Csütörtök, 18:00. Budapest, XIII. Kerékpárút a Dunaplaza előtt.

Idilli kép: autósok a lámpánál torlódnak, gyalogok békésen sétálgatnak. Napsütés, kellemes nyári délután.

Hősünk feltűnik a kép jobb oldalán, észak felől érkezik Lélekvesztő nevű piacra járós és bevásárlós kerékpárjával. Jól választotta meg sebességét és figyelmesen halad. Észleli, hogy az egyik sétáló férfi elé fog lépni néhány másodperc múlva.

Meghozza a döntést: hangjelzést ad, mielőtt a férfi a kerékpárútra lépne, ezzel körültekintésre ösztönözve őt. Jobb kézzel a csengő felé nyúl...

De a csengő nincs ott! Az országútin esik jobb kézre, itt balos a csengő. Meglepetésében megpróbálja bal kézzel működtetni a jobbkezes csengőt, keresztül nyúl a kormányon, ujja a pöckön, de nem elég hatásos a mozdulat, a pöcök nem üti meg a harangot, a várt hatás elmarad.

Az idő viszont megy, gyalogosunk már a kerékpárút közepén, ezért nincs más hátra, mint a fékkar meghúzása. Csak a bal keze van fék-közeleben: az első fék. A V-fék ezzel a canti fékkarral lazán indul, majd a legvégén puhán, hirtelen nagyot harap. A csengős-keresztbe-nyúlós figura miatt a súlypont előbbre került. Minden feltétel adott...

"Hé, nem kéne itt most pofára esni!", belső felkiáltással hősünk a fizikával küzd, mint Móriczka az érettségin. Az egyenlet egyik oldalán az orra bukni készülő kerékpár: hátsó kerék a levegőben és folyamatosan emelkedik, mint a Terminátor 3-ban a darus kocsi vége, aminek megakasztják az elejét. A másik oldalon ott az emberi erőfeszítés, hogy a helyzet további eszkalációját megakadályozza.

Terpeszállás, lábak a földön, köztük egy ágaskodó kerékpár. Emberünk a bukást elkerülendő vadul totyog előre, néha megtoldva egy-egy kisebb ugrással, közben érzi, hogy a bringa segge elérte az utazó magasságot, most leszállni készül, persze még véletlenül sem ugyan azon az íven, amin felszállt. Balra dől, ebből becsípődés lesz! Ellentartás, törzsdöntés és hajlítás, ugrás előre terpeszállásban, fékkar engedés, majd nyereg általi azonnali hátba szúrás, végül kiegyenlítődnek az erők, a mozgási energiát sikerült felemészteni, az egész megfeszített kiborg- (élő szövet a fém vázon) kompozíció nyugvó helyzetbe kerül.
A végszóként egy megkönnyebbült, ám haragos "BASSZAMEG!"-ben engedi ki a belső feszültséggé konvertált mozgási energiát.

Ezen egyébként Ő is meglepődik, zavartan körül néz: néhány érdeklődő tekintet a gyalogosoktól, az autósok épp most váltanak kettesbe, csak egy-két kíváncsi-szánakozó pillantás.

Sétáló emberünk, mintha mi sem történt volna, elhagyja a kerékpárutat. Valamit sejt, hogy köze lehetett ehhez az újhullámos break-dance performance-hoz, mert igen sietősre veszi a lépcsőzést a metróhoz.

Vállvonás, vissza a nyeregbe, tekerés tovább.