Vasárnap 2 csapat is útnak indult (errorka illetve a cmtura szervezésében), mégis a magányos csavargást választottam. Utólag se bánom, nagyon jó volt. A cmtura csapatával többször is végigtekertem a Velencei tó északi partján, de a déli parton a hetes főút kimaradt. Mórra 2 éve szeretnék bringával eljutni. Kifogásokat mindig találtam, az elképzelés többször kútba esett. Mi olyan különleges ebben a Fejér megyei kisvárosban? Semmi. 2 éve majdnem vettem onnan 1 használt montit, illetve a régi főnököm sokszor jár ott munka miatt. Anno a bringavásárlással annyit körülményeskedtem, hogy kútba esett :(
Hosszan tervezgetem, majd csak lesz belőle valami szakasz után október 25.-n vasárnap reggel arra ébredtem, eljött a cselekvés ideje. Kétségeim voltak a megvalósítást illetően, elég nehézkesen indult a dolog. Nagyon sokat piszmogtam, ráadásul a rajtból sikerült csapó2-t összehozni. Alig tettem meg pár métert, visszafordultam. Rájöttem, miért volt erős hiányérzetem. Vékony, nem túl meleg kesztyű este is jó szolgálatot tett, nemcsak délelőtt.
Második nekifutásra 10 órakor belevágtam a túrába. Vittem pulzusmérőt. Sokat segített az erőm beosztásában. Igyekeztem a zsírégető zónám tetejét olyan plafonként kezelni, amit csak emelkedőn vagy nagyon cinkes forgalmi helyzetben léphetek át. 1 óra 16 perc alatt értem ki Belvárosból a hetesre Érd határában. Itt tartottam az első, rövid pihenőt.
Csöndes, nyugodt taposással telt az idő. Kápolnásnyék közelében - ahol véget ér a Pettendnél kezdődő bringaút – elfeledkeztem magamról. Eljött szemből 1 Suzuki motor (sokadik az út folyamán) és ordibálhatnékom támadt. Ki is éltem azon nyomban. Teli torokból: Mooociizzuunk mááááááááááár! Pont, amikor a szembe jövő, lassító és jobbra kanyarodó ősöreg Opel Corsa közelembe ért. Le volt húzva a vezető melletti ablak. Tuti meghallotta, mert felém fordította a fejét és furcsán nézett rám. Szerencsére nem fordult vissza kifejteni, mekkora hiba volt Lipótmezőt bezárni :)) Arckifejezése alapján ez lehetett a véleménye :DDD
Kápolnásnyéknél nem borítottam le jobbra, maradtam a hetesen. Velence vasútállomásával szembe a cmtura által rendszeresen látogatott vendéglátó soron pihentem meg. Nagyon jó volt a kellemes, langyos őszi időben leülni 1 padra és kinyújtani a lábaimat (ezt kellett volna tenni Fehérváron is). 2,5 óra alatt értem oda, bő negyedórát lazítottam. Beugrottam a kisboltba némi szénhidrátért. 12 óra 51 perckor folytattam utam Fejér megye székhelyére. Egy ideig sikerült erőt venni magamon és bringagyászolni, végül győztek a vacak padkák és a díszburkolat. Visszataláltam helyemre, az úttestre. Egybefolytak a települések, most se emlékszem, hol volt az Aldi. Ha ezt tudom, nem vettem volna 410 Forintért egy üveg Coca-t :(
A vasúti felüljáró után lementem újra bringaútra. Aztán vissza a hetesre. Kíváncsiságom kielégítése az út melletti szentháromság táblák folyamatos ignorálását vonta maga után. M7 autópálya felüljáró után, Fehérvár előtti „aranyos” kaptatón 15-tel kínlódva már nem tartottam olyan jó ötletnek ezen szakasz bevállalását. Az északi part felől érkező mellékút becsatlakozásánál kivételesen örültem a szeparált bringaútnak.
14 órára beértem Székesfehérvár központjába :) Lusta voltam elővenni a térképet, meg is lett az eredménye. Várkörút helyett a József Attila utcánál borítottam le jobbra. Észlelvén a hibát gyorsan berongyoltam a Közép-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság parkolójába megnézni a térképen, merre tovább. Itt tartottam az ominózus állópihenők első gyöngyszemét. Később, Mórra érve már bántam, hogy nem kerestem padot. Eddig tartott a kiadós reggeli utolsó morzsájának hatása. Éreztem, szőlőcukor nélkül kifejezetten nehéz lesz tovább menni. Árnyalja a képet, hogy Fehérvár belvárosában sűrűn léptem át az ajánlott maximális pulzust. A szeparált kerékpárút mantrán kívül semmit nem ismerő, intoleráns tulkokkal nem érdemes kommunikálni. Adásra állt vákuumagyuk úgyse fogja fel, miért kerülöm a bringagyászt. Tolni kellett, mint 1 dízelmozdony és kész.
Változatosság kedvéért a Móri utat is sikerült elvéteni. Szerencsére 1 helybeli kolléga pótolta a hiányzó táblákat :) Ki is akadtam erre a városra. Összesen 3 embert láttam az úton tekerni. Mindenki más a járdán nyomta. Utcanevek is fantasztikus precizitással ki voltak helyezve. Csak tudnám hova.
