Nem vagyunk egyformák. Vannak akik terepen szeretnek bringázni. Sokan aszfalton. Egyesek az út menti látnivalókért, mások a sebességért. Magáért a tekerésért szeretek bringázni. Saját erőből eljutni valahova. Olyan helyekre, ahol még nem jártam és kedvem van eltekerni. Vagy voltam ott korábban, de kedvem támad visszatérni. Nem elhanyagolandó szempont önfejűségem kiélése. Egyedül, esetleg 1-2 társsal eljuthatok oda is, ahova nagy csapattal nem. November 1-n 3 csapat vágott neki a Pilisnek. Kerestem magamban az eget verő lelkesedés legapróbb csíráját, de egyik hegyi túra se bírt lázba hozni. A móri kanyart is egyedül raktam meg, elhatároztam, hogy sík terepen teszek könnyed túrát az M8 Duna hídhoz.
Vasárnap délelőttöt egy felelőtlen ígéret teljesítésével toltam el. Délben indultam. Előtte nem sokkal beszéltem Adamino barátommal. Vázoltam az elképzelést. Késői rajt miatt egy rövid ráckevei kiruccanást valószínűsítettem. Bár érdeklődött, mikor indulok, nem tűnt úgy, hogy velem fog tartani. Szigetszentmiklóson újra megcsörren a telefon. Nagy duzzogva megköszöntem, hogy forgalomban keres, pedig szó volt róla, merre tartok. Itt vagyok Csepelen a nyomodban érkezett a meglepetés az éteren keresztül. Pár hívással és kilométerrel később Tököl határában találkoztunk, ahol felvisz az aszfalt a gátra.
Ráckevén a HÉV végállomásnál tartottunk pihenőt. Némi szénhidrát és ásványvíz fogyasztása valamint egyeztetés után tovább indultunk. Fél 4 elmúlt, bukott lefelé a nap. Rendkívül biztatóan hangzott módosított útitervem. Irány Tass az 51 főúton, majd vissza Csepel déli csücskére a zsilipnél. Onnan kalandtúra térkép nélkül visszatalálni Ráckevére úgy, hogy egyikünk se járt még arra :D Roppant jót mulattunk a rettenetesen komoly elképzelésen. Az Árpád híd túloldalán, a Duna-Tisza közén nehezen lendültünk bele a hajtásba. Alig értünk át, Adamino lement a partra naplementét fotózni. Újabb nekifutás a következő, kőkemény 300 méteres etapnak. Aki volt velem túrázni, tudja mi következett. Segítek kicsit. Megláttam 1 közkutat :) Volt még 1,5 liter ásványvizem :)
Elértünk a kereszteződéshez és Fortuna Adaminora mosolygott. Nem erőltettem az eredeti elképzelés megvalósítását. Jó lesz nekünk a Peregi Duna sor. Tényleg jó volt. 1 sáv, Dömsödig nem volt 10 szembejövő autó sem :)) Nagy ritkán kellett lehúzódni. A Dunán kisebb nagyobb csapatokba verődött vízimadarak (vadkacsák?), a parton nyaralók. Néhány kifejezetten szép volt. Pár ízlésesen elrendezett kertet is megnéztünk. Jól elszórakoztattuk egymást, egyik-másik beszóláson jót nevettünk.
Dömsödön felmentünk a partról randomra. Hamar megtaláltuk a templomot, oké jó helyen járunk. Csak az 51 főútról nyomtattam térképet, megérzésből tartottam dél felé. a falut elhagyva kiértünk a gátra. A történelem ismételte önmagát, Adamino ismét rábeszélt a főút hanyagolására :)) Vidáman folytattuk utunkat. Megállapítottuk, humorunkat hagyjuk el utoljára :)
Tassnál véget ért a szakadt, öreg aszfalt. Pontosabban kétfelé ágazott. Egyenesen csak földút ment tovább. Szatirikusan hatott a keréknyom mellett díszelgő EuroVelo 6 tábla. Már kilométerekkel korábban be kellett kapcsolni a jó öreg ruszki gumireszelőt. Földút ráz, lassan megyek még kevesebb az amúgy is szűkmarkúan mért fotonok mennyisége. Nedves a fű, megcsúszik a dinamó. Ez nekem nem buli, irány a főút. Volt ugyan nálam kínai 30 ledes lámpa, de olyan gyorsan pusztítja az AAA-s elemet, mintha halogén lenne :( Nem is tudtam, milyen hosszan elnyújtott orális szexgyakorlatra adtam ki az ukázt. Az 51 aszfaltja brutálisan el van rongyolódva Tass környékén. Akkorákat ugrált a drótcsacsi alattunk, mint egy betöretlen mustang. Pár kilométeres rodeó kb. tízszer hosszabbnak tűnt. Javult ugyan az aszfalt minősége, Dunavecsénél örültünk, hogy lekanyarodtunk róla :) Tasstól Vecséig Adamino ment elől. Kipihente magát az Óbuda-Tököl sprint után. Helyenként alig bírtam vele lépést tartani a rodeó pályán. Felesleges volt sietni. 18:36-kor indult vonat Dunaújvárosból. Dunavecsén jártunk a temető mellett. Pont akkor néztem meg mennyi az idő. 2 óra múlva indult a következő vonat :D
Elértük végül célomat :) Áttekertünk a Duna fölött. A híd északi oldalán kétirányú kerékpárút vezet át Fejér megyébe. Pest, Bács-Kiskun, Fejér. Oké, újra megvolt 3 megye :))) Nem messze a hídtól véget ért a bringaút. Dunaújváros Papírgyári útig kaviccsal szórt földúton lehet eljutni. Kellemetlen élmény.
Rövid pihenőt tartottunk a városban. Lementünk az Alsó sétányra. Fárasztó volt visszamászni :(
20:36-kor elindult a vonat. Érd felsőig volt pénzünk jegyre. Fél 10-kor újra nyeregbe pattantunk. Az első 2 kilométer eléggé cidri volt. Körforgalom utáni merdzsó (szentháromság tábla) elég magasra emelte a vérnyomásomat (Érd, Budafoki út). Harbor parknál már melegem volt. Jött a korábbi ámokfutás böjtje. Egyszerűen képtelen voltam nagytányéron hajtani bekapcsolt dinamóval.
Tulajdonképpen jól jártunk a késői indulással. Eredetileg Adonyig vonatoztam volna. Pusztaszabolcs, Velence, Baracska, Martonvásár, Érd, Bp. Jól jártam, hogy nem kóricáltam olyan gyenge világítással a hetesen. Majd jövőre, leddel, agydinamóval :) Lehetőleg nyáron, mert a hosszú nadrág jéger alsó kombóval fárasztóbb tekerni, mint bermudában.
Negyed 12-re értem haza, 138 kilométer megtétele után. Vidám karika kerekedett az egészből, köszönöm Adaminonak, hogy velem tartott :))