Én kb 2 hete estem el a Kálvin térnél a villamos sínen, úgyhogy átakartam menni az egyik sínen, de úlságosana forgalmat figyeltem mint a sínt, és a kerekem bele esett a sínbe, de mivel kanyarodtam is dőltem.:) És eldőltem egy kis bukfenc az aszfalton és mentem tovább. Gondolom a rohadt tetves autósok röhögtek rajta, de leszarom utálom mindet.

Én tavaly tél elején estem el.
Akkor még kedvenc utam volt a villamossín.
Nedves volt az út, ráadásul ilyenkor a sín mégjobban csúszik.
Az autók elé sikerült esni, de szerencsére még nem indultak el.

Azóta nem megyek villamossíneken. (között)

Szabadság, szerelem, sebesség

illegal cm-ről hazafelé menet Kelenföldi pu. alatti átjáró után rámpán felfelé egyik kanyart elnéztem, look beakadt és eldöltem balra a dombra :D
mellettem elment közbe egy bringás, elég égő volt :D

Azt szoktam sajnálni, ha elesek és nem látja senki se, mert akkor haszontalan az egész, nem csaltam mosolyt senki arcára.
Persze én is nevetni szoktam ha látok valakit elesni és nem súlyos a dolog :D

Én tavaly az Árpád-híd lábánál produkáltam egy ilyet, megvártam, míg elmentek az autók, hogy egy jobbossal ráforduljak a járdáról az útra, de nem vettem észre, hogy túl éles szögben fordítottam be a kormányt. szépen betakaróztam a bringával :-)

Mikor átváltottam spd-re, kimentem egy picit gyakorolni a ház körül a kioldást-dokkolást, már nagyon szépen ment, büszke is voltam magamra rendesen, majd a házunk elé érve már tökéletesen kiment a fejemből, hogy hozzá vagyok kapcsolva a bringához, zsákként dőltem be a kapu előtti sövénybe, többeknek vidám pillanatokat okozva.
Tavaly viszont volt egy nem igazán vicces esésem Soroksáron, amikor az első kerekem elsüllyedt egy csatornafedő bordái között, én meg szépen átszaltóztam a kormányon, állal földet érve, nos ez az esés nem igazán tűnt viccesnek, nem is nevettek, ám többen a segítségemre rohantak, és aggódva kérdezték, hogy ne hívjanak-e mentőt, de szerencsére, egy tíz perces padon üldögélés után rendben voltam

Tegnap sikerült egy olyat esnem...
Friss SPD-t tesztelgetve mentem volna a Kiskörúton déli irányba, az Astoria utáni első utcáról ki jobbra. Nagy dugó, villamos sehol, fel a sínekre. Rosszul kaptam fel az elsőmet/rossz helyen mentem át, az csúnyán esett a "csöcs"-re, félig kiesett a kerék, így kapásból blokkolt, én meg rádöltem egy autóra. Szerencsére semmi kár nem lett, a bicajt visszatoltam a koleszba aztán meghúztam a kereket.
Tanulság:
1. A csöcsökkel vigyázni kell, mert ha rosszul mész át, nagyon megdobnak.
2. SPD-vel városban csak óvatosan.
Azóta kifejlesztettem azt, hogy mikor dokkolok. :)
Meg mentem 40 km-t, és nem esett ki a kerekem, úgyhogy a betoncsöcsök voltak.

Mentem pár hete a tejeshez. A furgon hátulját a járdáról lehet megközelíteni, de hogy tejet is vegyek, le kell menni róla. Mivel vagy két évig nem laktam ott, ez utóbbiról kissé elfeledkeztem. Járdán leteszem a lábaimat, hogy odamegyek lábam közt a biciklivel (is, mielőtt valaki beleköt). Szegélyen első le, egyik láb váratlanul le, én meg majdnem bedőltem a raktérbe. A tejeshez csak úgy beesnek a biciklisták.

Németvölgyiről kanyarodtam Stromfeld Aurélra (ez egy éles visszafelé jobbos) illetve készültem, mikor pirosra váltott a lámpa. Egy picit tűnődtem, átsuhanjak-e, de úgy döntöttem, megmutatom az autósoknak, milyen szabályosak vagyunk mi, biciklisek. A cipőm nem volt rendesen befűzve, a tépőzár is lazán volt (előtte sokat gyalogoltam) az spd nem oldott, a cipő csak nyúlt, csak nyúlt, én meg csendesen lefeküdtem jobbra, a járdára.
Eltartott egy darabig, amíg a bicajt lerugdostam magamról :)

Spd-s esésnél nem is az esés maga a legviccesebb, hanem az azt megelőző kétségbeesett, epileptikus lábrángatózás.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

A. Pali.
Biciklista