Tele volt a hócipőm Fehérvárral, pedig utána jött az igazi feketeleves. 81 főúton célforgalom kivételével tiltott a kerékpározás. A merdzsó alatti kiegészítő táblát szerintem csak pár bringás tudja elolvasni. Majdnem mindenki hajt, mint az őrült. Bokorba rejtett traffipaxszal sokat lehetne itt kaszálni. Helyenként hosszan fel volt marva az út széle, mint a négyesen, illetve a hetesen Baracska előtt. Bónuszként nyomvályús, foltozott vacak és az erős forgalom miatt a többség centizget. 16 óra 10 perckor Móron sikerült lekanyarodni erről a szarról. Igazoltattak a Fakabát Zrt. járőrei az út szélén. Nem volt kedvem kontaktusba lépni velük. Leborítottam Nagyveleg felé, majd be balra a Kert utcába. Elbóklásztam egy benzinkútig (a 81 mellett volt), ahol egy autós kolléga elmondta, merre kell menni Oroszlányba :)
Mór 27 km-re volt Fehérvártól. Majd 2 órába telt elvánszorogni. 3 megállásból 1 elég hosszúra sikeredett. Sajgó kvadricepszeimet újabb szőlőcukor adaggal biztattam további kitartó munkára célomtól mindössze 4 km-re. Bevallom kevés sikerrel. Megtaláltam a Szent István teret és súlyos taktikai hibát vétettem. Keresni kellett volna 1 padot és leülni pihenni. Szorít az idő, mindjárt sötétedik, súgta a belső hang. Erőltettem. Feleslegesen. Alig sikerült kivánszorogni a kisvárosból. Volt olyan domb, melyre 10-12-vel, majdnem lépésben kúsztam fel. Pár méterrel a közigazgatási határt jelző tábla után feladtam. Újabb adjunk 1 pofont a szarnak jellegű állópihenő az egyetlen zacskó szőlőcukor készlet végének felélésével egybekötve. Ez volt a mélypont. Alig bírtam tovább menni, azt hittem Pusztavámon feladom.
Szerencsére az említett faluban nem jött el a világ vége, sőt a templom előtti meredek lejtő borongós hangulatomnak is jót tett. Túl a századikon, hullafáradtan csorogsz lefelé enyhe lejtőn 27-tel. Aztán hirtelen lebukik a Stuka orra és úgy gyorsulsz 40 fölé, hogy egyszer nem fordul körbe a pedál. Nagyon fincsi, jólesett :))
Aznap is megtudtam valamit, amit az interneten is meg lehet nézni. Tudom hol a Márkushegyi Bányaüzem :) Ellenben a nyílt pályán szembe tekerő szuicid ninja igencsak lehangolt. Nulla világítással, kukásmellény nélkül. Ilyen flúgos futamok inkább maradjanak otthon. Öt körül megérkeztem Komárom-Esztergom megyébe. Komolyabb emelkedőkön még szívtam a fogam, de éreztem meglesz Tatabánya. Bokodon az első buszmegállóban végre sort kerítettem 1 normális pihenőre. Leültem, kinyújtottam a lábaim. Kifejezetten jólesett. A Velencén vásárolt extra kicsi kiszerelésű vaníliát hírből sem ismerő krémes keksz után elfogyasztottam utolsó szénhidrát tartalékom megtestesítő Tibi tejcsokit. Érdemes volt vele kivárni az utolsó pillanatig. Bokod határában teljessé tettem láthatósági arzenálom. Fehérvárt elhagyva felvett láthatósági mellény és Móron bekapcsolt villogók mellé beizzítottam az avataromon is látható jó öreg ruszki gumireszelőt. A Szputnyikomról mentettem meg :) Érezhetően megnöveli a pedálozás erőszükségletét. Akkor égtek az extra kalóriák, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk.
Oroszlányban is találkoztam 1-1 ninjával. Egyikük járdázott.
Egy lejtő alján 3 vasúti sínpárt kell keresztezni, érdemes előtte fékezni. Főleg nekem :DD
Rengeteg centizgető fontoskával találkoztam Tatbányáig. A pálmát az a fehér autós vitte, aki a Környe táblától kb. 150-200 méterre záróvonalat át nem lépve lecentizett az útról. Nagyon kellemetlen érzés. Hirtelen leesik a bringa az aszfaltról, kormány ránt jó nagyot a mellizmon (de miért? görcsösen markoltam?) és a frissen szórt kavicsban elkezd szitálni. Az ember küzd bringájával, nehogy árokba, vagy vissza az úttestre boruljon.
Tatabányán vonatra szálltam. Az eredeti elképzelés szerint eddig szólt mandátumom. Vastagon 140 km fölött jártam már. Sok lett volna még plusz 60 km hazáig. Kelenföldig vonatoztam. Itt se sokan vettek még kedvezményes kerékpár jegyet. Odaadtam a pénztárosnak MK tagsági kártyámat. Elment, majd 1 perc múlva visszajött a kóddal felvértezve. 96 13 a mentőöv, ha valaki hasonló helyzetbe kerülne :)
Nem hittem benne, hogy 150 km-t egyedül is végig tudok tekerni. Más, mint csapatban. Nincs segítség. Se fizikai (szélárnyék, bár ha tehetem, én nyújtom másoknak), se lelki támasz (nem húz magával a csapat). Kár, hogy ilyen későn, a szezon végén próbáltam ki.
Képeket nézegetve látom, mindkét csapatnak kellemesen telt a vasárnap :)))