Bizonyos szempontból igazad van, de itt Szegeden nem annyira egyszerű egy országos médiumot ugrasztani, mivel max. 168 ezer embert érint közvetlenül, és nem 2 milliót, másrészt kicsivel begyepesedetebb a sajtó, és könnyű elhallgatási spirálba kerülni. Folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy az üzeneteinket eljuttassuk az emberekhez, mert Budapesten egy Bochkor beleröffen a mikrofonba, hogy hülye biciklisek, minek a városban biciklizni, és ezt a szegediek is hallják, ha én leírom, hogy "Irányhelyes vezetés - módosítják a kerékpárosok vezetésének forgalomtechnikai kivitelét" (túloztam), akkor azt a büdös életben nem rakják ki címlapra, és nem jutok el az emberekhez az üzenettel, a háttérrel, vagy csak iszonyat lassan, és kétes kimenetellel.

Ha sokan olvassák országosan, és a városlakók is, akkor talán a helyi sajtó is fölfigyel rá, és akkor a szegedi háztartások nagyrészébe eljut. Más eszközöm nincs, nincsenek millió forintjaim, mint a városnak, amely propagandakiadványokban színes ábrákkal népszerűsíti az életveszélyes bicikliutakat, mint az 80 éves álom európai betetőzését, stb.

Ezzel bulváros vagyok, tudom, és kénytelen vagyok vállalni. De amíg a helyi újság másfél oldalas gigariportot közöl Mari néniről a Mars téri palacsintásról, aki zsírleszíváson ment keresztül, de egy sort nem ír arról, hogy egy idióta tervező és egy dilettáns városi szakiroda miatt sorban sérülnek a biciklisek egy propagandabicikliúton, és 4500 ember nem is tud bebiciklizni a városba, addig vélhetőleg ez az egyetlen módja, hogy nagyobb tömegekhez eljussunk.

Ha szemétbe kell csomagolni az értékes tartalmat ahhoz, hogy megnézzék, akkor ezt teszem, mert az a cél, hogy megnézzék. Fáj, de ez van.

CSI