Alkatrészért indultam a Lomexbe. 17-ig van nyitva, 16 körül készültem elindulni, hogy ne kelljen rohannom. Szedem össze a cuccom, erre csörög a telefon. Nézem a számot: belső. Felveszem, mi van? " - Széthullott a klaszter. - Francba. - Nincs bent senki, aki... - Jó, jó, akkor majd én, telefonon...". A ház elől hívom a kolleginát, mondom neki mit csináljon, nem megy neki, na mondom, ez hosszú lesz, ráterhelek a pedálra, mozgásba lendül, megyek a szervízúton, közben hallgatom a nyaffogását, jobb, majd balkanyar, jobbra ki a Megyerire, majd onnan balos be a jégcsarnok mögé. Tolom az instrukciót a mikrofonba. Kikanyarodó nő telefonál - csókolom, vezetés közben nem kéne! >;) Rakom tovább. "- Először jelentkezz be a citrixre, a cím ..." A Baross utcán ellepik a zebrát a gyalogok, "várjál, tartsad egy kicsit!", lerakom a kezem, beleállok skidbe, pont megállok, elmennek, megyek tovább, "... na itt vagyok, szóval ahhoz, hogy elérd, előbb szükséged lesz egy...", Baross végén jobbra le a Vácira, "- figyi most le kell tegyem, rázósabb rész jön, majd visszahívlak, ok? cső" mobil zsebbe, nézem az órát, van 20 percem, hogy odaérjek, belefér vajon? Váci-Árpád-Pozsonyi-Béke-Lehel, már látom a Lomexet, mennyi lehet az idő, nemtom, nézek hátra, mögöttem bordó egyterű, lassítok, jelzek, sávon át, villamossínen lightos stand, zavar előttem, kihasználom és átsurranok, bolt előtt le, lakatolni nincs idő, letámasztom, bekérdezek az ajtón: "helló, behozhatom a lovat? - persze, de siess, 1 perc és zárunk! - kösz!". Felkapom a vasat, beviszem az ajtón, erre elindul a rács mögöttem lefelé.
Mission Accomplished. :)
Nehéz ezzel elkésni.