Biztos sok ilyen bejegyzés volt már,de az újszülöttnek minden vicc új. Nemrég lettem budapesti bringás és eddig nem nagyon mertem tekerni a forgalom miatt (korábban vidéken napi szinten használtam a bicót télen-nyáron). A bp-i néhány alkalomkor a bringaizéket használtam vagy elég késő volt már viszonylag normális forgalmi helyzethez.
Ma azonban CM pólóért mentem az esti csúcsban (oda meg mégse lehet gyalogosan :D ). Plusz bevettem egy-két shopping pontot ha már a belvárosban vagyok.A vége kb. 22 km lett amibe a nem tökéletes helyismeret is belejátszott.
Igyekeztem a lehető legszabályosabban közlekedni járdán toltam, egyirányú utcában irányhelyesen mentem (emiatt akár kerültem is).
A Margit-hídon járdáztam,de vendégként a gyalogosokat tiszteletben tartva senkit nem csöngetem le,ha kellett megálltam.A kocsisorok között nem cikáztam,egyedül a lámpáknál,ha elég hely volt előrecsorogtam a jobb oldalukon.
Találkoztam néhány tulokkal is természetesen. Az Alkotmány sávját a keresztutcából teljesen elfoglalóval. A Bajcsy-Andrássy környékén a gyalogos-kerékpáros zöld ellenére a tömegbe belehajtani kívánó egyedekkel (tudom nem illik,de nekik beszóltam egy ízeset,ezzel elismerő kacajt kicsalva a gyalogos sorstársaktól), buszsáv kihasználásával jobbról előző siető autóssal.

A bejegyzés azonban nem erről akar szólni,hanem egy buszsofőrről, aki hihetetlen lelkesedéssel köszönte meg mikor a szűk utcában az első lehetőségnél lehúzódva elengedtem, a sok normális autósról akik elfogadták/beletörődtek, hogy én is az utat használom(az egész út alatt egyszer sem dudált senki).

Így az egész tekerés végül egy nagyon pozitív élményt nyújtott ami,szinte teljesen feltöltött energiával.
Ha nincs a CM meg az MK valószínűleg nem mertem volna Budapesten kerékpárral közlekedni.
Köszönöm,hogy részese lehettem.