiindulva azt hiszik, hogy a gyerekutánfutózás is az. Mondjuk tényleg az. De az ellenségemnek se kívánom.

A tesztre amiatt a legmélyebb belsőben hibásnak érzett következtetés igazolása érdekében volt szükség, miszerint "milyen jó szórakozás lehet egy gyereknek bringautánfutóba suhanni a végtelen szabadság felé, hisz a szülei is ezt teszik a kerékpáron".

A tesztút: 1 napos balatoni bringautas ízirájderség volt Balatonfüreden bérelhető utánfutóval. (biztonság kedvéért két gyerekcsomagtartóval felszerelve, azaz a jó szülő mindig paranoiás és okkal)

A tesztalanyok: egy 4 éves és egy 1 éves gyerkőc, utóbbi saját termésű (kései szüret).
A kibírt táv (hisztériázás nélkül): sacperkábé 2 kilóméter.
A kibírt táv (hisztériázással) 3 km.
A kibírt táv (65 decibeles, határértéket meghaladó hangkibocsátással): 4 azaz négyes kilóméter
A felmerült problémák (a szokásos, szülők által meglehetősen rezisztensen kezelt "szomjas vagyok", "éhes vagyok", "bekakiltam", "süt rám a nap" cuccokon kívül):

1. a kicsinek túlságosan tág volt a lekötési lehetőség (még nem jó kategória, amit gumipókos és szigszalagos házi barkácsmunkával volt szükséges kiegészíteni az ISO999 szabványnak megfelelően)
2. a nagy túlságosan nehezen tűrte a lekötést (már nem jó kategória)
3. az utánfutóból 10-ed annyit sem látni nézelődés szinten, mint egy gyerekülésből (ami a szülői álmoskönyv szerint rossz ómen a hangulatváltozást illetően).
4. Az utánfutó háttámláját nem egy ergonómia művész találta ki (mondjuk ez típusprobléma, vannak hátradöntött üléstámlájú utánfutók is)
5. Egy utánfutóban egymás cseszegetésén kívül nem sok mindent lehet csinálni, élvezeti értéke exponenciálisan csökken a megtett út hosszával.(ezt alvással, evéssel, utánfutóba felhalmozott játékok úttestre történő kidobálásával, egymás fülének letépésével és a szülők szívatásával ideig-óráig át lehet hidalni)
6. Az utánfutó magasságából és a levegőnél nehezebb gázok térbeli elhelyezkedéséből nyilvánvalóan adódik az a tény, amit felületes, ámde lelkes szülők hajlamosak elhanyagolni, miszerint a kis kedvenceik abból a légrétegből csapolják a légzésükhöz (még!) elengedhetetlenül szükséges levegőt, ahová kevésbé környezettudatos társaik mintegy ajándékként helyezik el autóik kipufognivalóit. Azaz gyermekutánfutó + autóút vagy ahhoz közel futó kerékpárút = modernkori kísérlet gyerkenink hatékony elgázosítására á'la doctor Mengele.

Következtetés: Mindezekből következik, hogy egy ilyen utánfutót max. 2-3 évre venni elég nagy luxus, de közel sem a legjobb befektetés, főleg, ha bérelni is lehet. Hosszú túrákon azonban bogrács, féldisznó, hideg sörrel teli kempinghűtő (agregáttal) törpe snaucernél nem nagyobb, lekötözött házikedvenc (esetleg boa), valamint városi használatban festékesvödör, cement, piaci vásárlás, illetve egyéb nem mozgó és (nagyon fontos feltétel!) gondolkodó kellékek szállítására kiválóan alkalmas. Népiesch motívumot kedvelőknek javasolt utóhasznosításként felmerülhet a kertbe muskátli ültető helyként kihelyezett utánfutó (rém)képe is, amely az egyéni izléspreferenciák tárgykörébe utalt mellékszál.

--------------------
"Budapest b'meg hógy nézel má kí, ezért kellett téged egyesítení???" - Belga